irodalom
Fusi halacskákkal | Verstúladagolás, május–június
Tettem egy ígéretet, hogy ugrom egy bombát a magyar líra brutális víztömegébe. Egy éven át elolvasok minden, magyar szerző által írt, most először publikált verset az összes irodalmi folyóiratban és online kulturális portálon, és hónapról hónapra megpróbálom népszerűsíteni a kedvenceimet. Íme, a folytatás.
Ruszkik, gyertek! | Kenszel Pikcsör, 8. rész
Anyám mindennap vitte az ebédet az orosz katonáknak, szegények ne éhezzenek, és elkezdett keményen oroszul tanulni, hogy el tudjon beszélgetni a drága lelkekkel, így mondta, tényleg, drága lelkek. Ez sem volt semmi, de amikor kiderült, hogy jó pár fideszes öregasszonnyal létrehoztak egy Facebook-csoportot Ruszkik, gyertek vissza! címmel, na, az már kiverte a biztosítékot.
Kegyetlen szimfónia | Kiss Tibor Noé Olvadás című regényéről
Inkább hasonlít egy zeneműhöz, mint egy regényhez. Hagyni kell sodortatni magunkat, hogy megszülessen bennünk a szimfónia. Ha megbékülünk vele, hogy nincs történet, nincs karakterábrázolás, nincs leírás, nincs atmoszférakeltés, nincsenek klasszikusnak mondható regénytechnikai megoldások, cserébe valami olyasmit kapunk, ami teljesen letaglóz.
„A klasszikus, szürke Nokián sokáig megőriztem a fényképét rossz fölbontásban első fiam szülőszobás képével együtt: itt egy vidra, itt meg egy mongolszemű csecsemő sír és lila a bőre. Aztán elveszett vagy kidobtam az egyik újrakezdésnél, mintha a takarítással nyert kevés lendület változtatna valamit is rajtunk.” Kollár Árpád három új verse.
Amerikai Sztahanov | 16. rész: Codename: Chicago
Mint minden törzsvendégnek a parkban, nekem is volt nevem. A srácok Chicagónak hívtak. Sohasem tudtam meg, miért. De átültettem a programokba. Chicago, a sokat hibázó amatőr sakkozó.
"Hosszasan tépelődöm Keresztes bőrébe bújva azon, hogy a huszonegyedik századi Európa tévesen az értéksemlegesség elvét vallja, velük szemben mi vagyunk a faszagyerekek, mert mi a nemzeti és a valóban európai értékekben hiszünk." Részlet Barlog Károly készülő regényéből.
A gyerek összerezzent, és még ki sem nyitotta a szemét, üvölteni kezdett. A körte formájú jegyellenőr tanácstalanul vakargatta izzadt halántékát, amíg Eszter először a kisfiút próbálta megnyugtatni, aztán telefonján végre bemutatta az országbérletet, amit mindössze 1890 forintért vehetett meg, mióta a munkája mellett újra beiratkozott az egyetemre.
Első játékfilmje, a Lefkovicsék gyászolnak nagy sikert aratott, most pedig egy sok tekintetben hasonló hangulatú regénnyel jelentkezett Breier Ádám. Generációk kapcsolatáról, a nők és a férfiak lelkéről, hagyományokról és hitről, magunkban elrendezendő dolgokról, metoo-ról és feminizmusról is beszélgettünk.
Amerikai Sztahanov | 15. rész: Johnny O., Los Angeles
Kimotoroztunk Seven Palmhoz. Végignéztük a kietlen sivatagot, a kemény motoros arcokat. Nyaltunk egy nagy fagyit Palm Springs főutcáján. Ősz volt, elmúlt a hőség. Ez a sivatagi látvány érdekelte. A tengerpartot, Los Angelest túl manikűrözöttnek találta. Ő sem bírta a hamis hollywoodi érzést. Nem akartak ebből és így élni. Az örök hazugságban, az örök mosolygásban.
A szülőföld határa szépen meghatározható néhány természetes pont segítségével. A Csikériai szöllők, a Ludasi-tó, a Tisza-part Martonosnál, a Makkhetesi-erdő, a Szelevényi-erdő, a Horgosi-puszta, a gyorstelepítésű drótakadály. Röszkén a Fölszabadulás utcát a kanyar után lezárja a kerítés.
