spotify Hallgasd meg!

Pár hónapja már, hogy nagy csinnadrattával kijelentették, az egypólusú világrendnek és vele a neoliberális globalizációnak vége, a történelem újraindul. Az eddigi status quo felrúgásának talán legmarkánsabb eleme az, hogy Amerika szakított a szabadkereskedelemmel. Trump nem úgy próbálja a világ termelőerőit Amerikába csábítani, hogy mindenféle befektetési adókedvezményekkel kedveskedik a multinacionális vállalatoknak, hanem nemes egyszerűséggel védővám-politikába kezdett. Ennek egyrészt az a célja, hogy az amerikai piacra csak olyan tudjon eladni, aki fizikailag is ott végzi a termelést, ezzel amerikaiaknak ad munkát, amivel a remények szerint felvirágoztatja a már elgazosodott rozsdaövezeteket, másrészt pedig az, hogy a hazai tőkének nyissa meg újra az utat az ipari termelés felé.

A vámháború azonban egyelőre nem áll annyira jól az amerikaiak szemszögéből, hiszen pár hét kötélhúzás után most függesztették fel a Kínát érintő drákói vámokat 90 napra (illetve jelentősen lecsökkentették azok mértékét). A lépés mindenesetre azt jelzi, hogy a világ eddigi vezető gazdasági hatalma felhagy a laissez faire támogatásával, és helyébe valamiféle ipari merkantilizmust szeretne léptetni.

Ha nem is teljes a szakítás, azért már látszanak a rojtok a washingtoni konszenzuson, de ha úgy tetszik, ez csak egy kései el- és felismerése a gazdasági és történelmi realitásoknak. Trump ugyanis időről időre rámutat, hogy az amerikai „aranykor” a védővámos kapitalizmus korszakában jött létre. Azt pedig csak én teszem hozzá halkan, hogy a szabadkereskedelem-alapú globalizáció, ami a ’90-es években nyert teret, pont ezt a védővámos lehetőséget vette el a fejlődő világtól, és kényszerítette őket (és minket, magyarokat, meg a keleti-blokk többi volt tagját) egy függő fejlődési pályára, amiben maximum beszállítói szerep jut nekünk. No meg az a hálás sors, hogy millióinkat szívták fel a nyugati munkaerőpiacok, miközben a hazai piacainkat meg bagóért felvásárolták a multik.

Ezt a történeti adalékot azért kell feleleveníteni, mert a NER születése és önlegitimációja nemcsak dacos ellenkezés volt ezzel az alkuval, hanem a magyar burzsoázia egyfajta kísérlete a különutasságra: mi is építünk nemzeti bajnokokat, de cserébe jóllakhat a nyugati tőke is. Ez itthon unortodoxiának adták el, ám Európában megvolt az elődje De Gaullék idején, sőt Putyin Oroszországa is ezzel a módszerrel lábalt ki az elhúzódó ’90-es évekbeli válságból, melynek eredménye például...