Hallgasd meg!„Budapest nyáron sokkal szabadabb” - énekelte egykor az Animal Cannibals. Ekkor, 2008-ban még tényleg úgy tűnhetett, hiszen 2008-ban csak 34 olyan napot mértek, amikor a hőmérséklet meghaladta a 30 fokot, és csak 20 olyan alkalmat, ahol a hőség három napon keresztül kitartott. Összevetve: a tavalyi brutális nyáron 67 napon keresztül volt 30 foknál több, de az ezt megelőző évek átlaga is bőven 40 felett van már, míg 53 hőhullámunk volt a KSH adatai szerint. Idén a tavasz hűvösre sikeredett, én is oda-vissza pakoltam a téli és a tavaszi ruháimat, de a június már élből egy hőségriadóval rúgta ránk az ajtót.
Azaz: Budapest nyáron marhára melegebb, évről évre, nyárról nyárra.
A száraz adatokon túl érzi ezt a saját bőrén is a lakosság, a nyár beköszöntével a bennszülöttek valósággal elmenekülnek valami vízpartra vagy hidegebb éghajlatra, meghagyva ezt a forró betonteknőt a fogalmatlan turisták áradatának, melynek meg a sós izzadsága csorog az olcsó sörébe a belváros erre kijelölt vadrezervátumában. A hőhullám beköszöntével pedig lassan sorjáznak majd azok a cikkek is, amelyek a klímakatasztrófa (leánykori nevein: klímaváltozás, globális felmelegedés) bőrünkön érezhető hatásairól szólnak, beindulnak a légkondi-forgalmazók reklámkampányai és a repülőtársaságok nyári akciói is. Én pedig járva-kelve a városban csak azon tanakodom, hogy hová is lehetne ilyenkor elbújni, hol van egy jó lugas, egy kicsi kert, egy árnyékos terasz, vagy legalább merre vannak a fás utcák az útvonalamon, hogy ne kapjak hőgutát egy rövid, húsz perces séta alatt.
Mert értem én, hogy felvehetem a klímaharcot azzal, ha mondjuk lemondok a húsról meg a műanyag szívószálról, és azzal is mentem az élővilágot, hogy nem tudom letépni a kupakot a kefiremről. De azért feltenném a kérdést, hogy nincs-e ugyan valaki, aki nálam több erőforrással és ágenciával rendelkezik ebben a kérdésben (mondjuk a kormány vagy a főváros), az nem-e tudna tenni valamit azért, hogy Budapest utcáin nyáron létezni lehessen, ne pedig tükörtojást sütni az utcabútoron vagy egy kocsi motorháztetején?
Lenne ugyanis egy egész kézzelfogható, ha úgy tetszik helyi szintű sebtapasz megoldása ennek, jelesül az, hogy telepítsenek, ültessenek több fát a városban. Persze már ez is megkésett lenne, lévén egy fának 10-15 év, mire akkorára megnő, hogy rendesen megfogja a hőt, de hát Orbán Viktor baráti körének nem faiskolái vannak, hanem építőipari cégei, Budapestet meg amúgy is a parkolási maffia fosztogatta eddig, így az autóknak kellett a hely, nem pedig a növényzetnek.
Térképen ez a jelenség amúgy így néz ki: több fa, hűvösebb környék, a belső, lebetonozott kerületek pedig a pokol katlanjai.
