Katona Zoltán
Catania és Taormina, szépségeim! Szicília két napban
Catania és Taormina egészen különböző arcát mutatja a szigetnek. Catania zajos, kissé nyers, helyenként kopott, de tele van élettel. Taormina ezzel szemben olyan, mintha valaki egy mediterrán képeslapot festett volna fel egy hegyoldalra.
Gallagherék békéje, avagy ne nézz vissza haraggal – az Oasis-dokumentumfilmről
Az Oasis: Don’t Look Back in Anger című dokumentumfilm nem mondja el az Oasis teljes történetét, hanem a 2025-ös újraegyesülésre és a Live ’25 turnéra figyel.
Szex és minden, avagy milyen is az érzelmi aknamező? – A Meghívás című filmről
Olivia Wilde filmje, a Meghívás már az első pillanatban kijelöli azt a különös határterületet, ahol a szerelem, a házasság, a szexualitás és az önmagunkról kialakított kép folyamatosan összekeveredik egymással.
Bulik és napfelkelték – Vama Veche varázsa
Napközben mezítláb a homokban, este koncerten, hajnalban pedig a Fekete-tengerből kiemelkedő, felkelő napot nézve a Boleróra – Vama Veche nem egyszerűen tengerparti üdülőhely, hanem egy sajátos életérzés, amelyet valahogy még azután sem sikerült teljesen elrontani, hogy már régen felfedezte magának a tömegturizmus.
Egy év, amikor már repedezni kezdett a fal – a 80 éves Spiró György 40 évvel ezelőtti naplójáról
A Repedt kályhámon macska ül nem egyszerűen egy év – 1986 – naplója, hanem annak dokumentuma, hogyan érzékeli egy író a történelem repedéseit akkor, amikor még senki nem tudhatja biztosan, hogy valóban egy korszak végén áll-e. Csirkefej, Csernobil, 1956 harmincadik évfordulója, színházi harcok, lengyelországi konfliktusok.
Mítosz(újra)építés vagy családi cenzúra – A Michael című új Jackson-filmről
Van néhány olyan világsztár a popkultúrában, akiről szinte lehetetlen objektív filmet készíteni. Michael Jackson kétségtelenül közéjük tartozik. Egyszerre volt korszakos zseni, példátlan hatású előadó, a popzene történetének egyik legnagyobb újítója, ugyanakkor élete utolsó két évtizedében a világ egyik legmegosztóbb közszereplőjévé vált.
A magány kirakósdarabkái – Krusovszky Dénes A másik mozaik című novelláskötetéről
Krusovszky Dénes azt vizsgálja, hogyan válik az egyedüllét a modern élet természetes állapotává. Szereplői többnyire kapcsolatban élnek, családjuk van, munkába járnak, utaznak, beszélgetnek, mégis úgy érzik, hogy valami alapvető kapcsolat megszakadt közöttük és a világ között.
Vissza Liverpoolba – Paul McCartney The Boys of Dungeon Lane lemezéről
Hat évvel legutóbbi szólólemeze után Paul McCartney egy olyan albummal rukkolt elő, amelyet sokan már most pályája legszemélyesebb munkái között emlegetnek. A The Boys of Dungeon Lane nem egyszerűen az elmúlt évek dalainak gyűjteménye, hanem egy konceptuális emlékirat-gyűjtemény zenében elmesélve. Egy album, amelyben a világ egyik legismertebb dalszerzője nem (csak) a Beatlesről, nem a legendáról, hanem önmagáról beszél.
Világbajnokságokban mérni az időt – Hegyi Iván vébé-könyvéről
Hegyi Iván Futball-VB-könyv című kötete olyan vállalkozás, amely lezár, hanem megnyit, nem összefoglal, hanem visszavezet, és miközben világbajnokságokról beszél, valójában az időről beszél: arról, hogyan lesz a futballból közös történet, amelyben mindenki talál legalább egy vagy több nagyon személyes, nagyon saját pillanatot.
Az átváltozóművész | 100 éve született Miles Davis
Kevés zenész létezett a huszadik században, aki úgy tudott belesétálni egy korszakba, hogy közben már a következőt hallotta a fejében, és talán még kevesebben voltak képesek arra, hogy minden alkalommal fel is robbantsák a saját múltjukat, amikor a közönség végre kényelmesen hátradőlt volna, mondván: igen, most már tudjuk, ki az a Miles Davis.
