Tatabánya

Zima néni ruháért jön. Tántorog. Megint elmérte a gyógyszeradagját: egyikből kicsit kevesebbet, a másikból rengeteggel többet. Annyi ruhát tántorog össze magának, amiből egy kisebb turkálót már működtetni lehetne. Minek magának ennyi gönc, nincs is tél, hogy fűtenie kellene, teszi fel a jogos kérdést Irénke, a szociális munkás. Hivatalosan szociális munkatárs, de az nem hangzik olyan jól. Amúgy meg már a közeli egyetemen nincs is ilyen szak, átkeresztelték gondoskodáspolitikusra. Micsoda nyelvi truváj. Pedig akik átkeresztelték, munkaalapú társadalmat hirdettek építeni. Majd Magyar Péterék visszaváltoztatják ezt is. Akár a vármegyéket és a főispánokat. Macska Jónás szerint vérmegyékre kellett volna változtatni vármegyék helyett amúgy is. Legalábbis az ország ezen szegletében biztosan. Mindenki a nyelvvel kezdi a változtatást. Itt a bizonyíték, valójában mennyire fontos. Csak tagadják.

Ki akarják ebrudalni a cigányokat a telepről. Már huszonöt éve ki akarják, csak a nagy akarás mindig belemerevedik a történelembe. Meg az itt élők történetébe. Próbálkoztak különböző trükkökkel. Például ipari területté nyilvánították a szegregátumot. Semmi. Azt mondták, eladták valami nagy multicégnek az egészet. Semmi. Megemelték a bérleti díjat, direkt nem csinálták meg a megígért fejlesztéseket. A cigányok akkor is maradtak.

Irénke még emlékszik a lakossági fórumra, ahol a fideszes Aranka, a helyi képviselő vörös kisestélyiben ígérte meg a vécéket. Meg is lettek. Két hét múlva elfújta mindet a szél, szétrágták az oldalaikat a vaddisznók. Micsoda trehány huszonegyedik század. Vagy felfújt tizenkilencedik, inkább.

Állítólag most nagyon rajta van az önkormányzat az ebrudaláson. El vannak határozva rendesen. Új koncepciót raknak össze. Nagyítóval nézik a város szegleteit, hová lehetne telepíteni. Leginkább a szélekre helyezésre van szándék. A margóra. Nézik a nagy iroda nagy asztalán a térképet, és erjed bennük a koncepció. Annyira koncentrálnak, hogy megreped a fal az egyik oldalon. Szép, katonás repedés. Politikusok és a hivatali szakemberek. Nehéz szülés lesz, jegyzi meg csendben valamelyikük. Sziszegi. Mint a lakásgazdálkodási osztály kotyogós kávéfőzője, mikor lefőzik az akciós Lavazzát. Aztán az egyik szakember feje fölött elrepül egy angyal, és kiadják Irénkének, ha már a telepen dolgozik, mérje fel, és rögzítse szúrós táblázatba, melyik családot hová lehetne helyezni. Excel. Adjon már tanácsot. Sakkozza ki. Addig ők erjednek szépen tovább.

Az új terv valami olyasmi, hogy...