Forrás: Radó Dezső Terv monitoring beszámoló (2024)
Tudományosan megfogalmazva:
„A nappali mezőket vizsgálva megállapítható, hogy a városi hősziget a főváros pesti oldalán a legjelentősebb; íves alakban helyezkedik el, lefedve a belvárost. A nyári időszakban a hősziget kiterjedése és intenzitása is jelentős: a városkörnyéki átlaghőmérsékletet 3-7 °C-kal meghaladó terület a főváros pesti oldalának nagy részére kiterjed, míg a budai oldalon a hősziget csak egy kisebb területet fed le. Itt a domborzat és a zöldfelületek nagyobb aránya mérsékeli a városi hősziget erősségét. A tavaszi-nyári időszakban a Budai-hegység legmagasabb részeinek felszínhőmérséklete 4-7 °C-kal alacsonyabb, mint a városkörnyéki átlaghőmérséklet, így ebben az időszakban a fővárosban a hegyvidék és a belváros között néhány kilométeres távolságon belül 10 °C-ot meghaladó hőmérséklet-különbség alakul ki.” (Budapest környezeti állapotértékelése, 2024)
Milyen szerencse hát, hogy 2019 óta nem hogy baloldali, hanem egyenesen zöld polgármestere van a fővárosnak, aki szoros versenyben ugyan, de újrázni is tudott nemrég a pozíciójáért, mi pedig élvezhetjük a zöldebb Budapest gyümölcseit. Ez pedig nem más, mint a Radó Dezső Terv, amelyet 2020-ban indított a főváros a zöldinfrastruktúra-fejlesztésre, és akkurátusan követhető egy térképen, hogy hol és milyen projekt történik a városban zöldítés címszóval, ezen a szép térképen.
A terv célkitűzése amúgy egész ambiciózus: jelenleg egy budapesti lakosra átlagosan hat négyzetméternyi zöldfelület jut, ezt szándékoznak megnövelni hétre, ami nem hangzik ugyan soknak, de összességében plusz két Margit-szigetnyi zöldterületet jelentene. A térképet elnézve viszont valahogy szembetűnő, hogy ezen fejlesztések nem annyira a betonteknő közepén összpontosulnak egyrészt, másrészt inkább valami telekhez köthető zöldítésről szólnak, nem pedig a közterületek fásításáról.
Mármint minden parknak örülni kell, én ezt aláírom, még akkor is, ha a magyar park úgy működik, hogy előbb nagy kerítést emelünk köré, majd a lakosság igényeire hivatkozva minden közösségi funkciót és ezt szolgáló bútort kitiltunk róla, nehogy már összefeküdje a csöves vagy ott hédereljen, aki ráér, az olyan közösségellenes magatartásokat pedig, mint az úgymond sörözés, párját ritkítóan üldözzük rendvédelmi erőkkel, de a zöld az zöld, a park meg park.
Utcai fásítás viszont elvétve akad csak, esetleg egy-egy tér megújulása esetében (mint a Blaha Lujza tér), de helyette sokkal elterjedtebb megoldás lett a dézsás fák és a növényládák kihelyezése. Ezeknek megvan az az előnyük, hogy olcsók, és igazából nem zavarják a környezetet, mert a burkolatot se kell hozzá felbontani (ami alatt ott van a közmű), de cserébe bármikor odébb lehet rakni, ha esetleg újra inkább parkolóként akarná valaki hasznosítani azt a teret. Tökéletes alkalmi megoldások tehát, ami a permanens klímaváltozáshoz és hőgutához képest szerintem kicsit kevés, de hát én nem vagyok olyan nagy kertépítő mérnök, mint a fővárosi zöldprogram kivitelezői.
Én csak izzadok.
Az igazsághoz tartozik, hogy a modern városi környezetbe tényleg nem annyira egyszerű fát ültetni, mint volt mondjuk száz vagy akár ötven évvel ezelőtt. Ha fel is törjük az aszfaltot, könnyen lehet, hogy alatta olyan rossz minőségű a talaj, hogy azt cserélni kell, de jelentős akadályt jelentenek a közművek is, amelyeket veszélyeztethet egy növekedő fa gyökérzete. A városi környezetben pedig a terhelés se mindegy, hiszen például a parkoló autók összetömörítik a földet, amitől kevesebb oxigént kap a gyökér, így hiába locsolgatjuk a facsemetét, az simán kipusztul a hőségtől. Így hát egy facsemete ára hiába ötvenezer forint körüli papíron, a végső költség ennek a sokszorosa lesz, pláne, mert a munka az ültetéssel nem ér véget, azt a növényt öntözni, gondozni kell folyamatosan.