Amerikai Sztahanov | 13. rész: Motorrad, Los Angeles
Zefír, enyhe, frissítő nyugati szellő. Lehet, hogy Hawaiion van jobb, de Görögország után itt érzem először. Átmossa az arcomat, a karomat, ahogy Palos Verdesnél kanyarodok Long Beach felé. Beleremeg az egész testem, mint a Balcsin Almádi és Füred között. Volt Szamoskéren egy pulim, Pici. Ő szerette így a szélbe fordítani a fejét a Szamosnál.
Leülök, ölembe húzom a laptopot, nem szólok semmit, én a doktor Bárdos protekciós betege vagyok, és endometriózis műtétre várok. De hiába lapítok, a szőke nő megkérdezi, hogy a férjem nem akarja a gyereket?
Amerikai Sztahanov | 12. rész: Au revoir, New Orleans
Hallom, Los Angeles-be hívnak a srácok. Sokan itt buknak el. Hirtelen nagyfiúk, övék a világ, Hollywood, csajok, nagy kocsik, mesevilág. Elfelejtik, hogy honnan jöttek. Nem lesz sok hely az életben, ahol elengedheted az evezőt. Ahol behunyt szemmel mehetsz az árral. Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél. Azt a kis falut. Hogyan mondtad? Szamoskér?
Temuház | Kenszel Pikcsör, 7. rész
A Részeges Nándi verekedésbe fulladt temetése után egy újabb rendelet borzolja a kedélyeket: dologházba zárnák nemcsak a hajléktalanokat és a csavargókat, hanem bizonyos civil szervezetek és sajtóorgánumok képviselőit is, hogy ott társadalmilag hasznos munkát végezzenek. De mi lesz, ha odabent, mondjuk, Bikacsök néven indítanak új lapot vagy műsort? A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat hetedik része.
Győzni fog a kutyák forradalma?
Minden emberre legalább egy kutya, ez a szabály, de mint minden diktatúrában, az emberek túlteljesítik a feladatukat, és sokan két, sőt, három kutyát is tartanak, és licitálnak egymásra. A dolog odáig fajult, hogy egyesek még a gyerekeiket is pórázon vezetik, és mivel a szabály az szabály, a pórázon vezetett gyerek is pórázon vezet legalább egy kutyát.
Amerikai Sztahanov | 11. rész: B-film, New Orleans, Mississippi Snake Colt
„Reggel a Mississippi mocsaras holtágánál forgatunk. Az egyik világosító rosszul lép, és beleesik a vízbe. Egy aligátor környékezi. A prop girl kivesz az oldaltáskából egy ezüst színű kígyóölő stukkert, és szétlövi.”
Megjelent egy új, posztumusz Leonard Cohen-kötet, ami sok szempontból is érdekes hír. A könyv maga pedig legalább ennyire érdekes olvasnivaló.
Teniszezni a Forma 1-es autópályán. Mitől jó a jó irodalom?
Persze kérdőjelezzünk meg mindent és bármit, illetve nem kell, hogy mindenkinek minden tetsszen. De van-e értelme belemenni, hogy jó-e Shakespeare vagy Bach. Van-e értelme kritizálni a naplementét?
Amerikai Sztahanov | 10. rész: Moviestar, New Orleans
A fekete csajok átnéznek rajtunk, mintha hullavonat lennénk. A férfiak közel tartják őket. Táncolunk magunkban a parkett közepén. Lassan gyülekeznek a helybeliek is, és rázzák és rázzák, és egyre közelebb jönnek hozzánk. Középre szorítanak. Nem tudunk mozdulni sem.
Drákói vigyor | Kenszel Pikcsör, 6. rész
Zsoltival az egyik éjszakás műszakban kezdtünk el politikáról beszélni, felgyorsult a beszéde, kicsit mélyebb lett a hangja, és két mondat után már a nagyhatalmi világ-összeesküvés közepén találtam magunkat. A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat hatodik része.
„Egy komoly gondolkodó számára azonban már az sem evidens, hogy egyáltalán beszélhetünk kortárs magaskultúráról és magasirodalomról." Nem ért véget az Öt oldalának irodalom- és kultúravitája.