A magyar nyilvánosságban két kapitalizmus-koncepció létezik. Ezek egymással összeegyeztethetetlenek, de legalább a maguk helyességét a másik helytelenségével igazolják. Az egyik az eszményi szabadpiac koncepciója. A másik a hazai burzsoázia elképzelése, ami a magyar állam erőforrásait a sajátjaként kezeli. Többek közt ezt teszi világossá a Direkt36 filmje.

A sors keserű iróniája, hogy végül nem a NER taposta el a független sajtót – vagy bővebben: a független nyilvánosságot –, hanem a független sajtó és a független nyilvánosság legnagyobb donorja tol egy csoportos leépítést, globálisan.

A koronavírus-járvány kirobbanása után öt évvel valójában még a problémák felvetéséig sem jutottunk el a nagy nyilvánosság előtt. Legyen szó a korlátozásokról vagy az egészségügyi intézkedésekről.

Az algoritmusok és a közösségimédia-platformok feletti harc koránt sem lefutott, sőt, még csak most kezdődik igazán.

Mielőtt pezsgőt bontanánk, hogy búcsút inthetünk a tényellenőrök és a közösségi médiás cenzúra világának, hátrébb kell lépnünk egyet, hogy megértsük, mi is történt – és történik – itt valójában a dezinformáció elleni harc címszava alatt.

Startup vagy politikai párt a Tisza? Mitől startup egy vállalkozás? És egyáltalán, vannak még politikai pártok Magyarországon? Szóba kerül továbbá Vogel Evelin és a lóverseny is.

Az, hogy politikai szekértáborok vannak, nem új. Az azonban, hogy a szekértáborharcban több százezer ember vegyen napi szinten részt egyre inkább megkülönböztethetetlen stílusban és harcmodorban, igen.

Ha száz év múlva megírják az ezredforduló utáni két évtized történelmét, akkor annak a középpontjában nem politikusok vagy ideológiák lesznek, hanem a technológiai forradalom, és annak hatása a társadalomra.