„Halálom esetén elégetendő” – írók titkos füzetei és életei
Az írói napló különös műfaj: egyszerre vallomás, menedék, önterápia, dokumentum és irodalmi műhely. Olyan szöveg, amelyet sokszor nem is az utókornak szánnak, mégis végül a történelem és az irodalom fontos lenyomatává válik. A Petőfi Irodalmi Múzeum „Halálom esetén elégetendő” című kiállítását Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban tekintettük meg.
Apám, mit adtál nekem…? A Peaky Blinders – A halhatatlan férfi című filmről
Az új mozifilmmel Steven Knight tulajdonképpen a Birmingham bandái című sorozat történetet próbálja lezárni – egy nagy ívű, történelmi és érzelmi összegzésként. Az eredmény azonban ambivalens: miközben sok mindent visszahoz abból, amit szerettünk, mégsem tud teljesen felnőni a sorozat legjobb pillanataihoz.
Az ember, aki átgázolt mindenkin – a Marty Supreme című filmről
Kevés olyan kortárs színész van, akinek már puszta jelenléte is képes elvinni egy filmet a hátán, de Timothée Chalamet kétségtelenül közéjük tartozik.
Labdarúgóból sztárvendéglős – Kövi Pál és az erdélyi ízek
Kövi Pál élete maga volt a kaland és a sokszínűség: agrármérnök, futballista, vendéglős, üzletember és gasztronómus is volt. Balassagyarmatról indulva Kolozsváron és Keszthelyen tanult, majd Torinón és Rómán át New Yorkig jutott, ahol az erdélyi és magyar konyha értékeit mutatta be a tengerentúli közönségnek.
A Beatles újjáalakulása – Anders Thomas Jensen Az utolsó viking című filmjéről
Mads Mikkelsen ugyanazzal az arccal, ugyanazzal a testtartással és jelenléttel képes hőst, antihőst, szörnyeteget és szerethető bolondot játszani úgy, hogy egyik sem oltja ki a másikat. Nem szerepeket gyűjt, hanem emberi állapotokat: azt a törékeny határmezsgyét, ahol a normalitás átcsúszik a mániába, a humor a fájdalomba, az identitás pedig puszta menekülési útvonallá válik.
„Ha stílus van, minden van!” – öltözködésről, divatról és a Bihari Ádám-jelenségről
Bihari tételmondata – ami mögött világkép, értékrend és szakmai–üzleti konstrukció húzódik meg – működik, mert provokál, leegyszerűsít és vitára hív.
Bűn és bűnhődés – Sós Bálint Dániel első filmjéről
Mi számít bűnnek egy apa szemében? Mit jelent bűnhődni egy gyerekért vállalt hazugságért? A Minden rendben nem csupán egy történet, amelyet végignézünk; sokkal inkább egy olyan élmény, amely után nehéz felállni, illetve sokat és mélyen lehet gondolkodni.
Megrajzolt álom, felnőtt emlékezet – a Csongor és Tünde rajzfilmről
Kevés olyan magyar animációs projekt van, amelynek megszületését ennyi várakozás, nosztalgia és szakmai áhítat övezte volna, mint a Csongor és Tünde rajzfilmet.
Szülők két tűz között – Steigervald Krisztián Szülői generációk harca című könyvéről
Van az a felismerés, amely egyszerre megnyugtató és nyugtalanító: nem vagyunk rossz szülők – csak éppen rossz korban próbálunk jók lenni. Steigervald Krisztián Szülői generációk harca című könyve pontosan erre a tapasztalatra épít.
„Ott fent néz engem” | A Bölöni – az erdélyi legenda című filmről
Gyerekként a televízió előtt ülve láttam először Bölöni Lászlót játszani, majd két székelyudvarhelyi edzőmeccsen is volt alkalmam látni őt futballozni – ezek a pillanatok a futball iránti rajongásomat nem csupán táplálták, hanem identitásom részévé tették. A Bölöni – az erdélyi legenda című dokumentumfilm számomra nem egyszerű sportfilm, hanem korszakok és identitások találkozása a vásznon.
Leszámolás a székely zsánerrel – Zsidó Ferenc A fák magukhoz húzzák az esőt című regényéről
A regény nem csupán megkérdőjelezi a borongós nosztalgiából és folklorisztikus gesztusokból épített világképet, hanem a saját közegére is rákérdez: mi marad a hagyományból, ha a közösségi rend lassan elpárolog? Ha valakinek regényben mondanám el a mai Székelyföld helyzetét, akkor ezt nyomnám a kezébe.