Régóta dédelgetem a tervet, hogy összeírom a kedvenc íróimat. Hogy miért? Észrevettem, hogy képernyőfüggő vagyok, nem igazán olvasok semmit, csak görgetem a végtelent. A csavar az, hogy amúgy szoktam könyveket vásárolni, és halott rokonok, ismerősök könyvei is nálam kötnek ki. Szóval csak gyűlnek és gyűlnek. Szeretem magam olyan könyvekkel körbevenni, amiket egyébként ki sem nyitok. Ennek a jelenségnek neve is van: a japánok tsundoku-nak hívják a XIX. század óta. Most, hogy ezt tudom, hogy nem igazán lett jobb.

Egyébként nem teljesen igaz, hogy nem olvasom őket, csak nem mindet, és jóval lassabban, mint amennyire gyorsan „telik a kurva élet”, hogy egy élő klasszikust idézzek, aki sajnos nem fért rá a listámra. De

szeretek olvasni, szeretem azt a sodró, békés, megnyugtató erőt, ami csak egy jó könyvvel a kezemben látogat meg. Azt a révülést, ami a legózás nagytestvére.

Ezeken gondolkodtam, és közben meghalt Fehér Béla. Fehér Béla az a regényíró, aki sokunk favoritja, és itt most nemcsak az Esterházy Pétertől Jánossy Lajoson át Kemény Istvánnal bezáródó körre gondolok, vagyis a profi olvasókra, akik az írók, hanem a jó szemű, jó ízlésű beavatottakra, akik talán nem írnak, de ragadnak a szemükhöz a betűk. Akiknek a könyvespolcán sorakoznak a Fehér Bélák, de mindig kevesebb kötet, mint amennyit megvettek, mert párat folyton kölcsönadnak valakinek.

Olvasva Jánossy szép nekrológját a Literán, nekem is vissza kell pörgetnem az eseményeket. De vele ellentétben én pontosan tudom, hogy Fehér Bélával úgy kerültem kapcsolatba, hogy észrevettem, hogy Az ember tragédiájában van négy sor, amire József Attila Tiszta szívvel című verse különös módon rímel.

MÁSODIK MESTERLEGÉNY (danolva)
Aki munkás hét után
Tiszta szívvel, dal között
Csókot és bort elköszönt,
Kacagja az ördögöt.

Ugyanaz a hang, ugyanaz a ritmusképlet, és még a „tiszta szívvel” is meg az ördög is felbukkan.

Mikor ezt elújságoltam végzős magyar szakosként szeretett tanáromnak, Lackfi Jánosnak, azt mondta, ez szép és jó meg érdekes, ezzel lehetne foglalkozni, de ez inkább egy cikk témája, nem szakdolgozattéma. Viszont itt van ez a Fehér Béla, mi lenne, ha beleolvasnék, szerinte nekem tetszene ez a szerző. Igaza lett. Végül Fehér Bélából írtam a szakdolgozatomat. Kötetről kötetre térképeztem fel ezt...