A választásból egyetlen dolgot tanultak meg a telepi emberek: semmit, viccelődik Macska Jónás keserűen. Azért ez nagyon nem igaz, csak éppen megfogalmazni nehéz, az érzés rátelepedik a romházakra, csúszóssá teszi a majdnem-beton utakat és a szellemjárdákat is, amik az utak két szélén nincsenek. Ezen a környéken leginkább a nincs szónak van értelme, ez az egyik identitásképző elem, ami összekovácsol, ami okán azt mondják itt, hogy igen, mi vagyunk a Nincs Barbárjai, itt a város elbaszott szélén, és mindenki kapja be. Pedig anno mutatós hely volt, minden ház előtt elképesztő színű virágok, az emberek nem zárták be az ajtót, ha be kellett menniük a városközpontba, sőt, előfordult, hogy a szomszéd nézett rá a tepsis húsra, amíg mondjuk Zima néni bevásárolni ment a Feri boltba. Régen volt, azóta olyan itt minden, mintha szétbombázták volna. Nem is értem, miért félnek annyira, hogy elviszik őket az ukrán frontra, hiszen majdnem abban élnek, így Jónás megint. Vagyis valami nagyon hasonlóban.
Lassan három hét telt el április tizenkettedike óta, de az indulatok még szikráznak az emberek között. A Julinak a saját anyja küldött katonaisisakos képet a Facebookon, azzal a megjegyzéssel, hogy az uraddal osztozzatok rajta, ha mentek majd harcolni. Juli és a férje is a Tiszát támogatta, amit nem tudott feldolgozni a család. Még mindig forog a Félelem és reszketés a margón című tragikomédia, legalábbis a fejekben és a lelkekben biztosan. Mintha még kampányidőszak lenne, folynak az erős veszekedések a családok között, a Csordásék annyira „rajta maradtak a cuccon”, hogy állítólag egész csinos pincerendszert építenek a házuk alá, ha megjönne a behívóparancs. Bármelyik pillanatban megjöhet, mondja Csordás, vagy kijönnek érünk a katonák, és visznek, na ezt nem várjuk meg. Igazából csak a pszichózis serege támad, és ágyúzza az arra fogékonyan idegrendszerét. De legalább a telep bejáratánál levették a hatalmas Bűnvadászok-plakátot, aminek elhelyezése igazán cinikus vénát sejtetett, bár Jónást kivéve nem tűnt fel senkinek.
Ez is a pszichózis része persze, meg az is, hogy Citrom Erzsi sírva megy a közösségi házba, közben átkozódik is serényen, hogy először azokat szedjék le géppuskával, akik erre a majomra szavaztak. Több mint két hete imádkozik a családja életéért és a tiszások haláláért, hibába mondja neki a Laci lelkész, hogy Isten megbünteti érte. Isten bizony nem fideszes, nevet Macska Jónás a kelleténél kicsit hangosabban. Erzsi a gránátoktól szétszaggatott hulláját vizionálja az udvarra.
Pedig Erzsi világéletében jó kereszténynek gondolta magát, de amikor látta az ünneplő tömeget a pesti utcákon, eltört benne valami. Oda is kommentelte az egyik ilyen videó alá, ahol fiatalok táncoltak, énekeltek, ünnepelték a győzelmüket, hogy megint eljött a buzik, a leszbikusok és egyéb fura lények ideje, elveszett ez a fényes nemzet újra. Az előző posztja meg az volt, amikor szóváltásba keveredett a választások tisztaságát felügyelő idegenekkel, és a sógornője, a Mari felvette telefonnal. A politika elcsavarta a fejét. Neki, akit sosem érdekelt az egész, mindig azt gondolta, hogy kisemberek rábasznak úgyis. És rá is basznak természetesen, de az már egy másik nyomvonal.
Mondjuk a helyi cigány önkormányzat dolgozói gyorsan el is mondták az itt élőknek, hogy pár hét, és megszűnik a közmunka, legalábbis náluk biztosan, amitől mindenki ideges lett. Azt már nem mondták el nekik, hogy valószínűleg azért, mert büszkén az előző kormányt szolgálták. És a szolgálat ebben az esetben negatív kontextusban értendő. Kivárás van, toporgás van, hogy kinek hol lesz helye egy új struktúrában, lesz-e helye egyáltalán. És akik érzik, hogy repülni fognak, leginkább riogatnak. Zajlik a mentális lerángatás, csak lassan már nem lesz hova. Irénke, a szociális munkás megpróbálja lehűteni a kedélyeket, hogy várják meg, mi lesz, nem kell mindjárt világvégét ordítani. Ha netán megszűnik a közmunka, biztosan kitalálnak valami jobbat, amivel többet visznek haza, nyugi. Hát pont ez az, hogy mi nem tudunk várni, veti oda Orsós Géza, nekünk nincs időnk megvárni, amíg az öltönyösök kitalálják, mi legyen. Két nap közmunka nélkül, oszt’ már mehet is a felírás a boltba kétszeres áron, nekünk nincsenek tartalékaink, drága, megyünk a levesbe, amíg átalakul az ország. Persze Irénke tudja, Irénke érti, és imádkozik otthon a fürdőben értük.
Borítókép: Szavazatszámlálás az országgyűlési választáson a zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban kialakított szavazókörben 2026. április 12-én / fotó: MTI/Katona Tibor
Bejelentkezés