Április 24-én és 25-én a Dürer Kert nagytermében zenetörténelmi pillanatnak lehetett fül- és szemtanúja az egybegyűlt népes közönség: a kultikus, besorolhatatlan underground metálzenekar, amely a koncertjein mindig híresen jól játszott a közönség érzéseivel is, egy röpke, tizenegy évig tartó adásszünet után tért vissza a színpadra.
A fő kérdés az, hogy mely társadalmi rétegekből áll tulajdonképpen a Tisza, és ezeknek milyen érdeksérelmeik vannak és keletkeztek az elmúlt években, amelyek végső soron szembefordították Orbán Viktorral.

Eddig is kéjes élvezettel vegyes borzalommal követtem az elmúlt hét magyar kémsztorijait, de bevallom, a hétfő esti Gundalf-interjút nézve már szinte extázisba estem.
A választási kampány idejére tényleg műveleti terület lettünk, csak ez már régen nem úgy néz ki, ahogy azt a James Bond-filmeken nevelődött generáció elképzeli.

Az előttünk álló országgyűlési választás egyik legégetőbb kérdése így hangzik: vajon mi számít jobban, a digitális térben elért fölény, vagy a helyi beágyazottság és jelenlét? Avagy feltehetjük úgy is a kérdést, hogy a digitális leuralás válhat-e számszerű fölénnyé a szavazófülkékben.

A háborgás nagyon rövid távú memóriával jár együtt: a háborgó egyszerre négy-öt elemet tud fejben tartani, ha új jön be, kiszorul a régi, úgy kell tölteni, mint forgótárasba a lőszert.
És mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megvédje magát. Ennek első jeleit már most látjuk. A konfliktus térségünkre és a magyar politikára is hatással lehet.

Adva van egy szoba, pontosabban egy kamerakép egy szobáról, gyanús fehér porról, hozzá pedig egy jól felépített sejtető kampány. Felvétel nincs, csak a pedzegetés.
A magyar cigánynak háromfajta reprezentációja van: a tévében szereplő színes egyéniség, a körözési listán látott közveszélyes bűnöző, vagy a fehér középosztály megmentésére vágyó szegény árva.
A NER tizenöt év alatt hegemóniát alakított ki, mégpedig olyan szinten, hogy az ellenzéket is teljesen a maga képére formálta.

Mintha ezt a mozit már láttuk volna egyszer, csak más szereposztásban. Mi lesz, ha megismétlődik a 2022-es blama, csak ezúttal nem a jobberek tűnnek el, hanem a baloldaliak?
Pilátus mossa a kezeit: a halálos ítéletet az a tömeg mondja ki Jézusra, amely előtte őt bálványozta.

A közéletünk még mindig a kommentszekcióban létezik. De mint másutt, itt is hamar ráébrednek majd az emberek, hogy kell egy jobb mikrofon, némi fény, és övék lesz a színpad.

Nem az a kérdés, hogy ingatlanlufiban vagyunk-e, hanem az, hogy mikor pukkad ki ismét. Ekkor pedig vagy valahogy kimentik a tulajdonosokat, vagy visszatérünk oda, ahonnan indultunk, amikor a dolgozó sokaságnak nem volt tulajdona, csupán csak bérelte azt.
A Trump–Orbán-megállapodásnak, illetve az akörüli helyzetnek van egyfajta csavaros logikája.
A Tisza Pártot egy hónapon belül már másodszor éri komoly adatvédelmi incidens, és a mostani is az előzőhöz hasonló forgatókönyv szerint zajlott.

A propagandista a torreádor, aki vörös posztó helyett AI-generált moslékot használ a tömeg indulatainak felkorbácsolására. Szép össznépi révület, háborgás és örömtánc: nagy fless annak, aki benne van.

Ami a magyar punkot illeti, nemsoká lesz Punk Digitális Polgári Kör is, mert ha a fine diningot lehet annak hívni, akkor voltaképp misét is lehetne Martens bakancsban celebrálni – mert az se a régi már, de cserébe marha drága, mert ezeknek pont az a jó.

A vendéglátás helyzete Belső-Erzsébetvárosban áldatlan és méltatlan.

Ami a kormány hevült anti-Antifa-buzgalmát illeti, a nagy szavak könnyen lehet, hogy fennakadnak a valóság betonfalán, pont úgy, ahogy az átláthatósági törvény is elhasalt.

Amikor a hazai vendéglátásról beszélünk, az elmúlt időszakban az éjszakai zárórákról vagy a pihenni vágyó lakókat zavaró hangos vendégek problémáiról beszélünk. Pedig e kettő mögött létezik egy szoros összefüggés, amiről kevesebb szó esik.

Budapest VIII. kerülete, a Józsefváros két külön világ. A belső része, a Palotanegyed már bőven integrálódott a turistás belvárosi vérkeringésbe, miközben a Körúton kívüli „Nyócnak” még mindig rossz a híre. A kerület viszont őrült tempóban változik. A budapesti éjszakai életet áttekintő sorozatunk legújabb epizódja.
Az ukrajnai háború ügyében folytatott tárgyalások valódi tétje talán nem is a béke, hanem az, hogy a Nyugat hogy tud arcvesztés nélkül leszállni a ringlispílről.
