kultúra
Hogy tetszett a könyv? Okés volt. Okés? Aha – David Szalay Test című regényéről
David Szalay, a magyar származású, kanadai–brit író 2025-ben kapta meg az angol nyelvterület egyik legrangosabbjának számító Booker-díjat Flesh című regényéért, amelynek magyar fordítása Test címen idén jelent meg a Libri Kiadó gondozásában. A szöveg első ránézésre érdekes kísérletnek tűnik, a szerző kevés nyelvi eszközzel meséli el egy átlagos férfi nem mindennapi történetét, de a narrációban akadnak következetlenségek, a szikár, minimalista párbeszédek pedig egy idő után monotonná válnak. Ezzel együtt mégis tartalmas olvasmány.
Byrne-ing down the house | Ez volt David Byrne a Papp László Arénában
Egyfelől tökéletes produkció, másfelől könnyed sodrás, mintha minden egyszerűen csak úgy történne, ahogy történnie kell. És milyen jól néz ki, amikor egy csomó ember arra ugrál, hogy „this ain’t no party, this ain’t no disco, this ain’t no fooling around”.
Hová tűnt a tatabányai Beyoncé?
A tatabányai Dadabánya Underground Művészeti Fesztiválon a hangosítás nem mindig sikerül profira. Először valami olyasmire kaptam fel a fejem, hogy „Karácsony Gergely nem állíthat meg”. Persze nem értettem pontosan, de nem is kell mindent érteni, sőt.
Vissza Liverpoolba – Paul McCartney The Boys of Dungeon Lane lemezéről
Hat évvel legutóbbi szólólemeze után Paul McCartney egy olyan albummal rukkolt elő, amelyet sokan már most pályája legszemélyesebb munkái között emlegetnek. A The Boys of Dungeon Lane nem egyszerűen az elmúlt évek dalainak gyűjteménye, hanem egy konceptuális emlékirat-gyűjtemény zenében elmesélve. Egy album, amelyben a világ egyik legismertebb dalszerzője nem (csak) a Beatlesről, nem a legendáról, hanem önmagáról beszél.
A nagy kékség | Tricky az Akváriumban
Nem bánom, hogy végre láttam a kilencvenes évek egyik zenei hősét – bár hasra nem estem tőle. De a pohár félig tele van.
A film kellemes meglepetésként hat, abszolút kimagaslik a korábbi, meglehetősen botrányos minőségűre sikeredett történelmi filmeposzok, NER-es történelmi kurzusfilmek sorából.
Ki hisz még a globális intézményekben? – Alexander Stubb A hatalom háromszöge című könyvéről
A finn elnök nemrég megjelent elemzése több tekintetben is tünetszerű megtestesülése annak a külpolitikai és diplomáciai válságnak, melyre a könyv maga is megoldást szeretne kínálni. Alexander Stubb könyve az árral sodródó európai politikai gondolkodás testamentuma.
Nem az a kérdés, hogy Esterházyt vagy Wasst olvasnak a gyerekek, hanem az, hogy olvasnak-e?
A kisebb iskolák jövőjéről párbeszédet kell kezdeni, de bármilyen reformak csak akkor van értelme, ha több forrást kap az ágazat – szögezte le Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke az ÖT YouTube-csatornáján a Szemben Kócziánnal című műsorban.
Egy újabb könnyűzenei legendát pipálhat ki Budapest | Ez volt a Cabaret Voltaire a Dürerben
Ez az angol zenekar szinte mindenkire hatott, aki egy kicsit is izgalmas elektronikus zenét csinált az elmúlt évtizedekben. Sejtettem, hogy jó koncert lesz, de a végeredmény felülmúlta a várakozásaimat.
Katasztrófatúra az őrület romjai között – Száz éve született Allen Ginsberg
G., a költő nagyon amerikai volt, sőt maga volt Amerika, egy aspektus a sok közül, és imádta Amerikát, és gyűlölte is, ószövetségi átkokat mennydörgött a vágóhidak kapitalizmusáról, és mi mégis azt hittük, hozzánk beszél, és mikor azt hittük, igazunk volt.
