irodalom
Zima néni rosszul van, elfogyott a gyógyszere. A szomszéd ad nekik két szemet hétezerért. A fia az egyiket már be is veszi. A karácsonyi ünnepség foszlányai eltakarják a gyógyszerfalót. Gyerekek énekelnek, a szülők az élelmiszercsomagot bontogatják. Jászolban sír a Kisjézus. Végül is, hol sírjon?
A legszélesebben értelmezett kultúra, az életmód és a tudomány eseményeiből válogatott az idei utolsó Csemegepult, amikor áttekintette, mi is történt 2025-ben a természetestől a mesterséges intelligenciáig, a digitális platformoktól a kultúrpolitikáig, a társadalom hőseitől a beszélő fejekig. Továbbá film, színház, muzsika.
Szénakazal helyett a benne rejlő tűk | Verstúladagolás, október–november
Egy elképzelt képviselő kampánybeszéde. Faludiszkó. Egyetemi oktató panaszmonológja. Világvégi autóutak autodidakta sofőrjei. Apák és fiúk. Hagyomány. Személyes válogatás, mélymerítés újabb két hónap hazai versterméséből.
Koromfekete karácsonyi este lett. József késett, Mária elbújt a bárányokkal a sarokba. A karácsonyfánk ott árválkodott a fehér lepedőn, a fehér házban. A gömbök és a szaloncukrok leestek a rengésben. Mi, gyerekek a polcok mellett guggolva vártuk a megváltást. Összekuporodva, ölelkezve hívtuk a Jézuskát.
A test öregedése nem vidám, a lélek öregedése mégis megnyugtató. Mi volt szép? Kérdezi Szabó Lőrinc. A régi Korčula. Napfény, hópehely. Egy távolodó csónak. A medúzák Helgolandnál. Az egész élet. Mi szép most? Kérdezem magamtól lihegve. Minden. A lihegés például. A holtág fölött a pára. A fájdalom, a verség. Az is. Hogy jó létezni, levegőt venni, embernek lenni, minden ólomsúlyával együtt.
Mostanában jó zsebbe gyűrni / a szűkülő / s gyáván szűkölő jövőt, / akár egy üres papírzacskót, / és az esernyőm alá kerekedett / világ fájdalomálló ablaküvege mögül / mosolyogni faágra, félénk madárra, / szerelmespárra, kopott kapualj feletti, / be nem hegedt golyónyomokra, / tegnapra és mára. / Tavasz jön.
Kertészkedési tippek a választásokig és tovább
Ahogy romlott a világ körülöttem, úgy ültettem egyre több bokrot. Minél több tébolyult ismerősöm lett a Facebookon, annál több új gyümölcsfám a kertben. Minden véresszájú komment tiszteletére leszúrtam egy-egy fűzfavesszőt a mezsgyére.
Leszámolás a székely zsánerrel – Zsidó Ferenc A fák magukhoz húzzák az esőt című regényéről
A regény nem csupán megkérdőjelezi a borongós nosztalgiából és folklorisztikus gesztusokból épített világképet, hanem a saját közegére is rákérdez: mi marad a hagyományból, ha a közösségi rend lassan elpárolog? Ha valakinek regényben mondanám el a mai Székelyföld helyzetét, akkor ezt nyomnám a kezébe.
A költészetért meg kell küzdenie az olvasóknak, mondtam valahol, és elhúzták a szájukat. Ez már más világ. A profi ma megnézi, mire van igény, ne legyek már ennyire szentimentális. Ha felelős állampolgár lennék, keresnék valami rendes foglalkozást. A „rendes” itt az egyéniség teljes feladását jelenti, vágtam vissza.
A messiás, mindig a messiást várjuk, hát mi egy szőrös nőt kaptunk. Olyat, akinek esze ágába sincs elindulni a választáson. Biccentett az ősnéni. Kihörpintette a teáját, és megkért, hogy menjek haza, mert fáradt.
