A fesztiválszezon a Péter & Gábort sem hagyja érintetlenül, így a legfrissebb adásban Konok Péter és Balogh Gábor – Karafiáth Orsolya műsorvezetése mellett – átbeszéli a fesztiválok történetét az ókori cirkuszi játékoktól Woodstockon át a Szigetig.
Szokásos módon a személyestől indul a beszélgetés. Konok Péter a május elsejei tabáni koncerteket és a diósgyőri Folk Fesztivált említi alapélményként, hozzátéve, néha nem is zenei program, hanem a fesztiválhoz kapcsolódó spontán közösségi történések - végtelen kocsmázások, beszélgetések stb. - adják az élményt. Balogh Gábor a Művészetek Völgyét nevezi meg, valamint a Szigetet, amiből a szabadságélményt tartja a legemlékezetesebbnek, ami szerinte elsősorban az internet előtti világ véletlenszerűsége miatt volt megélhető.
Mit nevezünk fesztiválnak és mik az előzményei, kérdezi Karafiáth. Konok szerint ameddig ér a történelem, mindig látható volt az igény, hogy „megszabaduljunk a hétköznapoktól” és valamiféle tudatmódosítással „sokan együtt legyünk”. Konok szerint ugyan a fesztiválok mostani formájukban a 20. század közepétől indultak, de „igény mindig volt” hasonlókra. Balogh azzal folytatja, hogy a természet változásaihoz kötődő bulik abban különböztek a jelenlegiektől, hogy egyszerűen voltak, nem kellett megszervezni őket. A megszervezett fesztiválok Balogh szerint oda vezethetőek vissza, amikor megjelennek az első nagy búcsúhelyek, hogy „bizonyos alkalomkor részt vegyenek egy vallási apropójú eseményen”, amiért utazni is kell. Nagyon fontos elem a „kiszakadás”, hívja fel a figyelmet Balogh. Konok korábbra teszi az efféle események megjelenését, szerinte az ókorban már intézményesülnek ezek az összejövetelek, a római cirkuszi játékok már egyértelműen a társadalmi elégedetlenségek miatt megszervezett politikai gőzkieresztések voltak.
Karafiáth két kulcsfogalmat, a kimozdulást és a média szerepét emeli ki az eddigi beszélgetésből, így száguldunk pár évszázadot egészen Woodstock létrejöttének történetéig. Balogh szerint ekkoriban „a zene funkciója megváltozik”, hozzánő a közösségben végzett mozgás, a tánc; a zene maga pedig kikerül a füstös kocsmákból a szabadba.
Botrányok tarkították a fesztiválok történetét, fűzi tovább a beszélgetést Karafiáth. Konok szerint a botrány egy idő után a fesztiválok vonzerejévé és marketingjévé is válik, majd végigveszi a hippifesztiválok történetét, aminek a vége ‘69, és úgy látja, hogy „Woodstock már üzlet”. Egy évre rá, 1970-ben a Wight-szigeten, Angliában szerveznek egy fesztivált, mondja Konok, ahol értelmezése szerint már „teljesen üzleti keretek között” lépnek fel ugyanazok a zenekarok.
Konok mesél az interneten kapható használt Woodstock-jegyekről, az ott lerombolt kerítésből készült ékszerekről, mire Balogh közbeszúrja, hogy ugye a fesztiválozás gyökere a vallás, a szertartások és „lám, már megvannak az ereklyék is”, pedig Woodstock azt ígérte, hogy „itt valami új születik”. A többnapos fesztivál azért fontos, folytatja Balogh, mert a kiszakadás így hosszabb ideig tart, épp emiatt része a csalódás is, hisz hazatéréskor látják a résztvevők, hogy a világ változatlan maradt. A fesztivál „színházzá válik”, mondja Konok. Balogh egyetért, úgy látja, a közönség pedig nézővé alakul, csak bizonyos keretek között érezhetik jól magukat, illetve úgy gondolja, hogy az igazi modern fesztiválok akkor kezdődnek, amikor a közönség és a fellépők is tudomásul veszik, hogy a fesztivál után az ember visszamegy a valóságba.
Sokan a nagyfesztiválok végét jövendölik, jönnek a kisebbek, dobja be a záró gondolatot Karafiáth. Balogh beszél arról, hogyan alakultak ki a nagy fesztiválok és mivé váltak közben: „kulturális szupermarketekké”, ahova az ember betolja a kocsiját és „vásárolhat, amit akar”, hisz ezek a gigafesztiválok minden ízlésnek egyszerre akarnak megfelelni.
Szó esik arról is, miért volt meghatározó az 1954-es Newport-i jazzfesztivál, hogy miért lettek színházzá a fesztiválok és mi a jelentősége a karszalagnak, de arról is beszélgetnek, milyen hatással volt a Covid a fesztiválozásra.
Bejelentkezés