És a vég: a televízió – radikális átalakulásban a közösségi média szerkezete

Magyarország különös helyzetben van, lévén a demokratikus értelemben vett közös életünk nagyjából pár portálra és a kommentmezőkre korlátozódik. Az ógörögöknek még volt ötletük arról, hogy a demokrácia akkor működik, ha cserépszavazással döntjük el a kérdéseket, és véletlenszerű húzásokat rendelünk a döntések felelősségéhez. Ehhez képest mindenképpen nóvum a magyar demokrácia, ahol pártok ugyan nincsenek, érdekközösségi tömbök vannak, ezek meg maguk alá gyűrik a magyar sajtót, és ezért a karácsonyi vacsoránál üvöltöznöm kell, hogy hülye-e a magyar, mert nem olvassa, amit olvasnia kell, vagy önérdekkövető-e abban, hogy jobb áron szeretne gázt vagy eurót.

Különös ez a helyzet, mert a közös dolgainkat hol máshol ütköztetnénk és ütköztethetnénk, mint amerikai platformokon: ott kommentelünk és ugrunk egymás torkának, a dolgot magát sose nézzük, csak besoroljuk, hogy ez a miénk, az meg az övék. Néha vannak beszélő fejek a rádióban meg a tévében, akik megmagyarázzák, hogy tulajdonképpen nekünk ez így jó. Pedig a magyarázó embereink se nagyon hagyják el az országot, vagy ha mégis, akkor sem hagyják el a saját internetüket, ebből kiindulva pedig nem nagyon van olyan pozíciójuk, ami alapján számon kérhetnék a politikai eliteket meg a médiájukat. Csak nézünk, mint a hal a szatyorban, hogy Bibó István mondjuk nem így gondolta, bár aki Bibót olvasott, az már ósdi, és ezért zsolozsmázunk. Jogállam, szuverenitás, néphatalom, nyilvánosság, szólásszabadság, kelet és nyugat, a lábad büdös, mosogatni meg ki fog?

Az a jó hírem van az olvasó számára, hogy ez a világ már kimúlóban van. 

Tudniillik a fejlett nyugati demokráciákban („hanyatló nyugat” stb.) már rájöttek arra, hogy a kommentelő nemcsak hülye, hanem nagyon könnyen hamisítható is, miszerint olcsón lehet venni sok lájkot és sok kommentet egy-egy poszt alá, amivel egynéhány politikus vagy beszélő fej bizony-bizony megemelhető. A megemeléssel pedig ezek a politikusok és beszélő fejek népszerűbbnek számítanak, és keserű pirula, de sok polgártársunk gond nélkül az első sorba törekedne, ha a haverjaik mindezek nyomán leugranának a hídról, így pedig a legteljesebb képtelen baromságok tudnak közvélekedésű igazsággá emelkedni.

Egy ilyen világra nálunk még álmélkodó csodálkozás a válasz, ám a Nyugaton© egyszerűen levonultak az emberek ezekről a platformokról. Pláne, miután az AI az analfabétának is segít...