Dicsfényben úszik a miniszterelnök, mióta hazatért a magyar küldöttség Washingtonból, és a diadalkörbe a baráti médián túl még egy ATV-nagyinterjú is belefért Rónai Egonnal. Némileg árnyalja a helyzetet az egész apropója, miszerint annak örülünk, hogy a szövetségesünk (az Egyesült Államok) méltóztatik kivételt adni azon szankciók alól, amelyek a magyar gazdaságra mért nettó atomcsapással érnének fel, ugyanis az orosz energiára kivetett büntetőcsomag két-háromszorosára növelné a gáz- és olajárakat. S bár a miniszterelnök és a kormány arról beszél, hogy időkorlát nélküli felfüggesztést kaptunk, Marco Rubio azt nyilatkozta, hogy a kivételes helyzet csak egy évig tart. (Ennek lehet olyan technikai magyarázata, hogy évente meg kell újítani a szankciókat.) Az a kérdés, hogy ideiglenesen vagy korlátlanul kaptunk felmentést, később még döntő lehet, bár rövid távon a piac kifejezetten örült ennek, a MOL-részvények köszönik szépen, jól vannak.
Az egész helyzetnek van egy csavaros logikája. Mivel Trump békét akar, az orosz energiára kivetett szankciókkal szeretné Putyint a tárgyalóasztalhoz kényszeríteni – ám jóbarátjának, Orbán Viktornak egy jó dealért cserébe felmentést ad. És mi sem bizonyítja jobban, hogy tartós békét akar, mint az, hogy az oroszokra kivetett szankciók tartósak lesznek egyfelől, másrészt pedig a különböző európai országokkal olyan dealeket köt, amikkel ki tudják szorítani az amerikaiak az orosz energiát – többek között az LNG-vel.
Ennek fényében érdemes nézni azt, hogy Orbán egy kvázi virtigli atlantista fordulatot hajtott végre Washingtonban, amikor mintegy 7000 milliárd forintnyi bevásárlásról egyeztek meg – atomról, fegyverekről és LNG-ről. Az atlantista, nyugatos ellenzéki világ eddig ugyanis azzal támadta Orbánt és a Fideszt, hogy túl sokat üzletel a barbár kelettel és a gyilkos Putyinnal, ahelyett, hogy fejlett nyugati demokratikus technológiákat venne. Ez az érv elhangzott már Paks 2 esetében, a metróbeszerzések ügyében, a földgáz- és olajvásárlásnál, míg mindez végül össznépi, az EU-ból való kilépést vizionáló paranoiában teljesedett ki – meg abban, hogy a kormányzatot az ellenzéki világ orosz csicskának titulálja. A legélesebb kontraszt ebben a Nyugat–Kelet-harcban alighanem az volt, amikor a többszázezres CEU-tüntetések oktatási szabadságot követelő aktorai nem sokkal később már hangosan tiltakoztak a kínai kommunista kémegyetemnek kikiáltott Fudan ellen.
S lőn, Orbán Viktor végül is csak megtalálta magában az elkötelezett...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.