Egy-egy mondat az évek alatt nemcsak szlogenné válik, hanem önálló életre kel: mém lesz belőle, vitapont, hivatkozási alap, sőt identitásképző formula is. A Bihari Ádám stílustanácsadó-influenszer nevéhez köthető „Ha stílus van, minden van!” pontosan ilyen mondat. Egy egyszerűnek tűnő kijelentés, amely mögött azonban egész világkép, értékrend és – nem mellékesen – komoly szakmai és üzleti konstrukció húzódik meg. A mondat működik, mert provokál, működik, mert leegyszerűsít, és működik azért is, mert vitára hív. Nem ígér kevesebbet, mint azt, hogy a megjelenés nem felszíni kérdés, hanem kommunikáció, önismeret és társadalmi pozíció egyszerre.
A Bihari-jelenség egyik kulcsát kétségtelenül a TikTokon közzétett rövid, hangulatos, sokszor direkt módon provokatív videók adják. Ezek a tartalmak nem finomkodnak, nem kerülgetik a forró kását, és nem próbálnak mindenkinek megfelelni. Kimondják, hogy bizony vannak rossz megoldások, rossz beidegződések, és nem minden „egyéni stílus”, amit annak nevezünk. Magyarország és a férfiöltözködés viszonya hosszú ideje olyan, mint egy felbolydult méhkas: tele frusztrációval, félreértésekkel, önigazolással és tanult igénytelenséggel. Bihari ebbe a méhkasba nyúl bele újra és újra tudatosan, következetesen – és láthatóan nem fél a csípésektől. Sőt, mintha kifejezetten számítana rájuk.
Edukáció vagy ítélet?
Mellette említhető még Schiffer Miklós – egészen más habitussal, más kulturális és generációs háttérrel –, illetve jóval kisebb nyilvánossággal és hatókörrel Ugodi Tibor. A tér azonban egyértelműen Biharié: a videókban, beszélgetésekben, edukatív anyagokban megjelenő figura mára jóval túlnőtte a puszta „tartalomgyártó” szerepét, és egyfajta referenciaponttá vált, hiszen nemcsak véleményt formál, hanem normákat is felállít.
Bihari egyik visszatérő állítása, hogy nem maga alá akar gyűrni másokat, hanem edukálni szeretne. Ez a különbségtétel kulcsfontosságú, még akkor is, ha a kommunikációs stílus sokszor mást sugall: a határozott vélemények, a fekete-fehér kijelentések, az egyértelmű igenek és nemek könnyen kelthetnek ellenérzést, főleg egy olyan közegben, amely hosszú ideje a „minden relatív” kényelmes álláspontjához szokott. Ugyanakkor éppen ezek a markáns megfogalmazások bontják le azt a hamis udvariasságot, amely évtizedekig lengte körül a férfiöltözködés kérdését, és amely sokszor nem volt más, mint a szakmai igénytelenség udvarias elfedése.
Bihari válasza erre nem elméleti fejtegetésekben keresendő, hanem a gyakorlatban. Aki eljut a TikTok-videóktól a könyvekig, majd a személyes szolgáltatásokig, az viszonylag hamar rájön, hogy a cél nem a kizárás, hanem a tudatosítás. Fontos ugyanakkor látni azt is, hogy a Bihari korai időszakában – nagyjából öt-hat évvel ezelőtt – készült ikonikus videók, a Stílusőrjárat epizódjai ma már jórészt nem elérhetők. Ami megmaradt, azok a hosszabb formátumú tartalmak: átgondoltabbak, árnyaltabbak, és egyértelműen oktatási szándékkal készültek, még akkor is, ha sokak számára továbbra is provokatívak. A hangsúly eltolódott az ítéletről a magyarázatra – ami egyértelmű pályaívre utal.
