„Udvariasan, de határozottan csak annyit mondhatok, Magyarország ennél többet érdemel. Nem csoda hát, ha az országban nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat van” – Orbán Viktor, 2018
„Tony Blairre és az Új Munkáspártra. Rákényszerítettük az ellenfeleinket, hogy megváltoztassák a nézeteiket” – Margaret Thatcher, 2002 (válaszul arra, hogy melyik eredményére a legbüszkébb)
„Vigyázz, mit kívánsz, mert még a végén valóra válik” – ősi intelem
Furcsa volt végigmenni a városon tavaly október 23-án, amikor a kormánypárt és az ellenzék párhuzamos erődemonstrációja zajlott. Pont olyan időben volt szerencsém utazni, hogy mindkét rendezvény résztvevőivel összefutottam az utcán egyénenként vagy kisebb-nagyobb csoportokban, és elsőre igazából meg sem tudtam volna mondani, hogy ki melyik eseményen vett részt. Ha nem tudtam volna, hogy tulajdonképp szembenálló táborokról van szó, akkor a sok nemzeti szín miatt azt hittem volna, hogy egy békésebb ország nemzeti ünnepének résztvevőit látom.
Ez még akár örömteli is lehetett volna, gyógyulnak be a sebek, van egy régi-új nemzeti minimumunk, ahol legalább a szimbólumainkat nem kérdőjelezzük meg és nem tagadjuk el sem a másiktól, sem pedig magunktól – bár az örömömet némileg árnyalta a tudat, hogy az egyik rendezvény résztvevői eleddig nem annyira az atillát, sokkal inkább a színes zászlókat vagy az EU-s lobogót preferálták a hasonló eseményeken.
A Tisza felbukkanásával sokan örömüknek adtak hangot: Magyar Péter erővel visszaveszi a nemzeti szimbólumokat a Fidesztől, sőt a külsőségeket tekintve nemhogy másolja a Fideszt, hanem a radikális jobboldal szólamait is felvonultatja. Úgy tűnik, ez a taktika sikeres, hiszen láthatóan olyan emberekből is kitör a lelkesedés a nemzeties pátosz iránt, akik ez idáig csak lefitymálóan nyilatkoztak róla – ám mintha nem a dallammal lett volna bajuk, csupán azokkal, akik dúdolták azt. Máskülönben képtelen lennék elhinni, hogy ezeknek a szimbólumoknak valóban olyan mágikus erejük van, amelyek megbabonázzák a népeket, és a tarka, sokszólamú kavalkádból egy csapásra nagybetűs Nemzetet varázsolnak.
Ám míg a mágiában nem hiszek, abban igen, hogy
A kormánypárti politikusok és elemzők részéről már régi vágyálom volt, hogy az ellenzék le legyen váltva valami olyan csoportosulásra, amely legalább nem kérdőjelezi meg...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.