A választásból egyetlen dolgot tanultak meg a telepi emberek: semmit, viccelődik Macska Jónás keserűen. Azért ez nagyon nem igaz, csak éppen megfogalmazni nehéz, az érzés rátelepedik a romházakra, csúszóssá teszi a majdnem-beton utakat és a szellemjárdákat is, amik az utak két szélén nincsenek. Ezen a környéken leginkább a nincs szónak van értelme, ez az egyik identitásképző elem, ami összekovácsol, ami okán azt mondják itt, hogy igen, mi vagyunk a Nincs Barbárjai, itt a város elbaszott szélén, és mindenki kapja be. Pedig anno mutatós hely volt, minden ház előtt elképesztő színű virágok, az emberek nem zárták be az ajtót, ha be kellett menniük a városközpontba, sőt, előfordult, hogy a szomszéd nézett rá a tepsis húsra, amíg mondjuk Zima néni bevásárolni ment a Feri boltba. Régen volt, azóta olyan itt minden, mintha szétbombázták volna. Nem is értem, miért félnek annyira, hogy elviszik őket az ukrán frontra, hiszen majdnem abban élnek, így Jónás megint. Vagyis valami nagyon hasonlóban.
Lassan három hét telt el április tizenkettedike óta, de az indulatok még szikráznak az emberek között. A Julinak a saját anyja küldött katonaisisakos képet a Facebookon, azzal a megjegyzéssel, hogy az uraddal osztozzatok rajta, ha mentek majd harcolni. Juli és a férje is a Tiszát támogatta, amit nem tudott feldolgozni a család. Még mindig forog a Félelem és reszketés a margón című tragikomédia, legalábbis a fejekben és a lelkekben biztosan. Mintha még kampányidőszak lenne, folynak az erős veszekedések a családok között, a Csordásék annyira „rajta maradtak a cuccon”, hogy állítólag egész csinos pincerendszert építenek a házuk alá, ha megjönne a behívóparancs. Bármelyik pillanatban megjöhet, mondja Csordás, vagy kijönnek érünk a katonák, és visznek, na ezt nem várjuk meg. Igazából csak a pszichózis serege támad, és ágyúzza az arra fogékonyan idegrendszerét. De legalább a telep bejáratánál levették a hatalmas Bűnvadászok-plakátot, aminek elhelyezése igazán cinikus vénát sejtetett, bár Jónást kivéve nem tűnt fel senkinek.
Ez is a pszichózis része persze, meg az is, hogy Citrom Erzsi sírva megy a közösségi házba, közben átkozódik is serényen, hogy először azokat szedjék le géppuskával, akik erre a majomra szavaztak. Több mint két hete imádkozik a családja életéért és...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.