A történet főbb szereplői egy hatalmas író (HÍ), egy közepesen nagy író (KNÍ), meg egy egyáltalán nem nagy író (ENNÍ). Ez utóbbi egyszer csak úgy dönt, HÍ utolsó könyvéről ír egy recenziót. Szeretné birtokolni a könyvet, nem csak úgy elolvasni, de birtokba venni is. Meg a szellemi feladatot, a kihívást is keresi. HÍ életművéből számos könyvvel nem találkozott, de mivel rengeteg könyve jelent meg, számos könyvével meg igen. Az életmű felével sem. Ezek közül volt, ami nagyon tetszett neki, volt, ami kevésbé. Akadt, amit egyáltalán nem értett. Vagy mert úgy volt megfogalmazva, ami magas volt neki, vagy mert olyanra utalt, amit nem ismert.

Egyszer egy öregek otthonából kapta meg HÍ egyik könyvét, egy szállodából nem mert ellopni egy másikat, amit az írófejedelem írt.

Egy ismerőse HÍ egész életművét oda akarta adni neki ingyen, kitartóan, mert annyira megharagudott egy liberális lányra, hogy a liberális író egyetlen művét sem akarta a háztartásában tudni. Ezt a felajánlást ENNÍ nem fogadta el, mivel reménykedett, hogy ismerőse meggondolja magát.

A recenziót megírja, meg is jelenik. Egy nem annyira neves helyen jelenik meg az írás, finoman szólva nincs jó pedigréje a lapnak. ENNÍ nem foglalkozik ezzel, úgy van vele, hogy ő azt írja, amit gondol, a többi nem érdekli. Nem akar és nem tud mások gondolataiért felelősséget vállalni, ilyen sok emberrel közösséget sem.

HÍ a recenzió megjelenése utáni napon hal meg. A halálhírt az egyik neves baloldali napilap, meg a Magyartanárok Egyesülete ennek a recenziónak az újraközlésével látja jónak közölni. A recenzió egyébként egyértelműen pozitív, több mint elismerő, a recenzens megrendültségét igyekszik átadni az írással. ENNÍ megrendültsége többkomponensű: egyfelől a könyv HÍ, vagyis az írófejedelem naplója, amelyben arról tudósít, hogyan éli meg a halálos betegségét. Megélni egy halálos betegséget: ez a röhejességével együtt is szomorú, paradox kép talán tetszene az írófejedelemnek. A szívszorító tragédiáját a könyvnek részben épp az ilyesmi nyelvi automatizmusok feletti humoros, bátor, hidegvérű lamentálás biztosítja.

A szerzőt a maga sajátos, kivételesen elegáns, intelligens, nyelvi humora nem hagyja cserben a haldoklás közben sem. Így alakítja át az „ontológiai derű” kifejezést onkológiai derűre, például. Szentségtörés. Saját életének szentségtörése. A megrendülés másik komponense: ENNÍ-nek, vagy...