Bár a vasárnapi választást az ország jelentős része rendszerváltásként várta és élte meg, az Orbán Viktor leváltása utáni eufória elmúltával érdemes elmélázni azon, hogy tulajdonképpen mi történt itt a mélyben. Mert míg bizonyára számos elemzés fog szólni arról, hogy melyik politikai gárda hogyan kampányolt és mozgósított jobban, mint az ellenfél, meg arról, hogy a tiszás szavazói hadtest félmilliós része hogy lett mérhetetlen a fideszes közvéleménykutatók számára, itt alapvetően az döntött, hogy a magyar társadalomban állt be valami mély változás több sarokpontot illetően, talán már Magyar Péter feltűnése előtt, a Tisza áradása pedig ennek a változásnak a letükröződése.
A politikai marketing és elemzések világában általában demográfiai bontások és az ebből eredeztetett érdekellentétek kapják a fő hangsúlyt (fiatalok vs. öregek, diplomások vs. tanulatlanok, városiak vs. vidékiek, Belpest vs. a panelek népe), azonban ilyen adataink jelenleg nincsenek. Pontosabban a választ megelőzően kaptunk pár elemzést a közvéleménykutatóktól arról, hogy kik a Tisza szavazói, de a választás napján megjelent tömegről ilyen pontos képünk nincs. Ugyan a Partizán készített egy exit pollt, ahol ilyen demográfiai adatokra is rákérdeztek, de ezeket még nem publikálták, így jobbára csak a választási részvételi adatokra támaszkodhatunk.
Ezek pedig azt mutatják, hogy az előzetes várakozásokkal szemben
Sőt, a kormánypárt azért repült teljesen vakon, mert különböző indikátorkérdésekkel próbálták a rejtőzködő szavazókról bemérni, hogy hova is tartoznak, aztán pedig azon választók, akik egyetértettek a Fidesz háborúellenességével vagy szimpatizáltak Orbán Viktorral, kijelentették, hogy szeretik a határkerítést és a csökkentett rezsit, ami alapján manifeszt NER-polgároknak tűnhettek, végül tömegével húzták be a két X-et a Tiszára.
Ez pedig azt jelenti, hogy a NER eddigi legtartósabb oszlopai, a vidéki középosztály és a nekik dolgozók szembefordultak a menedzsmenttel. Ugyanis, mint a Ringben említettem, a Fidesz eddig azért volt bevehetetlen vidéken, mert egy nagyon jól integrált rendszerként működött. Felülről jött a pénz az EU-s támogatások vagy állami beruházások formájában, ahol a nagy falatokat ugyan az oligarchia nyerte el, de helyi szinten megvolt az a vállalkozói réteg is, amely a munkát tulajdonképpen kivitelezte, és erre jöttek rá még a különféle támogatások meg az olcsó hitelek, amitől pörgött a gazdaság ezerrel.
Egy pontig. Ez a pont pedig az a pillanat volt, amikor elkezdett elszabadulni az infláció a Covid-válság után, és a jegybank elkezdett veszettül kamatot emelni, befékezve a gazdaságot 2022-ben, aztán pedig az EU úgy döntött, hogy visszatartja a Magyarországnak járó pénzügyi támogatásokat, több ezer milliárd forintnyi összegben.
Ez a kettő együtt aztán felért egy gazdasági KO-val, és nemrég az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Kutatóintézete egy kutatásban mutatta be ennek a drámai hatásait, ami szerint nemcsak megfeleződött a felső rétegek aránya, de az alsónak nevezhető rétegek is jelentősen megnőttek, 31%-ról 43%-ra. Ez a lecsúszás már alapvetően kezdte ki a rendszer legitimitását, és az axiómák megkérdőjelezéséhez vezetett. Mert a korábbi növekedési ív mélyen összefüggött azzal, hogy Magyarország nem áll át az euróra, aminek következtében nyomott áron tudjuk adni a munkaerőt és a jegybankunk független az Európai Központi Bank döntéseitől, a Brüsszellel folytatott csatározások pedig védhetőek voltak az integrált gazdasági rendszer szempontjából: a korrupció volt a lényeg, mint ahogy Lánczi Tamás egyszer azt frappánsan megfogalmazta.
Ám ezt a rendszert a 2022-es gazdasági megtorpanás felbontotta, így utána helyi szinten csak a pangás maradt, a vezetőség jachtozásáról és a Nemzeti Bank kirablásáról pedig vegyesen borzasztó és röhejes történetek áradtak a világhálón. S bár mindenki nagyon jól értette, legalábbis a fideszes táboron belül, hogy végső soron itt Brüsszel csuklóztat minket, azért a miniszterelnök majd minden pénteken elmondta a Kossuth Rádióban, hogy Ukrajnának azért kéne befejeznie a háborút az oroszokkal, mert a sokkal erősebb ellenféllel szemben úgyis esélytelenek.
Az üzenet úgy néz ki, átment, a következtetése viszont fatális volt a NER-re nézve: tudod mit, akkor vonuljanak csak pesten a melegek, és legyen inkább valami EU-s korrupciós ügyészség, ha meg már úgyis Szlovákiában vásárol a fél ország, akkor akár lehetne nekünk is eurónk.
Ezt azért érdemes így végigzongorázni, mert azt mutatja, hogy az európai integrációt végső soron nem a nemes szabadságeszmék mozgatják, hanem a burzsoázia jól felfogott érdeke: Magyarországon nekik van kiszolgáltatva a helyi munkásosztály, amely a NER-ben megtanulta, addig van jó dolguk, amíg az uruknak is az van.
Mindezt azért mondom el, mert folyik a találgatás, hogy a most felálló Magyar-kormánytól mire is számíthatunk gazdasági és kulturális értelemben.
Az új kormányt illetően azt lesz majd érdemes figyelni, hogy ebből a koalícióból épp ki áll nyerésre, érdekeik hogyan függnek össze és hogyan súrlódnak, illetve az előttünk álló súlyosan válságosnak ígérkező éveket hogyan akarják majd átvészelni.
Magyar eddig óvatos: jelzésértékűen jelezte, hogy pragmatikus viszonyra törekszünk Oroszországgal, és meghívta Erdoğan török elnököt is Budapestre, aki a másik fontos beszállítói partnerünk energiában. Ezek nem csupán szimbolikus gesztusok, hanem a vidéki középosztályok materiális érdekeivel összhangban álló lépések, vagy ha úgy tetszik, a NER folytatása más eszközökkel.
Mert, ha az összképet nézzük, akkor ez nem rendszerváltás volt, hanem egy nagyszabású rebrand, miután a régi vállalhatatlanná vált előbb külföldön, aztán idehaza is.
Borítókép: Magyar Péter beszédet mond a Tisza párt eredményváró rendezvényén az országgyűlési választásokat követően a budapesti Batthyány téren 2026. április 12-én / fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Bejelentkezés