Vannak olyan kapcsolataink, amelyekben egy idő után már nem az a legnehezebb, amit egymásnak mondunk, hanem az, amit következetesen elhallgatunk. A félbehagyott mondatok, a megválaszolatlan kérdések, a gondosan elrejtett üzenetek, a kegyesnek szánt hazugságok és azok a pillantások, amelyekből pontosan tudjuk, hogy valami nincs rendben, mégis inkább úgy teszünk, mintha nem vettünk volna észre semmit. Talán azért, mert félünk attól, amit az igazság után találnánk. Gabriele Muccino Kimondatlan dolgok című filmje erről a különös emberi önáltatásról mesél.

Az olasz rendező egy bárki számára ismerős világhoz nyúl: a kívülről rendezettnek látszó életek mögött meghúzódó érzelmi káoszhoz, a hűtlenséghez, a csalódásokhoz és az emberi kapcsolatok sokszor meglehetősen szánalmas túlélési mechanizmusaihoz. A Kimondatlan dolgok (eredeti olasz címén Le cose non dette) Delia Ephron Siracusa című regénye alapján készült, Romániában a TIFF Ultimate fesztiválon lehetett premier előtt megnézni.

Kimondatlan dolgok (2026, 114 perc, rendezte: Gabriele Muccino)
Kimondatlan dolgok (2026, 114 perc, rendezte: Gabriele Muccino)

Teljesen idegenek a saját életünkben

Óhatatlanul eszünkbe jut Paolo Genovese tíz évvel korábbi, zseniális filmje, a 2016-os Teljesen idegenek (olaszul Perfetti sconosciuti, magyar nyelvű remake-jét Goda Krisztina rendezte 2018-ban BÚÉK címmel), amelyben hét barát egy vacsora alkalmával úgy dönt, megosztják egymással a telefonjaikra érkező üzeneteket és hívásokat. Az ártatlannak induló játék hamarosan olyan titkokat hoz felszínre, amelyek után már senki sem nézhet ugyanúgy a másikra. Muccino hasonló kérdéseket tesz fel, csak másképpen közelít hozzájuk. Míg a Teljesen idegenekben a titkok napvilágra kerülése indítja el a lavinát, a Kimondatlan dolgokban sokkal inkább az a fontos, hogy a szereplők mit kezdenek azokkal az igazságokkal, amelyeket már sejtenek, de nem akarnak kimondani. A két film ugyanannak az emberi problémának két oldalát mutatja meg: mennyire nehéz őszintének lenni azokkal, akikkel a legszorosabb kapcsolatban élünk.

Elhallgatás-cunami mesterfokon

A történet középpontjában Carlo (Stefano Accorsi), az egyetemi tanár és író, valamint felesége, Elisa (Miriam Leone), a sikeres újságíró áll. Házasságukban már jó ideje elromlott valami, a gyermekvállalás sikertelensége, az ebből fakadó fájdalom és az egymástól való eltávolodás olyan terhet jelent számukra, amelyet egyikük sem tud igazán feldolgozni. Velük tart régi barátjuk, Paolo (Claudio Santamaria) és felesége, Anna (Carolina Crescentini), akiknek szintén megvannak a maguk párkapcsolati problémái. A társasághoz tartozik...