Április 24-én és 25-én a Dürer Kert nagytermében zenetörténelmi pillanatnak lehetett fül- és szemtanúja az egybegyűlt népes közönség. Az Isten Háta Mögött nevű kultikus, besorolhatatlan underground metálzenekar, amely a koncertjein mindig híresen jól játszott a közönség érzéseivel is, ezúttal egy röpke, tizenegy évig tartó adásszünettel csigázta fel a rajongói kedélyeit, hogy aztán visszatérve a színpadra, minden eddiginél profibban levigye a fejüket.
A koncertbeszámoló ennyi is lehetne, mert tízből kilenc jelenlévő szerint minden bizonnyal az Isten Háta Mögött a föld legkirályabb zenekara, és azóta is valami olyan eufórikus hangulatban téblábolnak szerte az országban, mint ahogy az apostolok tehették, miután a megfeszített Jézus újra megjelent előttük. Mi is nyelveken szólunk, csak az énekes-gitáros-frontember Palika (Pálinkás Tamás) nyelvén, azon az átkozott költészeten, ami a magyar alterföldről érkezett hozzánk az ő közvetítésével, hogy aztán évekig túlbuzgó rébuszfejtegetésbe és bölcsészeti tébolyba hajszoljon mindenkit, aki látta vagy hallotta ezeket az őrülteket a kétezres években. Minden koncert megtérésélmény volt az IHM hardcore rajongói klubjába, amit aztán buzgó, neofita hittérítés követett, na meg persze az interneten dúló kommentháború.
Mert az IHM története egy káoszos kor története: velünk éltek még a régi nagyok, a magyar rock- és metállegendák, a szigorú szubkulturális határvonalak, ahol még nem volt mindegy, hogy az ember rocker, punk vagy metálos. Ráadásul az új idők szele már fújt: a kalózkodás aranykorával egyre több ember számára lett hozzáférhető a nyugati zene, és nem csak a szűkszámú kisebbségnek, akinek volt internete, hanem ment a házilag írt CD-k csencselése ezerrel. És míg korábban betonbiztos zenei sikert lehetett elérni azzal, hogy az ember kevésbé ismert nyugati dalokat fazoníroz át magyarra, leszinkronizálva a nyugati trendeket – ahogy történt az a tévéműsorokkal is –, addig a kétezres években már egy másik láz kerítette hatalmába a magyar zenei közeget.
Miszerint legyen exportképes (!) magyar zene. Hogy majd viszünk mi a briteknek britpopot, vagy popnagyhatalom leszünk, mint a svédek, metálban lenyomjuk a finneket, esetleg az ország összes garázsát próbateremmé alakítjuk át, és még a régi bakterházakból is stúdiókat csinálunk. Ha mások nyithatnak cukrászdát Bécsben, akkor a zenészeink is lehetnek világsztárok Londonban, Berlinben vagy Los...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.