Más városok is küzdenek ezzel a problémával: a Guardian cikke szerint Lisszabonban egy fa kiültetése simán 2000 euróba kerül, de a New York-i Forest for All szervezet is 3300 dollárral kalkulált fánként. Nálunk a Nyitott Budapest osztály közlése szerint a Főkert Zrt. 110 ezer forintból tud kiültetni egy fát, de a belvárosban minden macerával együtt számolva a végső összeg kétmillió forintra (!) is rúghat fánként. A legkiterjedtebb kerületi fásítási programmal rendelkező Józsefváros 145 új fára és 1140 nm új zöldterületre pedig 165 millió forintot költ.
Ebből talán kitűnik, hogy a budapesti fa sokszor drágább, mint egy New York-i vagy lisszaboni facsemete, de a teljes képhez tudni kell azt is, hogy a főváros az úgynevezett Stockholm Faültetési Rendszert alkalmazza, ami a fásítás Rolls-Royce-a, mind költségében, mind kiterjedtségében, hisz ezek a fák egészségesebbek és jobban nőnek, mint a más módszerrel ültetett társaik.
Ha az ember ránéz a fővárosi fakataszterre (ami még közel sem teljes), akkor viszont szembetűnő, hogy a sokszorosan lenézett panelek környezete mennyivel zöldebb, mint az újépítésű épületekkel telebombázott belvárosi betonkráter. Ennek az oka ismét csak prózai, és idézném Budapest környezeti állapotértékelését:
„A korlátlanul közhasználatú zöldfelületek különleges elemei a lakótelepi zöldfelületek, amelyek a zöldterületekkel azonos szerepet töltenek be, de a lakótelepi beépítésekkel szerves egységet alkotnak, vonzáskörzetük csak a környező lakótelepre terjed ki. Ez a kategória a főváros területének 0,8%-át adja, ami azt jelenti, hogy átlagosan 9 m2 lakótelepi zöldfelület jut egy lakótelepi lakosra. (Mivel a lakótelepi zöldfelületek csak a lakótelepen élők zöldterületi ellátásában játszanak szerepet, ezért a viszonyítás alap nem a teljes népesség, hanem a lakótelepen élők száma). A rendszerváltás előtt épült lakótelepekre – általános megítélésük ellenére – jellemző, hogy a zöldfelületek mennyisége sokkal kedvezőbbre értékelhető, mint az elmúlt évtizedekben épült lakóparkoké, ami a korábbi szigorúbb építésügyi normáknak tudható be.”
A magam részéről azt tenném hozzá, hogy most a zöld harc tétje az, hogy az eddig autóknak épített városokat vissza tudjuk-e valahogy szerezni az embereknek. Ezt viszont az teszi nehézzé, hogy az autós életformára átállt lakosságot nem lehet rendelettel átparancsolni tömegközlekedésre vagy biciklire, hanem azokat az autókat valahova el kellene tenni: ehhez képest szinte nem épül mélygarázs a városban, helyette rengeteg foghíjtelken üzemeltetnek magánparkolókat magánszemélyek. Az új építésű házaknál már jellemzőbb a mélygarázs, de cserébe ezek egyáltalán nincsenek arra kötelezve, hogy zöldítsék is a környezetet, így a felszabaduló térre ugyanúgy parkoló autók fognak kerülni, miközben a fővárosi forgalom harmada (!) parkolóhelyet keres.
A lakossági érdekeken túl a kerületi parkolás pedig olyan biznisz, amit még kényesebb megbolygatni, ebben a témában már hangzott el a főpolgármester szájából utalás arra, hogy őt elássák, és ha rosszmájú szeretnék lenni, akkor a budapesti fásítási programok határai ott végződnek, ahol a parkolási nagy pénzek kezdődnek. Ami a végén megmarad, az pedig az, hogy Budapesten nettóba drágábban jön ki egy fa, mint az oly sokszor példaként felhozott nyugati városokban: de akinek erre a rejtélye van megfejtése, annak várom a levelét a szerkesztőségben.
Addig meg úgy néz ki, hogy klímakatasztrófa ide vagy fölmelegedés oda, egyelőre bele fogunk gebedni a hőségbe.
Bejelentkezés