Mi a hasonlóság az Olimpiai Játékok és a Nomád Világjátékok közt? Mindkettő nemzetközi sportesemény, ahol a világ országainak legjobbjai mérkőznek meg különböző sportágakban. És mi a különbség? Míg az Olimpiai Játékok szigorúan szabályozott, szervezett és egyre inkább megfizethetetlen gigarendezvény, a Nomád Világjátékokat a szabadság és rugalmasság jellemzi, és a sportrendezvények ingyenesek. Ezen kívül ez utóbbi nem a nemzetközileg elismert szabványsportokat vonultatja fel, hanem olyan tradicionális sportágakat, amelyek a nomád kultúrák életmódjában gyökereznek, emellett nagy szerepet kapnak a kézműves mesterségek, hangszerek, énekek és öltözetek is.
A Nomád Világjátékokat először 2014-ben rendezték meg Kirgizisztánban, hogy népszerűsítsék a nomád népek hagyományos sportjait és kultúráját, ma pedig már a világ minden részéről étkező sportolók 43 versenyszámban vetélkednek egymással. Az esemény olyan nomád sportágakat vonultat fel, mint a lovasíjászat, a kötélhúzás, a solymászat vagy stratégiai játékok, mint a toguz korgool, a mangala és az owari, amelyekben a játékosok kis gödrökbe helyezett kavicsokat vagy magvakat mozgatnak. Az egyik legnépszerűbb versenyszám a kok-boru, amelyben lóháton versengő csapatok azzal a céllal mérik össze ügyességüket, hogy megszerezzenek és az ellenfél kapujába juttassanak egy kecsketetemet.
A sportesemények mellett az etno-falu, a kézműves vásár és a népzenei koncertek erős fesztiváljelleget adnak a játékoknak, nem csoda, hogy az ENSZ hivatalosan a kultúrák közötti párbeszéd fórumaként ismeri el az eseményt, az UNESCO pedig védnöksége alá vonta, elismerve annak jelentőségét a kulturális örökség megőrzésében.
A játékokat kétévente rendezik meg. Az idei, a VI. Nomád Világjátékok több helyszínen zajlott Kirgizisztánban. Számomra ez az egész kifejezetten személyes történet. Augusztus 20-án, a Budai várban a Mesterségek Ünnepén találkoztam azokkal a kirgiz kézműves kirakodókkal, akik lelkesen invitáltak és meséltek az eseményről. Mivel egy évvel korábban már jártam Kirgizisztánban, és lenyűgözött az ország természeti szépsége és a helyiek közvetlensége, nem tétováztam, és egy hét múlva már egy a térségbe tartó repülőjáraton ültem.
A nyitóceremónia a kirgiz fővárosban, Biskekben zajlott augusztus 31-én, épp a kirgiz függetlenség 35. évfordulóján. Az ünnepség ráadásul egybeesett a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) csúcstalálkozójával, amit szintén aznap tartottak Biskekben, így az eseményen a több mint 100 ország – köztük Oroszország, Ukrajna, Kína, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Irán és Magyarország –delegációja mellett...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.