A magyar politika és a morális háborgás kéjes öröme

Amikor már nagyon unom az internetet, azzal szoktam szórakoztatni magam, hogy ásatásokat végzek a kibertérben. A legutóbbi ilyen archeológiai kalandozásom során ráakadtam a Subbacultcha hírlevél archívumára. A Subbacultcha a kétezres évek magyar internetének volt az egyik ékköve, az akkor legsikeresebb hírlevél, igazi kultikus darab. Mivel ez a műfaj most amúgy is reneszánszát éli, érdekes látni, hogy mennyire jól öregedett, már ami a formátumát illeti. Ez a programajánlós-pletykálkodós-megmondós vegyes saláta ma is kiválóan működik (elsősorban külföldön), igaz, ma már azért senki nem csinálna külön pornó-blokkot, még viccből sem.

Ami igazán meghökkentő mai szemmel, az a stílus – az, hogy húsz éve mennyire szabadszájú és egyáltalán nem polkorrekt volt az internet (még ha a Subba akkor is egyfajta szélsőérték volt), de hát feltörekvő médiumként éppen ez volt az a védjegy, amivel az internetes tartalom képes volt magát meghatározni a hivatalos nyilvánosság gejl modorosságával szemben. Ez a stílus tette híressé a régi Indexet is, én pedig azon tűnődtem, hogy egyrészt hová tűnt ez a szabadosság, másrészt, ha valaki húsz év múlva a mai internetes nyilvánosságunkat nézegetné, akkor mi lenne számára az a meghatározó stíluselem, ami a kora- vagy közép-kétezerhúszas évek közbeszédét jellemzi?

A kérdés persze beugratós, mert a hazai közbeszéd stílusa mindig is politikailag megosztott volt, de ha mindenképp meg kellene ragadni egy közös motívumot, amiből tulajdonképpen minden más megszólalás vagy kommentár eredeztethető lenne, akkor az a morális felháborodás hangneme.

Szó se róla, történik elég sok felháborító dolog ebben az országban, a jelenlegi választási kampány is a kegyelmi ügy botrányából sarjadt ki.

Ebben a hangvételben pedig a politikai oldalak tulajdonképp nem azon versenyeznek, hogy kinek van jobb ajánlata a választók felé, vagy hogy kinek az érdekei érvényesüljenek, hanem azon, hogy ki tud jobban háborogni az ellenfelén, vagy ki tud botrányosabb ügyet kiásni az ellenségről, amivel aztán torpedózni lehet a másikat.

Nem tudnám megmondani pontosan...