Nehéz lenne túlértékelni a Népszava, illetve a Népszava égisze alatt kialakult sajtó- és könyvbirodalom, az ahhoz kapcsolódó munkásművelődési, -szabadidős és kulturális egyletek, vagyis a Magyarországi Szociáldemokrata Párt által működtetett Népszava-konglomerátum szerepét a klasszikus, munkásmozgalom-korabeli munkásság olvasottságának, orientációjának, önképének és identitásának kialakulásában.
Ezen a gitáron írtam meg életem első dalait, ezen a gitáron vettem fel életem első nagy szerelmének a kedvenc zenekaraim általam valahogy leszedett dalait. Minden ezen a gitáron kezdődött, ezen a névtelen fadarabon, amibe valamikor belevéstem a nevem, mert annyira szerettem.
Amerikai Sztahanov | 40. rész: Albertine
„Kevés olyan varázsszőnyeg volt New Yorkban, mint az Albertine. Repített össze-vissza a világban, leginkább középiskolás koromba. Az Albertine egy parányi francia könyvesbolt a Metropolitan Múzeummal szemben, hogy pontosak legyünk, három utcával lejjebb, a hetvenkilencedik utca sarkán.” Részlet Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című kötetéből.
Üdv a haláldiszkóban, óriási a buli – ez volt John Lydon és a Public Image Ltd. Budapesten
John Lydon a Sex Pistols után akár egy egész életre belekényelmesedhetett volna a korszakalkotó, legendás figura alakjába, biztosítótű és házikabát – de nem ezt tette. És még most, hetvenévesen sem biztonsági játékos.
„A néző mindig profi” | Scherer Péterre emlékezünk
Meghalt Scherer Péter, a hazai színjátszás fontos alakja. Pepe – talán nem bánná, hogy így hivatkozunk rá – 64 éves volt. Egy 2019-ben készült interjúval emlékezünk. „Ezerféleképpen lehet megvalósítani az álmodat. Mi most valahogy úgy, ahogy a sok csepp követ váj.”
Az előadás szembesít, provokál, de a saját személyes történetét állítja a középpontba, és a szégyen működését vizsgálja, ez a szégyen pedig nemcsak személyes, hanem közös, társadalmi szintű is lehet.
„Halálom esetén elégetendő” – írók titkos füzetei és életei
Az írói napló különös műfaj: egyszerre vallomás, menedék, önterápia, dokumentum és irodalmi műhely. Olyan szöveg, amelyet sokszor nem is az utókornak szánnak, mégis végül a történelem és az irodalom fontos lenyomatává válik. A Petőfi Irodalmi Múzeum „Halálom esetén elégetendő” című kiállítását Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban tekintettük meg.
Mit kínlódsz vele? – A ZUG című előadásról
A ZUG, amely a Láthatáron Csoport előadásában tekinthető meg a Szkéné Színházban, a tiszazugi arzénmérgezések történetét dolgozza fel az 1910-es 20-as évekből, amikor az asszonyok a mérget „gyógyszerként” használták, hogy megszabaduljanak bántalmazó férjeiktől vagy elviselhetetlen terheiktől.
Karafiáth Orsolya és beszélgetőpartnerei, Balogh Gábor és Konok Péter a műsorban szót ejtenek a legismertebb vonatkozó kommunista és náci filmekről, megvitatják, mikortól számít propagandának valami, felmerül, születtek-e jó művek ebben a műfajban, valamint az is, a mesterséges intelligencia korában mi változott.
Amerikai Sztahanov | 39. rész: Csendes eső, Chinatown
„Nyár van, csendes eső, olyan permetező. Nem elég esernyőt nyitni, de a kiscsajok leveszik a papucsokat, és mezítláb sétálnak a forró, vízgőzös járdán. New York-i dolog ez, az irodai csajok is lecserélik a tűsarkút, de ők máshol mezítláboznak.” Részlet Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című kötetéből.