Péntek hajnalban megvalósult az amerikai neokonok húsz éve dédelgetett álma: Izrael megtámadta Iránt, kitört a háború. A hadműveletben nemcsak az iráni hadvezetést fejezték le, hanem az ország atomprogramjának tudósait is lebombázták álmukban a lakhelyükön. Jellemző, ha, mondjuk, Oroszország művelt volna hasonlót Ukrajnában, akkor attól lenne hangos a sajtó, hogy ez egy nemzetközi jogot sértő terrorcselekmény, Izrael esetében viszont a nyugati országok vezetői és jóformán az összes lap Izrael önvédelemhez fűződő jogáról beszél.
A kezdőlövés egy bravúros katonai akció volt, amit több évig készíthettek elő, hisz úgy sikerült az iráni légvédelmet kiiktatni, hogy több drónt az ország területén belülről indítottak el izraeli kommandósok, ezzel megtisztítva az utat a légierő bombázásának. Mivel párhuzamosan az amerikaiak elviekben tárgyalásokat folytattak Iránnal az atomprogram beszüntetéséről, ezekről kiderült, hogy nem volt mögöttük komoly szándék, sőt, az elmúlt hetek diplomáciai konfliktusai Amerika és Izrael között is megjátszottak voltak, hogy az Irániakat hamis biztonságérzetbe ringassák a háború megkezdése előtt.
Az amerikai diplomácia tehát nagy csapást vállalt be a hitelességét tekintve az Ébredő Oroszlán hadművelet támogatására, melynek alighanem kihatása lesz mind az oroszokkal, mind a kínaiakkal folytatott tárgyalásaikra is, pláne, hogy az iráni vezérkar tagjai is a tárgyalások miatt voltak ennyire kitettek egy támadásnak.
A casus belli természetesen az iráni atomprogram: Irán több forrás szerint vészesen közel került ahhoz, hogy a civil felhasználáson túl atomfegyvereket gyártson. Izrael érvelése szerint ez számukra egzisztenciális fenyegetés, hiszen, ha a bomba elkészül, azt azonnal be is vetik Tel-Aviv ellen. Ezt az állítást némiképp árnyalja, hogy márciusban még az amerikai kémszolgálatok vezetője, Tulsi Gabbard egy szenátusi meghallgatáson azt állította, hogy szerintük Irán nem épít atomfegyvert, összhangban azzal, ahogy azt Hámenei ajatollah még egy 2003-as fatvában megtiltotta.
Az elmúlt napokban viszont iráni források éppen azt pedzegették, hogy a titkosszolgálatuknak sikerült bizonyítékokat lelnie a hivatalosan nem létező izraeli atomfegyverek létezését illetően, és arról is tudomásuk van, hogy milyen államok segédkeztek az izraeli atomprogramban.
Bár Tel-Avivból azt közölték, hogy a hadművelet két hétig tart majd, hajnalban Netanjahu repülővel elhagyta az országot, ami azt jelzi, hogy igen komoly ellencsapásra számítanak az iszlám rezsim részéről.
Teherán nem is nagyon tehet mást, hiszen, ha nem állítja vissza az elrettentő képességét, akkor lényegében Izrael és a nyugati szövetségesei azt csinálnak az ország területén, amit akarnak, ami az uralkodó osztály számára egzisztenciális fenyegetést jelent a szó legszorosabb értelmében. Noha az atomtudósaik likvidálása bizonyára fájó pont, az ország nukleáris létesítményei mélyen a föld alá vannak beásva, így ha nem sikerül bedönteni az iráni rendszert, és Szíriához hasonlóan Izrael-barát kormányt ültetni a helyébe, vagy legalábbis Líbiához hasonlóan teljes káosszá változtatni azt, akkor az a fenyegető lehetőség is fennáll, hogy az eddig opcióként lobogtatott atomfegyverből nagyon gyorsan realitás lesz.
A háború kitörésére az olajár kilőtt az egekbe, hisz Irán egy része a Hormuzi-szoros partjánál helyezkedik el, amin keresztül a közel-keleti országok olajkereskedelme folyik. A rezsim elviekben könnyedén megakaszthatja az egész világgazdaságot a szoros lezárásával, ez azonban alighanem a konfliktus globális kiteljesedéséhez és az amerikai tengerészet bevetéséhez vezetne. Mivel a rezsimnek több ezer ballisztikus rakétája van, és ezen a ponton jelentős arcvesztés lett volna, ha megint csak egy aszfaltcsíkot bombáznának valahol, így péntek óta egész Izrael területén záporoznak az iráni rakéták – eddig főként katonai célpontok ellen, miközben Izrael is folyamatosan bombázza Iránt.
Jelenleg tehát csak találgatni lehet, hogy mi következik. Izrael és nyugati szövetségesei elkötelezettek abban, hogy ez egy gyors, kéthetes hadművelet lesz csak, melynek célja nemcsak az atomprogram leállítása, hanem az iráni rezsim leváltása is.
Viszont azzal, hogy Amerika sziklaszilárd támogatásáról biztosította Izraelt, és ennek érdekében hajlandó volt átverni az iráni rezsimet, azzal Trump eddigi békepárti hitelét is sikerült beáldozni. A szavakon túl ez azt is jelenti, hogy az amerikai haderőnek most a Közel-Keletre kell fókuszálnia, ami minden bizonnyal csökkenti az Ukrajnának nyújtható támogatást, ezzel felgyorsítva az ukrán haderő felőrlését, ugyanakkor Kína is más szemmel néz majd Tajvanra, ha tudja, hogy az amerikai erőforrások máshol vannak lekötve, miközben a kínai külügy sürgősen felvette a kapcsolatot Teheránnal.
Így még az is könnyen lehet, hogy amit látunk, az tulajdonképpen a harmadik világháború kitörésének pillanata. Magyarország pedig védelmi együttműködésben van az egyik hadviselő féllel, ami különös megvilágításba helyezi a harcosan békepárti szólamokat, ahogy a napokban bejelentett hadiipari privatizációt is.
Az viszont borítékolható, hogy az információs hadviselésből hazánk sem maradhat majd ki, és az eseményeket az ukrán háborúhoz hasonlóan a geopolitikai érdekek mentén tálalják majd.
fotó: Teherán, június 13. / AFP
Bejelentkezés