Egy videó Bihari Ádám Youtube-oldaláról:
Sprezzatura By Bihari – amikor a tartalom testet ölt
A Bihari-jelenség valódi egyedisége azonban nem pusztán a videókban vagy a közösségi médiás jelenlétben rejlik, hanem abban, hogy a digitális edukáció mögött valódi, magas színvonalú vállalkozás áll. A Sprezzatura By Bihari nem üres márkanév vagy jól csengő marketingfogás, hanem tényleges, élő kapcsolat a nápolyi bespoke-kultúrával. Ez az a pont, ahol a magyar mezőny látványosan kettéválik:
A rendszeres jelenlét a Pitti Uomón ebben az értelemben nem státuszszimbólum vagy Instagram-kompatibilis díszlet, hanem egyértelmű szakmai állásfoglalás. Azt üzeni, hogy itt nem gyorsan változó divatról, hanem évszázados tudásról, mesterségbeli precizitásról és kulturális kontinuitásról van szó. Bihari ebben a közegben nem kívülálló megfigyelő, hanem aktív résztvevő, aki hidat próbál építeni egy nemzetközi, elit szakmai világ és a magyar közönség között.
Két könyv, két fókusz
Nem mellékesen Bihari Ádám eddig két könyvet jegyez, amelyek jól kirajzolják gondolkodásának és pozíciójának alakulását. A Ha stílus van, minden van! – A stílusos férfi kézikönyve egyértelmű belépő: rendszerez, alapokat tesz helyre, nyelvet ad azoknak, akik addig legfeljebb ösztönből, beidegződések mentén öltözködtek. Ez a kötet edukatív, strukturált, helyenként didaktikusabb – és pontosan ezért fontos. Nem szégyelli kimondani az alapvetéseket, mert tudja, hogy ezek hiánya okozza a legtöbb zavart.
A Sprezzatura – Öltözködni és élni már egészen más ligában játszik, kevésbé kézikönyv, sokkal inkább szemléleti munka. Nem azt kérdezi, mit veszel fel holnap reggel, hanem azt, hogy hogyan viszonyulsz önmagadhoz, a testedhez, az időhöz, a minőséghez és a döntéseid következményeihez. Ez a könyv már nem mindenkinek szól – és éppen ettől válik hitelessé. Nem akar tömeges tetszést, hangzatos sikert aratni, hanem inkább gondolkodásra késztet.
Elkerülhetetlen az összevetés Schiffer Miklóssal, aki hosszú időn keresztül szinte egyedüli arcként képviselte a „stílus” fogalmát a magyar nyilvánosságban, kitűnő és igen magas szinten elkészült szakkönyvei is vannak. Schiffer inkább kulturális jelenség, médiaszemélyiség, míg
Előbbi kommentál, értelmez, reflektál; utóbbi eszközt ad, irányt mutat, és üzleti modellt is épít hozzá. Megemlíteném még Ugodi Tibort is, akinek neve inkább szakmai körökben ismert, kisebb nyilvánossággal, visszafogottabb kommunikációval és más fókuszpontokkal. Szintén „nagy név a szakmában” Brainel Mehandi. A különbség nem minőségi, hanem pozicionálási kérdés. Bihari a 2020-as évek nyelvén beszél, a digitális platformok logikáját használja, és nem fél attól, hogy vitákat generáljon. Ez pedig ma döntő előny.
A stílus mint felelősség
A legizgalmasabb kérdés talán mégis az, hogy mi következik mindebből hosszú távon.
Felszabadító, mert felelősséget ad vissza az egyénnek, és arra ösztönöz, hogy ne hárítsa a körülményekre a saját megjelenését. Veszélyes, mert könnyen félreérthető. A stílus nem páncél, nem menlevél, és nem helyettesít tudást, etikát vagy empátiát. Bihari Ádám munkásságának igazi tétje az, hogy ezt a finom különbséget mennyire tudja hosszú távon közvetíteni. Mert ha a stílus nem öncél, hanem kommunikáció, akkor valóban sok minden múlik rajta.
A Bihari-jelenség tehát nem múló trend, hanem inkább tünet és válasz egyszerre: egy olyan korszak lenyomata, ahol a férfiszerepek, testképek és megjelenési normák folyamatos újratárgyalás alatt állnak. Ebben a zajos, bizonytalan térben Bihari Ádám markáns, sokszor vitatható, de megkerülhetetlen hang. És ez talán a legfontosabb: nem kell mindenkinek szeretnie, de már nem lehet nem tudni róla. A stílus pedig – ha valóban van – előbb-utóbb mindig vitát generál. És ez így van rendjén.
Borítókép: Bihari Ádám / fotó: Bihari Ádám Facebook-oldala
Bejelentkezés