Pár hete még a sajtó is felkapta annak a hírét, hogy bezár a hetedik kerület egyik első romkocsmája, a híres-hírhedt Vittula. Bár ez az eshetőség már évek óta téma, a hely minden, de tényleg minden ellenére kitartott, köszönhetően Tim, a tulajdonos, a törzsgárda és a törzsközösség kitartásának. Az elmúlt években sorra zártak be és lettek a földdel egyenlővé téve az egykor volt kultikus kocsmák, a kora kétezres évek romkocsmáiból mára már tényleg csak a Szimpla Kert és a Vittula maradtak, de most úgy néz ki, hogy ez a történet itt tényleg lezárul.
Aki az elmúlt években nézett csak le a pincébe, annak persze nem meglepő: a Vittula jóformán mindig tátongott az ürességtől, kivéve a születésnapja körül megejtett bulisorozat idején, amikor mindig annyian voltak, hogy fel kellett csavarni a vendégeket a falra, hogy az emberek az asztalon tudjanak táncolni. Régen ebben nem volt semmi különös, ez az ütött-kopott, büdös koszfészek ezt hozta nettó minden csütörtökön, pénteken, és ha volt az emberekben még szufla, akkor szombaton is, és talán pont ez adta a báját, hogy noha a zord külső elsőre mindenkit kicsit elijesztett, pont volt benne annyi báj, hogy az ember visszanézzen még egyszer, na most hátha jó lesz alapon, és sokan így is ragadtunk ott, örökre – eddig.
A magam részéről 2007 vagy 2008 elején jártam ott először, igazán illusztris társaságban, hiszen az asztalnál ülőkből azóta lett két oknyomozó újságíró, meg egy országgyűlési képviselő, de nekem még csókolommal kellett köszönnöm a pultban, ami mögött a volt magyartanárnőm állt. Ez már talán a dereka volt az eredeti, képzős-művészes vonalnak, noha a falfreskók még mindig kifogástalan állapotban voltak, rendszeres vendég pedig 2009-2010 tájékán lettem, amikor hétköznap este tizenegykor kidobott a délutános műszak, és itt lehetett jó zenére inni, ha ment az ember bulizni tovább, vagy ha csak a pultot akarta támasztani.
Mert a mai hetedik kerületet nézve elképzelhetetlen, hogy a budapesti éjszaka milyen volt akkoriban: kocsma ugyan volt már sok, hiszen ekkor pörgött föl a Legjobbkocsma franchise is, de olyan, ahol jó zene ment, és ami nem volt megfizethetetlen, az már ritka volt, mint a fehér holló. Ekkor még a...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.