Az elmúlás, a halál, a betegség arcába elegánsan mutatott középső ujj volt ez a koncert.

Talán a Borkai-videó is másabb lenne, ha a Morcheeba zenéje szólt volt volna a csónakon.

„Pár perccel azután, hogy leülünk a műanyag székekre a sörünkkel, megjelenik a tulajdonosnő két palacsintával, amiket azért hozott, hogy együk meg. Habár már nincs konyha, valamit adni akart. A pénz fel sem merül." Történet arról, amikor az emberek – bármilyen rettenetesen giccses is ez így leírva – csak úgy kedvesek, maguktól, jókedvből.

Az új Wes Anderson-film sem egy tipikus feelgood-popcorn-mozi, hanem egy igazi auteur újabb megvillanása. A föníciai séma szerethető, szívfacsaró történet valójában, ami sok mindennek álcázza magát.

Persze kérdőjelezzünk meg mindent és bármit, illetve nem kell, hogy mindenkinek minden tetsszen. De van-e értelme belemenni, hogy jó-e Shakespeare vagy Bach. Van-e értelme kritizálni a naplementét?

Kérdezték meg kidobók, hogy testvére vagyok-e a Lacinak, de kötötték lelkemre felolvasóest előtt, ahol épp lírai szerzeményeimet készültem megosztani a tisztelt publikummal, hogy habár egyetértenek velünk, tartózkodjak a politikától.

Fontos, hogy ha szenvedélyes véleményünk van valamiről, akkor azt a teljes igazság ismeretében alkossuk meg. Hallgassuk meg a másikat is. Olvassuk el a teljes cikket, a könyvet, amiről szól. Nem minden az, aminek látszik.

A #jesuis az egyik legmodorosabb és legidegesítőbb jelenség az interneten. Közhely lett mára, elvesztette a jelentését, kiüresedett. Most pedig itt egy újabb történet, ahol semmi nem az, aminek látszik, és minden lebeg.

Egy olyan ember részesült a magyar állam legmagasabb kitüntetésében, aki a Nyugatot zsidó lapocskának, Esterházy Pétert kultúrarombolónak hívta, Kertész Imrét nem tekinti magyarnak, Spiró Györgyöt meg embernek.

A Guns N' Roses a Népstadionban, a Terminátor 2 másolt videokazettáról, Commodore 64 és mogyorós csoki, kamaszkor, rendszerváltás és apokalipszis. Keserédes időutazás a kilencvenes évekbe. Hasta la vista, baby!

Orbán Viktor nemrég filmstúdiót adott át és beszélt is a magyar filmről. A Futni mentem lett a rendszerváltás utáni legsikeresebb magyar mozgóképes alkotás. Több mint tíz év után újra van Filmszemle. Mozgás van tehát a magyar film körül – és persze ellentétes vélemények, sőt, indulatok. Filmes szakembereket, rendezőket, producereket kérdeztem, hogyan látják a helyzetet.

David Lynch filmjeinek ugyan kétségtelenül része a sötétség, a sokszor nyomasztó világ őrületének megjelenítése, az emberi létezés abszurditása, de csak a felületes néző gondolhatja, hogy a testet öltött rémálmok pőre bemutatása volnának az egyedüli lényeg, a végcél.

Nem azonnal derült ki, de végül kiszúrták: mesterséges intelligenciával, ChatGPT-vel írt kritikák érkeztek a Litera irodalmi pályázatára. Persze, aki olvasott már irodalomkritikát, tudja, hogy a ronda, papírszagú mondatokhoz nem kell Skynet, megy ez nekünk, embereknek magunktól is. De vajon mi volt a célja Tőkés Barbarának és Mahler Csabának?