A NER tizenöt év alatt hegemóniát alakított ki, mégpedig olyan szinten, hogy az ellenzéket is teljesen a maga képére formálta.
Mintha ezt a mozit már láttuk volna egyszer, csak más szereposztásban. Mi lesz, ha megismétlődik a 2022-es blama, csak ezúttal nem a jobberek tűnnek el, hanem a baloldaliak?
Pilátus mossa a kezeit: a halálos ítéletet az a tömeg mondja ki Jézusra, amely előtte őt bálványozta.

A közéletünk még mindig a kommentszekcióban létezik. De mint másutt, itt is hamar ráébrednek majd az emberek, hogy kell egy jobb mikrofon, némi fény, és övék lesz a színpad.

Nem az a kérdés, hogy ingatlanlufiban vagyunk-e, hanem az, hogy mikor pukkad ki ismét. Ekkor pedig vagy valahogy kimentik a tulajdonosokat, vagy visszatérünk oda, ahonnan indultunk, amikor a dolgozó sokaságnak nem volt tulajdona, csupán csak bérelte azt.
A Trump–Orbán-megállapodásnak, illetve az akörüli helyzetnek van egyfajta csavaros logikája.
A Tisza Pártot egy hónapon belül már másodszor éri komoly adatvédelmi incidens, és a mostani is az előzőhöz hasonló forgatókönyv szerint zajlott.

A propagandista a torreádor, aki vörös posztó helyett AI-generált moslékot használ a tömeg indulatainak felkorbácsolására. Szép össznépi révület, háborgás és örömtánc: nagy fless annak, aki benne van.

Ami a magyar punkot illeti, nemsoká lesz Punk Digitális Polgári Kör is, mert ha a fine diningot lehet annak hívni, akkor voltaképp misét is lehetne Martens bakancsban celebrálni – mert az se a régi már, de cserébe marha drága, mert ezeknek pont az a jó.

A vendéglátás helyzete Belső-Erzsébetvárosban áldatlan és méltatlan.

Ami a kormány hevült anti-Antifa-buzgalmát illeti, a nagy szavak könnyen lehet, hogy fennakadnak a valóság betonfalán, pont úgy, ahogy az átláthatósági törvény is elhasalt.

Amikor a hazai vendéglátásról beszélünk, az elmúlt időszakban az éjszakai zárórákról vagy a pihenni vágyó lakókat zavaró hangos vendégek problémáiról beszélünk. Pedig e kettő mögött létezik egy szoros összefüggés, amiről kevesebb szó esik.

Budapest VIII. kerülete, a Józsefváros két külön világ. A belső része, a Palotanegyed már bőven integrálódott a turistás belvárosi vérkeringésbe, miközben a Körúton kívüli „Nyócnak” még mindig rossz a híre. A kerület viszont őrült tempóban változik. A budapesti éjszakai életet áttekintő sorozatunk legújabb epizódja.
Az ukrajnai háború ügyében folytatott tárgyalások valódi tétje talán nem is a béke, hanem az, hogy a Nyugat hogy tud arcvesztés nélkül leszállni a ringlispílről.

Európa más városaiban a vigalmi negyedek mellett létezik a helyi lakosság vérmérsékletéhez illő helyi, kerületi vendéglátás is. Budapesten a helyzet viszont láthatóan átlendült a végletes koncentráció felé. Abból a szempontból is, hogy egyre inkább a nagy láncok és vendéglátóipari nagyvállalatok uralják az éjszakát.
A Google aktuális húzása után a felhasználók kereséskor egy robottal fognak kapcsolatba lépni, ami nem hiteles forrásokat ad egy-egy kérdésre vagy keresésre, hanem helyette helyben generál egy választ, amit a találatok alapján relevánsnak vél a témában.

A múlt héten két fesztivál, a Bánkitó és a Kolorádó szervezői is bejelentették, hogy idén lehet őket látogatni utoljára. Bár az okok eltérnek, ezzel folytatódik az a VOLT és a Balaton Sound megszűnésével pár éve kezdődő szomorú sorminta, miszerint a magyar zeneipart is kezdi felőrölni a Covid utáni gazdasági válság.
Péntek hajnalban megvalósult az amerikai neokonok húsz éve dédelgetett álma: Izrael megtámadta Iránt, kitört a háború. Jellemző, ha, mondjuk, Oroszország művelt volna hasonlót Ukrajnában, akkor attól lenne hangos a sajtó, hogy ez egy nemzetközi jogot sértő terrorcselekmény.

Ki az, aki tehetne valamit azért, hogy Budapest utcáin nyáron létezni lehessen, ne pedig tükörtojást sütni az utcabútoron vagy egy kocsi motorháztetején? Lenne ugyanis kézzelfogható, ha úgy tetszik helyi szintű sebtapasz megoldása ennek, jelesül az, hogy telepítsenek, ültessenek több fát a városban.
A Vittula bezárásával nem csak egy kocsmát, hanem egy korszakot siratunk. Az X-generáció és a millenniálok alternatív színterének korszakát. Úgy tűnik, felkapcsolták a villanyt, hogy eddig tartott a diszkó, gyerekek.

Az az érvelés, hogy az állam rossz gazda, mostanra csak egy fügefalevél arra, hogy ugyan már, a mi zsebünkben jobb kezekben lesz, mint azokéban.

A lakhatás kérdését ma a szélsőjobb tematizálja sikeresen, pedig az a baloldal meghatározó témája volt az elmúlt másfél évtizedben.
A magyar internet egyre inkább tele van AI-generált szeméttel, a magyar politikai osztályt pedig rég rabul ejtette az internetes népszerűség vágya.
