Egy ember, aki egész életében kereste Istent, a szerelmet és önmagát, miközben olyan dalokat írt, amelyekben mindannyian egy kicsit magunkra ismerhetünk.
Amikor 18 évesen a moziban, a Született gyilkosok (Natural Born Killers) című film kezdetén meghallottam a hangját, életem különböző periódusaiban mindig visszatért. Boldoggá, szomorúvá és mindenfélévé tett: Leonard Cohen valahogy minden körülmények között fontos volt és fontos maradt. Mély, bársonyos, kissé fáradt, helyenként szinte beszédszerű hangjában van valami megmagyarázhatatlanul intim – mintha nem is egy több ezres koncertteremnek énekelne, hanem egyetlen embernek, akinek talán titokban mondhatja el az igazat. Nagyon különleges jelenség volt a popzene történetében, hiszen költőként, regényíróként kezdte, és csak harmincas évei elején fordult komolyabban a dalok felé, elképesztő életművet hagyva hátra.
A montreali fiú
Leonard Norman Cohen 1934. szeptember 21-én született Montrealban, egy jómódú, angolul beszélő zsidó családban. Édesapja, Nathan Cohen ruhakereskedő volt, édesanyja, Masha Klonitsky egy litván rabbi lánya – a zsidó hagyomány, a Biblia, a próféták világa, a hit és a kételkedés később egész művészetének egyik legfontosabb forrásává vált. Kilencéves korában apja halála meghatározó veszteség lett számára.
Már kamaszként verseket írt, gitározott, érdeklődött az irodalom, a filozófia, valamint a zene iránt, majd a montreali McGill Egyetemen tanult. Első verseskötete, a Let Us Compare Mythologies 1956-ban jelent meg, mindössze huszonkét éves korában. Már ebben a korai munkában megjelentek azok a témák, amelyek később a dalait is meghatározták: a szerelem, a test, a vágy, a vallás, az emberi létezés ellentmondásai. Költészetére különösen nagy hatással volt Federico García Lorca spanyol költő, akinek szürrealizmusa, a szerelemhez és a halálhoz való viszonya közel állt Cohenhez.
Az 1960-as évek elején Görögországba költözött, Hídra szigetére – ez az időszak az alkotás, a szabadság és az emberi kapcsolatok szempontjából is fontossá vált. Ott ismerkedett meg a norvég származású Marianne Ihlennel, akivel hosszú, különös és érzelmileg összetett kapcsolatba került. A nő alakját később a So Long, Marianne című dalban örökítette meg. 1966-ban New Yorkba költözött, ahol Judy Collins amerikai énekesnő segítségével került közelebb a zenei világhoz, Collins ugyanis felismerte a Suzanne című Cohen-dal különleges értékét, és saját előadásában is sikerre vitte.
Cohen nem sokkal később szerződést kapott a Columbia Recordstól, 1967...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.