irodalom
Tíz éve halt meg Leonard Cohen, a csend és a sötétség költője
Egy ember, aki egész életében kereste Istent, a szerelmet és önmagát, miközben olyan dalokat írt, amelyekben mindannyian egy kicsit magunkra ismerhetünk.
A huszadik századi erdélyi magyar irodalom egyik legeredetibb, legtehetségesebb költőjének életét súlyos veszteségek, betegség és a kommunista diktatúra titkosszolgálatával való együttműködésének máig feldolgozatlan erkölcsi terhe kísérte.
Nem robbantanak igazából, csak a félelmet rögzítik az emberek fejében, hogy bármikor megtörténhet. Úgy keljenek fel reggel a polgárok, hogy bármikor robbanhat valamelyik épület, kocsi, vagy mit tudom én.
Ötvenhatról senki nem beszélt, bár mindig éreztem egy erős összekacsintást a lakók között, miután rákérdeztem, mi is volt, hogyan is volt.
És te mit csináltál a tizenkilencedik században? – A Zola, a fényíró című kiállításról
A tizenkilencedik századi, sokat látott Franciaország egyik legharcosabb írója, Émile Zolát a Mai Manó Háznak köszönhetően most mint fotóst is megismerhetjük.
A magyar nemes mint egzotikum – Nelio Biedermann Lázár című regényéről
Az európai irodalom csodagyerekének tartott Nelio Biedermann volt az őszi könyvfesztivál egyik vendége Budapesten. A 2003-ban született svájci szerző Lázár című regénye 2025-ben jelent meg németül, idén pedig magyarul, és nagy népszerűségnek örvend nemcsak Magyarországon, de világszerte is. Sőt, valóságos hype övezi a szerzőt, ám afelől vannak kétségeim, hogy a regény képes-e megfelelni ennek a hirtelen jött népszerűségnek.
A halandóság bánata, az értés öröme – kritika a Vígszínház Kedves bópeer…! című előadásáról
A Kedves bópeer…! nem azoknak való, akik körömrágós izgalmakra vágynak – bár ezért egyébként sem a Vígszínház stúdiúdobozkájába, a Házi Színpadra szokás járni. Aki viszont alapos élet- és emberismeretről tanúskodó, finomságokban gazdag, csendesen provokatív darabra vágyik, annak ajánlom Zsótér Sándor új rendezését.
Pár háznál gyereksírás, apát elviszik, majd délután visszajön. Nem értik, miért nem vitték iskolába azokat a gyerekeket. Van úgy, hogy elalszik a szülő, és kilenc után már nem viszi be a gyereket a suliba. Van úgy, hogy esik az eső, és akkor sem viszi. Ez egy ilyen ritmus, dinamika, kívülről nehezen érteni. A rendőrök hamar végigfutnak a telepen, tizenegyre legalább nyolc ember már őrizetben…
Az ember elolvas egy könyvet. Néha ezt olyan magától értetődőnek fogjuk fel. Pedig egyáltalán nem az. 45 éves vagyok, és múlt héten befejeztem A Pál utcai fiúkat.
A könyveket és palacsintát mindig szeretni fogjuk – vagy mégsem?
A tendencia a műveltség eltűnése és a primitivizmus diadala, állapította meg Spiró György az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Ez a megállapítás pedig remek apropót szolgáltat egy kis őszi merengéshez.
Úgy tíz-tizenkét ikeásdoboznyi, háromszáz, háromszázötven kiló könyv. A könyvtáram. Luxus. Otthonosságérzet. És gyűjtögetés. Mit kezdjünk ezekkel? Mit jelent ma könyves, olvasó embernek lenni?
Elhaló szikrákat szór az öngyújtó, Gina hiába próbál rágyújtani. Kézfejével megtörli izzadt homlokát, és Lorenzo vállára hajtja fejét. A fiú kiveszi Gina szájából a cigit, és meggyújtja a sajátjáról. Unottan nézik a jakuzziban ülőket. – Visszataszító egy csapat – mondja halkan Lorenzo, és átkarolja a lány csípőjét. – Vajon kint is így látják?
