A Fidesz-vereség okait tárgyaló cikksorozat harmadik, záró részben a gyermekvédelem időzített bombájáról, a drograzzia üzenetéről, a szakértelem, a biztonság és a magánszféra triászáról, az apolitikus százezrekhez való a kizárólagos ellenzéki elérésről, a DK és az MKKP csődjéről, a geopolitikai léptéktévesztésekről és a külföldi beavatkozásról esik szó.

A Fidesz vereségének az okai a Holdról is látszanak. Elemzésem második részének témája a gazdasági és az uniós kilátásokról való hallgatás, a konjunktúra-érzékelés alakulása, a dramaturgia nélküli ciklus, a félbehagyott konfliktusok, a megkésett és felemás mérséklődés, a pozitív ajánlat nélküliség, Hatvanpuszta, valamint a morális erózió lesz.

Ha nem egy valóságshowként akarjuk szemlélni a tizenhat év után bekövetkezett hatalomváltás mozgatóit, sorra kell vennünk a politikai felszínen túlmutató rendszerszintű okokat. Nem a Tisza győzelmének, hanem a Fidesz vereségének az okait. Azokat, amik a Holdról is látszódnak. Összesen huszonhárom, nem azonos fajsúlyú, de egymással mégis szorosan összefüggő tényezőt tudtam azonosítani.

A Tisza Párt a tavalyi EP-választáson mandátumot biztosított a Meta képviselőjének. Most olyanoknak nyitja ki a forgóajtót, akik a Wall Street, a Big Tech, a Big Pharma, a Big Chem, a Big Oil, a Big Agro és persze a hadiipari gigászok, mondjuk a Rheinmetall főrészvényeseitől érkeznek.

Csehországban – ahol néhány nap múlva választásokra kerül sor – egy parlamentbe aspiráló, patrióta baloldali pártszövegséget, a Stačilo!-t vett célba az antikommunista hisztéria. A történet nagyon is hasonlít a szélsőjobboldallal riogató román, német, osztrák és francia hatalmi elit játszmáihoz.

Nagyjából fél éve a közvélemény-kutató intézetek többsége masszív Tisza-előnyt mér és erre alapozva elsöprő Tisza-győzelmet prognosztizál 2026 áprilisára. Azonban mielőtt bárki a „rendszerváltó” hangulat hatása alá kerülne, érdemes volna szakítani az aranyhal-memóriával és végigkövetni a műhelyeknek a 2018-as és a 2022-es választások előtti hasonló időszakban a teljes népességre vetített számait.

Nézzük csak meg, mi a helyzet a Rheinmetall-részvények, a kohéziós pénzek, és a nagyszabású európai uniós fegyverkezési tervek körül.

Értem én, hogy a Stop Pride-törvényhozással mély árkot lehetett vágni az 01G-táborba, továbbá Doktor Miniszterelnök Úr imádja a 80–20-as ügyeket, ahol természetesen ő áll a nyolcvanas oldalon. Van azonban itt még valami.

A Pride-ra vonatkozó orbáni bejelentés nem egyéb, mint populista jóemberkedés. A gyerekeket, a gyermekek védelmét használja fel hatalompolitikai céljaira.