„Kapitány István vagyok, ha vicces akarnék lenni, akkor úgy mondanám: a magyar Jockey Ewing.” Nem tudhatjuk pontosan, mire gondolt a költő, amikor így mutatta be magát.

A sztori szinte egy sablonos operett librettója szerint alakult: a nagy vezér úgy érezte, ő a legokosabb nyuszi az erdőben, egyezséget kötött a nagyvadakkal, pozíciója biztos. A nagyvadak viszont már nem tudták csillapítani éhségüket. A felmerülő számos kérdés közül az egyik: Maduro elrablása alatt mégis hol voltak fő védelmezői, a kubaiak és az oroszok?

A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.

Kétféle magyar politikai csoport is súlyosan és visszavonhatatlanul csalódni fog a – bizonyos tekintetben példa nélküli – Trump–Orbán-megállapodás következményeképpen.

A gender körüli harc talán nem a végső, viszont világa máris nemzetközivé lett. A Pécs Pride-on ez is kiderült, ugyanis nem csupán a vonulókat, de az ellentüntetőket is külföldi szervezet támogatta. Totális amerikanizálódás, baranyai jellegzetességekkel.

Amikor Charlie Kirköt élő egyenes adásban a nyaki ütőerén lőtték meg, amelytől szinte azonnal meghalt, arra gondoltam, hogy a szavak lehetnek visszataszítóak, szavakkal lehet bántani tömegeket, szavakkal akár még egy ország tönkretételéhez is hozzá lehet járulni, de a szavak nem tettek, a szavak nem gyilkolnak.

Kormányzati propaganda és ellenzéki ellenpropaganda feszül egymásnak az orosz és az ukrán titkosszolgálatok tevékenységének hazai médiatálalásában.

Mennyit ér meg pontosan az EU vezetésének úgy tenni, mintha Szíria kormánya nem egyszerű tömeggyilkos és dzsihádi hadseregre épülne?