Egy török herceg bevette Budapestet – Tarik Demirkan Ne szégyellje, Fenség! című könyvéről
Mit keresett a kegyetlen II. Abdülhamid szultán fia Budapesten? Hol volt a Kis Konstantinápoly a fővároson belül? Miért tett feljelentést egy magyar újságíró ellen Abdülkadir Efendi? Tarik Demirkan „Ne szégyellje, Fenség!” – Abdülkadir Edendi száműzött török herceg kalandos élete Budapesten című könyvében minden kérdésre választ kaphatunk.
Az örökéletű, aki kétszer halt meg | Nádas Péter (1942–2026)
Senki a magyar irodalomban az emberi gyarlóságról és az emberi szenvedélyről nem tud úgy és olyan átéléssel beszélni, mint ő.
Resti n’ peace – A békebeli restikről és kései utódaikról
Voltak idők, amikor a vonatközlekedés elképzelhetetlen volt a pályaudvari restik nélkül. Ma már nagyítóval kell keresni őket, de azért nem lehetetlen rátalálni néhányra.
Mit lehet csinálni egy hét alatt Athénban, és mit nem szabad?
Egyetlen hét kevés arra, hogy az ember alaposan megismerjen egy olyan gazdag történelmű nagyvárost, mint Athén, és persze ahhoz is, hogy legalább a közvetlen környékét bejárja. De mégiscsak kaphat egy ízelítőt abból, hogy milyen az élet a görög fővárosban, mit érdemes ott csinálni, és megtudhatja, hogy mi az, amit semmiképpen nem szabad.
Ki akarják ebrudalni a cigányokat a telepről. Már huszonöt éve ki akarják, csak a nagy akarás mindig belemerevedik a történelembe. Meg az itt élők történetébe. Állítólag most nagyon rajta van az önkormányzat az ebrudaláson. El vannak határozva rendesen.
A magány kirakósdarabkái – Krusovszky Dénes A másik mozaik című novelláskötetéről
Krusovszky Dénes azt vizsgálja, hogyan válik az egyedüllét a modern élet természetes állapotává. Szereplői többnyire kapcsolatban élnek, családjuk van, munkába járnak, utaznak, beszélgetnek, mégis úgy érzik, hogy valami alapvető kapcsolat megszakadt közöttük és a világ között.
Egyik reggel arra ébredtünk, hogy eltűnt a folyónk. Lecsordogált, és nem volt többé víz a medrében. A lehajtott fejű néni és a kutyás nő egész nap a vizet kereste, ott bóklásztak a szigetcsúcson, a száraz mederben, a sóderen. Fújt a meleg, tüzes nyári szél a kövek között, a parton már csak a száraz homok terült el kilométereken át.
Az aluljáróban állunk a Ferenciek terén, amikor anyám elveszíti az emlékezetét. Nem tudja, hol kell felmenni, merre van a lépcső. Azt sem tudja, illetve eltéveszti, hány óra van, mikor a karóráját nézi. Legutoljára 1980-ra emlékszik, és hogy az úttörő áruházba mentünk ünneplőt venni.
Hogy tetszett a könyv? Okés volt. Okés? Aha – David Szalay Test című regényéről
David Szalay, a magyar származású, kanadai–brit író 2025-ben kapta meg az angol nyelvterület egyik legrangosabbjának számító Booker-díjat Flesh című regényéért, amelynek magyar fordítása Test címen idén jelent meg a Libri Kiadó gondozásában. A szöveg első ránézésre érdekes kísérletnek tűnik, a szerző kevés nyelvi eszközzel meséli el egy átlagos férfi nem mindennapi történetét, de a narrációban akadnak következetlenségek, a szikár, minimalista párbeszédek pedig egy idő után monotonná válnak. Ezzel együtt mégis tartalmas olvasmány.