Nem rejtély és titok, de azért érdemes átismételni (aki pedig nem tudta, akár meg is lepődhet), hogy Leonard Cohen előbb volt író, mint dalszerző-énekes-világsztár. Bár, ami azt illeti, zenészként, színpadi előadóművészként is megőrizte ezt a különös kettősségét. Olyan volt, mint egy színpadra tévedt költő, ahogy ezt évekkel ezelőtt írtam egy cikkben. Pontosabban ez lett akkor az írás címe is. Mint ilyen a hozzá legközelebb eső hasonló figura Nick Cave. Nem véletlen, hogy Nick Cave hatalmas Leonard Cohen-rajongó, és dolgozott is fel Leonard Cohen-dalokat. Ahogyan Cohen, Nick Cave is írt regényeket, mindkettőt olvashatjuk magyarul (És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, illetve Bunny Munro halála).
No, de vissza Cohenre és az ő irodalmi munkásságára. Az ötvenes évek elején a montreali McGill Egyetem diákjaként irodalmi pályázatot nyert. Első verse 1954-ben jelent meg, első verseskötete 1956-ban került a könyvesboltokba Let Us Compare Mythologies címmel, ezt pedig a hatvanas években folyamatosan követték a további vers- és novellagyűjtemények: az 1961-es The Spice-Box Of Earth, mely kanadai irodalmi körökben nagy sikert aratott („talán a legjobb fiatal költő most angol-Kanadában”, írták róla), az 1964-es Flowers For Hitler, valamint két regény, a 63-as The Favourite Game és a 66-os Beautiful Losers. Irodalmi munkássága itt nem ért véget, később is több kötete jelent meg. Az említett korai művek közül néhány magyarul is olvasható.
Cohen aztán viszonylag idősen, harminc fölött lett zenész. Miután a hatvanas évek derekán alkotói kalandként hosszabb időt töltött a görögországi Hydra-szigeten, egy évvel a Beautiful Losers megjelenése után összepakolt, és 1967-ben New Yorkba költözött. Mozgott Andy Warhol pop artos Factory-köreiben is – szerelmi kalandba is bonyolódott a Velvet Underground germán jégkirálynőjével, Nicóval –, és dalszerzői énjét bontogatta. Első sikerdalát, a Suzanne-t meglepő módon nem ő, hanem Judy Collins énekesnő vitte sikerre, ő maga viszont hamarosan lemezszerződést kötött a Columbia lemezkiadóval, miután felfigyelt rá a legendás producer, John H. Hammond.
A többi pedig – már, ami a dalnok-könnyűzenész pályát illeti – történelem. Egy csomó nagyszerű dal, számos emlékezetes lemez, egy felejthetetlen pálya – melynek összefoglalása ismét egy külön írás tárgyát képezhetné.
És akkor ismét vissza...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.