kultúra
Az algoritmus parancsait teljesíteni – így vallanak az izraeli katonák a gázai népirtásról
A gázaiak megélt valóságáról készült vérfagyasztó dokumentumfilm, amely a velencei filmfesztiválon tapsrekordot döntött – ez az október 26-án bemutatott NAZA.
Mesterséges intelligencia alkotta képek: „valami nem stimmel” a valósággal
A vizuális kultúra leborult a tengelyéről.
Tökös menyasszony a tévés csatatéren: hogy zabálja fel a „genderháború” a valóságot
Magyarország előző és jelenlegi kormánya hatalmi eszközökkel készült és készül eldönteni egy tudományos-társadalmi vitát.
A huszadik századi erdélyi magyar irodalom egyik legeredetibb, legtehetségesebb költőjének életét súlyos veszteségek, betegség és a kommunista diktatúra titkosszolgálatával való együttműködésének máig feldolgozatlan erkölcsi terhe kísérte.
Vissza a katakombákból – David Bowie szelleme lebeg az új Queens of the Stone Age-lemez fölött
A Queens of the Stone Age Perfecth című új lemeze a zenekar pályafutásának talán legmívesebben megformált darabja. Artisztikus könnyűzene eltartott kisujj nélkül.
Most múlik pontosan – megnéztük Az utolsó New York-i zsebtolvaj című filmet
Emberléptékű történet emberléptékben elmesélve: krimi is, öregedéstörténet is, múló idő-sztori is, generációs ügyek körül is matat, New York-kislátószög is, és még jó zenék is vannak benne.
A betyár meg a fia – kritika a veszprémi 56 26, avagy A vak csillag című előadásról
‘56 és ‘26 egymás mellett – ajaj. Vajon mi köti össze a két dátumot?
Miért keresnek ilyen keveset a kulturális dolgozók?
Nem azért, mert kevesebbet ér a munkájuk. Hanem mert ezt megtehetik velük. És meg is teszik.
Catania és Taormina, szépségeim! Szicília két napban
Catania és Taormina egészen különböző arcát mutatja a szigetnek. Catania zajos, kissé nyers, helyenként kopott, de tele van élettel. Taormina ezzel szemben olyan, mintha valaki egy mediterrán képeslapot festett volna fel egy hegyoldalra.
És te mit csináltál a tizenkilencedik században? – A Zola, a fényíró című kiállításról
A tizenkilencedik századi, sokat látott Franciaország egyik legharcosabb írója, Émile Zolát a Mai Manó Háznak köszönhetően most mint fotóst is megismerhetjük.
A Dopemine Chamber személyessége, karcos, megtépázott érzelmessége és költészetközeli szövegvilága valóságos lázadás.
Alejandro Gonzalez Iñárritu legújabb, Digger című filmjére tekinthetnénk akár a Nyugat önmarcangolásaként is, a mexikói rendező azonban épp annyiszor vált nézőpontot, hogy ezeket a leegyszerűsítő értelmezéseket lerázza magáról.
A magyar nemes mint egzotikum – Nelio Biedermann Lázár című regényéről
Az európai irodalom csodagyerekének tartott Nelio Biedermann volt az őszi könyvfesztivál egyik vendége Budapesten. A 2003-ban született svájci szerző Lázár című regénye 2025-ben jelent meg németül, idén pedig magyarul, és nagy népszerűségnek örvend nemcsak Magyarországon, de világszerte is. Sőt, valóságos hype övezi a szerzőt, ám afelől vannak kétségeim, hogy a regény képes-e megfelelni ennek a hirtelen jött népszerűségnek.
A halandóság bánata, az értés öröme – kritika a Vígszínház Kedves bópeer…! című előadásáról
A Kedves bópeer…! nem azoknak való, akik körömrágós izgalmakra vágynak – bár ezért egyébként sem a Vígszínház stúdiúdobozkájába, a Házi Színpadra szokás járni. Aki viszont alapos élet- és emberismeretről tanúskodó, finomságokban gazdag, csendesen provokatív darabra vágyik, annak ajánlom Zsótér Sándor új rendezését.
Az ember elolvas egy könyvet. Néha ezt olyan magától értetődőnek fogjuk fel. Pedig egyáltalán nem az. 45 éves vagyok, és múlt héten befejeztem A Pál utcai fiúkat.
A könyveket és palacsintát mindig szeretni fogjuk – vagy mégsem?
A tendencia a műveltség eltűnése és a primitivizmus diadala, állapította meg Spiró György az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Ez a megállapítás pedig remek apropót szolgáltat egy kis őszi merengéshez.
Úgy tíz-tizenkét ikeásdoboznyi, háromszáz, háromszázötven kiló könyv. A könyvtáram. Luxus. Otthonosságérzet. És gyűjtögetés. Mit kezdjünk ezekkel? Mit jelent ma könyves, olvasó embernek lenni?
Steril penész – kritika a Földszint című filmről
Reisz Gábor új filmjében minden karakter és minden filmkocka allegorikus jelentéssel bír: a – 2026 áprilisáig (?) – minket körülvevő rendszer működését hivatott modellezni.
Gallagherék békéje, avagy ne nézz vissza haraggal – az Oasis-dokumentumfilmről
Az Oasis: Don’t Look Back in Anger című dokumentumfilm nem mondja el az Oasis teljes történetét, hanem a 2025-ös újraegyesülésre és a Live ’25 turnéra figyel.
Elhaló szikrákat szór az öngyújtó, Gina hiába próbál rágyújtani. Kézfejével megtörli izzadt homlokát, és Lorenzo vállára hajtja fejét. A fiú kiveszi Gina szájából a cigit, és meggyújtja a sajátjáról. Unottan nézik a jakuzziban ülőket. – Visszataszító egy csapat – mondja halkan Lorenzo, és átkarolja a lány csípőjét. – Vajon kint is így látják?
Deák Bill Gyula nekünk énekelt, külvárosi kölyköknek.