kultúra
Egy könyv, amelyben Orbán Viktor barátait gyilkolják
Frei Tamásról újfent meg kell állapítanom, hogy számomra írónak nagyságrendekkel jobb, mint tévésnek.
A telepre nem jár be a hókotró. Pontosabban: a hókotró sem. A helyi járat sem. Nem a helyi hókotró, hanem a busz. Megszállta a helyet a félméteres fehér. Legalább eltakarja a kidobott traktorkereket, ágyrugókat, lefejezett játékbabákat.
Végre kimondja egy film, hogy a nürnbergi per nem az igazságtételről szólt – de nem is a bosszúról
A Nürnberg egyszerre ígéri, hogy beleláthatunk a per hátterébe és folyamatába, illetve a legmagasabb rangú vádlott, Göring elméjébe is. Filmkritikába oltott történelmi visszatekintésünk.
Családi aknatemető – Jónas Reynir Gunnarsson Az erdő halála című kötetéről
Az izlandi író regénye a halál, a pusztulás, a gyász, az emberi és természeti katasztrófák, krízisek története egy család és egy domboldali erdő bemutatásán keresztül, mégsem érezzük azt, hogy legszívesebben a kardunkba dőlnénk.
Megrajzolt álom, felnőtt emlékezet – a Csongor és Tünde rajzfilmről
Kevés olyan magyar animációs projekt van, amelynek megszületését ennyi várakozás, nosztalgia és szakmai áhítat övezte volna, mint a Csongor és Tünde rajzfilmet.
Ízek és illatok, amiknek lehetetlen ellenállni – Zólyomi Zsolt és Novotny Antal a Csemegepultban
Az „érzékek birodalmában” kalandozik a Csemegepult legfrissebb adása. Az idegenvezető két igazán avatott szakember, a Katlan Tóni néven közismert gasztronómus, és a „magyar orr”, Zólyomi Zsolt parfümőr.
Amerikai Sztahanov | 34. rész: Arbeit, Arbeit – Kolpinghaus Nordhorn
„Késő este van már, sötét. Ülök a menekültekkel teli buszon. A zirndorfi táborból indultunk kora reggel. Sok a megálló. Itt-ott letesz a busz pár családot és felvesz másokat. Százszázalékos a helykihasználás. Precízen rendezi valaki az útitervet.” Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című kötete hamarosan a könyvesboltokba kerül, az ÖT Boltban pedig már előrendelhető.
Robbie Williams nem árul zsákbamacskát az új lemezével, és ezt nagyon jól teszi
Az angol popsztár új lemeze, a Britpop szemérmetlen kilencvenes évek-nosztalgiabuli, és ez nagyon jól áll neki.
Terápia a művészet? – Joachim Trier Érzelmi érték című filmjéről
A terápia és a fikció együttműködik abban, hogy maradandó alkotások szülessenek, amelyek mindenkire hatással vannak, hiszen a kollektív tudattalanban minden tapasztalat fellelhető és újraélhető. Erre alapoztak a görög tragédiák vagy éppen Csehov, és ezek szerint Joachim Trier is.
Szülők két tűz között – Steigervald Krisztián Szülői generációk harca című könyvéről
Van az a felismerés, amely egyszerre megnyugtató és nyugtalanító: nem vagyunk rossz szülők – csak éppen rossz korban próbálunk jók lenni. Steigervald Krisztián Szülői generációk harca című könyve pontosan erre a tapasztalatra épít.
Széthulló társadalom, asszimilációs kudarc – a migránsokkal van baj vagy velünk?
Ugyan, mit tudunk mondani egy bevándorlónak, ha arról akarnánk neki beszélni, milyen a mi kultúránk?
„nekünk tiszta arcok kellenek, zúg egy hegy / nagyságú hangszóróból, nekünk feddhetetlen gének kellenek / az új világot felépíteni, a szép újat, ahol a génekig egyenlőek / az emberek, az állatok, az istenek, ahol génekig szorítjuk le / az időt, ahol nincs történelem, nemhogy vége lenne / egyszerűen nincsen”
„Női szörnyetegek” – máglyára velük? | Vass Virág és Koniorczyk Borbála a Csemegepultban.
Különféle korok társadalmi határait átlépő, lázadó nőkről, női szerepekről, elvárásokról szól a beszélgetés 2026 első Csemegepultjában. Virányi Orsolya és Németh Róbert vendégei Vass Virág újságíró, író és Koniorczyk Borbála urbanista, író.
Alapjövedelem és atombomba | Mit üzen a Pluribus című sorozat?
Vince Gilligan új sorozata az elmúlt hetek egyik legtöbbet vitatott és idézett tévéműsora lett, nem véletlenül. A Pluribus olyan társadalmi tablót húzott fel, melynek aktualitásához kétség sem fér.
Álmomban irodalmi folyóiratokat olvasok | Verstúladagolás, december
6288 elolvasott vers, összesen hét szemle, bennük több mint 100 költő több mint 150 szövege. A Verstúladagolás projekt záródarabját kapja géphez a kedves olvasó. „És ha ez nem művészet: hát nem az / De akkor nem is kell művészet – / Mert az a fontos, hogy figyeljenek / Az emberek és jól érezzék magukat.”
A Titanik bártól a bálna szeméig – Tarr Béla és Víg Mihály lélektől lélekig dolgoztak együtt
Tarr és Víg közös munkáját szinte kikövetelte alkotói megközelítésük, művészi világaik közelsége. Vagy tán inkább egylényegűsége.
Hiányzók krónikása | Búcsú Tarr Bélától
„Nem tudom, mi ez. De biztos, hogy nem film, nem kiállítás, nem színház, nem koncert, talán egyfajta vizuális költemény a hiányzó emberekről” – mondta 2019-ben Tarr Béla a Bécsi Ünnepi Hetek felkérésére rendezett installációról. Talán ez a mondat fejezi ki a legtöményebben Tarr életművét: a „vizuális költemény” és a „hiányzó emberek”.
Családi viszonyok, generációk kapcsolatai, a mélyben elhaladó különös érzelmi áramlatok, sodrások, mindez a skandináv művekre jellemző lassú alapossággal és intenzív, mégis távolságtartó érzelmességgel. Az Érzelmi érték több kategóriában is Oscar-rövidlistán szerepel.
Nincs feloldás, ilyenek vagyunk | A Kontinental ’25 című filmről
Radu Jude író-rendező Kolozsváron játszódó filmjében a szegénység, a felelősség és a bűntudat kérdése mellett a román–magyar viszonyt is körüljárja.
Minden giccs, ami könnyen fogyasztható és könnyen értelmezhető. Azonban giccs vagy a giccshez közel merészkedés nélkül lehetetlen létezni. Vagy legalábbis nem érdemes.