A magyar nemzet biztonsága bizonyos értelemben fordulatot jelent a Krasznahorkai-életműben. A Nobel-díjas szerző egy korábbi szerzői korszak sikerreceptjéhez talált vissza, és a szépség iránti lírai kutakodást helyezi előtérbe.
Óda a lombikos anyákhoz | Mécs Anna Rutin című könyvéről
A könyv azt állítja, hogy ha valaki anyának érzi magát, azt a természet nem állíthatja meg, és modern nőként joga van igénybe venni azokat a szolgáltatásokat, amelyek hozzásegítik a gyerekvállaláshoz, és emiatt egy pillanatra sem kell rosszul éreznie magát. Ha abortálni lehet, miért ne lehetne mesterségesen megtermékenyülni is?
Családi tükör – Czakó Zsófia Távoli rokonok című regényéről
Czakó Zsófia Távoli rokonok című, harmadik regénye egy újabb családtörténet, amelyben a szerző három generáció – nagymama, anya, unoka – életén keresztül vizsgálja a felejtés, az identitás és a társadalmi minták kérdéseit.
Szökésben | Kenszel Pikcsör, 13. rész
A civakodás képe csak nagyon lassan, komótosan bontakozott ki előttem, ahogy az agyam kamerája feldolgozta az eseményeket, mintha egy Tarr Béla-filmben lettem volna, bár én csak egyszer láttam tőle valamit, akkor is valami csaj cipelt el a vetítésre. A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizenharmadik része.
Egész életemben a kilókkal és hasammal harcolok, most ötvenhat évesen és százötvenezer grammosan pesszimista vagyok az eddigieket illetően. Anyám ’56-ban a salgótarjáni tömegbe lövetéskor kétévesen feküdt a járdán nagyanyámmal, és úgy tettek, mintha meghaltak volna. Biszku sohasem bánta meg. Tőlem meg csak ennyi telik, ez a százötvenezer gramm. Így bukik ’56 bennem, általam.
Alfred Nobel nem biztos, hogy odaítélte volna Krasznahorkainak a Nobel-díjat
A Péter & Gábor új adásában a műsor állandó résztvevői, Karafiáth Orsolya, Konok Péter és Balogh Gábor arra keresték a választ, miért a Nobel-díj lett a világ legrangosabb elismerése, mit jelent ez nekünk magyaroknak, és egyáltalán, ki számít „magyar Nobel-díjasnak”, és miért fontos ez?
Amerikai Sztahanov | 33. rész: Szép álmokat, Amerika!
Amerika emigráns ország, több millió ember érkezett ide az évszázadok alatt. Ezért van csak Good Morning America és nincs Szép álmokat, Amerika. Nincs értelme, hogy ragozzuk a rettegést.
Irodalmi pláza meghitt pillanatok nélkül | Ilyen volt a Margó Fesztivál
A Nemzeti Táncszínházban megrendezett őszi Margó Irodalmi Fesztiválon a látogató tapasztalhat valamiféle pezsgést, de a helyszín inkább hasonlít egy plázára, mint egy hangulatos kávéházra. Az ember lézeng erre-arra, és folyton várja, hogy történjen már valami.
Amerikai Sztahanov | 32. rész: Karma Police
Minden időszaknak megvan az irodai zenéje. A Covid sem volt más. A laborban a diákok Radioheadet hallgattak. OK Computer. Újra és újra. Néha tízszer-hússzor is lejátszották ugyanazt a három számot: Exit Music, Let Down, No Surprises. Mindig ebben a sorrendben.
Krasznahorkai és Szoboszlai sikere ugyanaz
Adódna, hogy azt mondjam, ha valaki magyar és történetesen sem a focit, sem a kortárs irodalmat nem szereti, és nem tud, vagy nem akar önzetlenül örülni akár a magyar válogatott eredményességének, akár egy magyar író irodalmi Nobel-díjának, akkor nem szereti a hazáját. Csakhogy a helyzet ennél szomorúbb.