Miért nincs Magyarországon foglaltház?

Kapkodhattuk a fejünket tavaly, amikor végre a kormány is elismerte, hogy lakhatási válság van Budapesten, közvetlenül azután, hogy Terézváros betiltotta az Airbnb-ket.

Ha volt meghatározó témája a magyar baloldalnak az elmúlt tizennégy-tizenöt évben, az minden kétséget kizáróan a lakhatás kérdése volt. A hajléktalanok elhelyezése vagy az üldözésük elleni fellépés több civil szervezetet mobilizált, de készültek szakpolitikai javaslatok is: Karácsony Gergely már a 2020-as kampányában ígéretet tett egy lakásügynökség felállítására, amit lassan, egy ciklussal később recsegve-ropogva elkezdenek beindítani. Az Airbnb betiltása is előbb balos népszavazási kezdeményezésként indult, igaz, már alapból olyan kompromisszumosan, időbeli korlátozásokat követelve, hogy az utcai aláírók ennél radikálisabb lépéseket követeltek.

Akkor az ügy még le lett söpörve az asztalról, s mint kiderült, azért az ellenzéki képviselők és választópolgárok között szép számmal akadnak olyanok, akik maguk is érdekeltek a rövidtávú szálláskiadásban. A terézvárosi tiltást követően el is indult a suttogó propaganda, hogy ez tulajdonképpen a NER szekerét tolja, hisz tudjuk, hogy a miniszterelnök veje olyan ember, akit gyerekként hagytak csalni Monopolyban, és ez meghatározta életpályáját, meg egyre inkább a magyar turizmust és szállodaipart is.

A budapesti lakhatási válság sommás ítéletét azonban a legutóbbi KSH-felmérés hozta ki, melyből kiderült, hogy a budapesti lakásállomány harmada (!) üresen áll, ehhez képest fizetjük a meredek albérletárakat és fagy halálra több száz ember minden télen.

Ez nem csak a kormány politikáját minősíti, hanem a polgári baloldalt is: a lakhatási kérdésben érdemi javulás nem történt, maximum az ellenzéki média tematizálta valamennyire és vált helyenként kampánytémává, de ezen túl a befektetői spekulatív érdek diktált az ingatlanpiacon, nem pedig a baloldal által elvileg képviselt emberek.

Egy ilyen válság esetén adná magát az alulról szerveződő radikális politikai válasz: a házfoglaló mozgalmak mindenütt ilyen körülmények között születtek a történelem során.

Magyarországon viszont köztudomásúlag nincsen foglaltház – pontosabban politikai foglaltház nincs. A kétezres években kísérletezett ezzel Budapesten egy Centrumcsoport nevű szervezet, amely több épületet befoglalt, de az akkori művészi-hippi-középosztálybeli alternatívkodás végül a romkocsma-boomban futott ki (az Auróra is foglaltházként kezdte még Sirályként a Király utcában, aminek a helyén most a Gödör működik).

Házfoglalók viszont vannak dögivel, és bár pontos számuk nem ismert, beszédes, hogy...