Mit keresett a kegyetlen II. Abdülhamid szultán fia Budapesten? Hol volt a Kis Konstantinápoly a fővároson belül? Miért tett feljelentést egy magyar újságíró ellen Abdülkadir Efendi? Tarik Demirkan „Ne szégyellje, Fenség!” – Abdülkadir Edendi száműzött török herceg kalandos élete Budapesten című könyvében minden kérdésre választ kaphatunk.
Az évtizedek óta Magyarországon élő Tarik Demirkan újságíró, Törökország-szakértő, a Türkinfo oldal főszerkesztője, nem mellesleg A Pál utcai fiúk török fordítója legújabb, eredetileg törökül megjelent, magyar nyelvre hamar lefordított könyvében II. Abdülhamid szultán fia, Abdülkadir Efendi változatos eseményekben, többek között rendőrségi feljelentésekben gazdag életének magyarországi időszakát tárgyalja. Ha ez még nem volna elég, betekintést kapunk az itt élő török család és a nem kevés izgalomban bővelkedő Budapest éjszakai életébe is.
Az I. világháborút elvesztő Törökországban a Mustafa Kemal Atatürk vezetésével kibontakozó új, politikai-gazdasági átrendeződést hozó rend első intézkedései közt találjuk a kalifátus felszámolását és az előző rendszerhez tartozók jogainak korlátozását, a velük szemben kötelezően elrendelt száműzetést. A Törökországban a mai napig köztiszteletnek örvendő, a háború után az ország modernizálása terén bámulatos reformokat véghezvitt Atatürk egy-egy intézkedése mai szemmel nézve vitatható, például súlyos és kíméletlen döntés volt, hogy az emigrációra kényszerített dinasztia tagjai többé nem térhettek vissza Törökországba.
„Cigánnyal, borral, nővel érkezem” – írja Ady Endre Budapest éjszakája szól című versében. Abdülkadir Efendi nem kisebb feltűnést keltett, amikor három feleségével és kíséretével megérkezett Budapestre 1924-ben. Az akkori magyar sajtó már erről, az érkezés perceiről hírt adott, s onnantól gyakorlatilag minden lépését követte, egészen a hercegnek a felhalmozódott adósságai miatt Bulgáriába meneküléséig.
Hogyan töltötte a hétköznapjait Abdülkadir Efendi Budapesten? Botrányosan. Állandóan reflektorfényben volt. Ha nem ő, a feleségei, ha nem a feleségei, az alkalmazottja. Hol ő tett feljelentést a rendőrségen, hol őt jelentették fel a rendőrségen. Egyszer ő volt a felperes a bíróságon, másszor ő volt az alperes. Nyughatatlan, életigenlő természete nem egy szimpatizánst, csodálót szerzett számára. Életvitelében keveredett a keleti kényelem és a nyugati nagyvárosiasság, a kettő együtt egy extravagáns embert adott ki.
Tarik Demirkan alaposan utánajárt a századfordulós Budapest éjszakai éltének és emlékezetes figuráinak. Talán már kevesen tudják, hogy a mai Kopaszi-gát területén húzták fel a korabeli időkben a Kis Konstantinápoly néven ismert, a kelet pompájával csábító, annak portékáit kínáló szórakoztatóipari létesítményt, modern vigalmi negyedet. A Millennium évében, 1896-ban megalakult, rövid ideig létezett létesítménytől röpke idő alatt elmaradoztak a látogatók: a vizes területen elszaporodó szúnyogok mindenkit távol tartottak a környéktől. A csőd súlyosan érintette a vállalkozót, a Pesti Broadway megálmodóját, Somossy Károlyt, aki nem állt fel ebből a bukásból: elszegényedett, rossz körülmények között halt meg.
A herceg életének egy Kabos Gyula- vagy Jávor Pá- filmbe, illetve Heltai Jenő-regénybe illő epizódja, hogy viszonyt kezdett egy tizenhét éves magyar táncosnővel, és erről Az Újság című lap részletesen beszámolt 1924. június negyedikei számában. Abdülkadir rágalmazás vádjával indított pert a cikket megíró újságíró ellen. A történet nem várt fordulata, egyben vége az lett, hogy az újságírót elítélő bírósági határozatot felülírta az a figyelmen kívül nem hagyható körülmény, hogy a bírósági határozat megszületésekor a táncosnő és a herceg gyermeke a második hónapját töltötte be.
Tarik Demirkan az összes, a herceggel összefüggésbe hozható hazai sajtóterméket átnézte, s azokból kiválogatta a legjobb történeteket. Ezekből tudjuk, hogy a herceg drámáktól és humoros eseményektől nem mentes élete kis túlzással a nyilvánosság előtt zajlott. Egyik-másik felesége függetlenedni akart tőle, önálló vállalkozásba fogott, például szépségszalont nyitott vagy Vágyak és szenvedések Kelet fátyola alatt címen írt könyvet.
A kötet komoly erénye, hogy Tarik Demirkan nem untatja az olvasót felesleges, száraz adatokkal, részletekig menő történelmi tények taglalásával. Újságíróstílusban megírt könyvében egy, a háború után magához térni igyekvő közép-európai főváros és egy itt új életet kezdő török család filmszerűen pergő élete bontakozik ki emlékezetesen. A múltban vájkáló szerzők közül hasonló élvezettel utoljára Kordos Szabolcs Egy város titkai című könyvét olvastam, ahol a szerző szintén kerül minden unalmas részletet, és a legjobb stílusban, könnyedén látja el ismeretanyaggal a kíváncsi olvasót.
A könyv elbírt volna több fotót, a szerző jobban kibonthatta volna a húszas évek Budapestjét, hogy jobban lássuk, milyen térben mozgott a török hercegi család, egy rövid, általános bemutatás érdekes lett volna az itt élő közel kétezer török tevékenységéről, életviteléről, egyáltalán arról, hogyan fogadta Atatürk Törökországa, hogy Magyarország befogadta a herceget, nem származott-e ebből feszültség a két ország között, és ha nem, annak mi volt a magyarázata. (A két ország a herceg érkezésének évében, 1924-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatot egymással.)
Az idei évre esik Mohács ötszázadik évfordulója, a magyar történelem egyik, ha nem a legnagyobb, az ország életének kedvezőtlen alakulását évszázadokra eldöntő mélypontja. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a Rákóczi-szabadságharc után Törökország fogadta be a fejedelmet és kíséretét, és hogy otthont adott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően Kossuth Lajosnak és Bem Józsefnek. A kölcsön visszajárt: a huszadik század első negyedében Magyarország tárt karokkal várta Abdülkadir Efendit, aki nem egy szórakoztató pillanatot szerzett a hazai sajtó képviselőinek és az olvasóknak. Török–magyar, két jóbarát.
Tarik Demirkan mellett külön köszönet illeti a fordítót, a számtalan nagyszerű török regényt magyarra átültető Pál Laurát az elvégzett munkáért.
Borítókép: Abdülkadir Efendi (forrás: Wikipedia)
Bejelentkezés