Ahogy kimondták végre az áment, hogy a Részeges Nándi sírjánál lesz meghúzva az új határ, és a dologházakról is megjelent a rendelet, hatalmas erőkkel elkezdte építeni a kormány ezeket a kényszerintézményeket. Palócországban két nap alatt fel is húztak egy hatalmas épületet, de olyat, amilyet ritkán lát a vidéki polgár, hát még a proli. Csak később esett le, amikor a Kis Sarlóban meetingeltünk Géza bátyámmal, hogy mi végre. Ez lesz a befogadóközpont, a kurva anyjukat, mondta Géza lendületből, olyan hangosan, hogy a feles poharak egymásnak koccantak a pulton.
Nana, miszter, nem túlzás ez egy kicsit, kacsintott Ivett, a bombanő, a leghosszabb lábú csapos az egész megyében. Barna bőr, modelltestalkat, ércesen kacér vámpírtekintet, olyan dekoltázs, hogy a Holdról is látni. Szerencsétlenségére kiragyog a kocsmából, mindenki el akarja csábítani, de még a legkanosabb karosszérialakatos és amatőr horgászbajnok sem mer kezdeményezni, jó magyar férfi szokás szerint, inkább az alázás könnyű útját választja. Kifogásvadászatban ezek az ürgék a legkreatívabbak, túl magas, túl barna a haja, túl egyenes a lába, túl ívelt a melle, meg a szemei, hagyjuk már. Érzik, hogy esélyük sem lenne, sorvad a szívük, akár a májuk.
Ez lesz a befogadóközpont, ismétli meg két viceházmester között a derék rokon, biztos vagyok benne, drága öcsém, biztos vagyok benne. Pár nap múlva el is kezdték az egész országban építeni a dologházakat, a rendőrség és a közteresek dolgoztak éjjel-nappal, néhol még a katonákat is bevetették, plusz pár Harcosok Klubja-tagot is. Először tényleg csak a csavargókat és az ellenzéki újságírókat vitték be, jöttek is az emberjogi szervezetek, hogy nem kéne, hogy a magyar kormány már megint túlment egy határon, vagyis több határon, de tényleg. Aztán jöttek a homoszexuálisok, a leszbikusok és egyéb LMBTQ-beállítottságú emberek. Ennél a pontnál már küszöbön állt a világfelháborodás. Utánuk a túl hangos színészek, youtuberek, TikTok-sztárok és egyéb komédiások következtek.
Majd átvilágították a polgármesteri hivatalokat, és begyűjtötték azokból is az ellenzéki szimpatizáns tisztviselőket, takarítókat, portásokat. Aztán a rendőrségek következtek, az ellenzéki rendőrök már alig fértek be, ki is találták, hogy ők őrizzék a többi semmirekellőt. Pár hónap, és az egész ország dologházgyarmat lett, már több volt belőlük, mint az akkumulátorgyárakból...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.

Hallgasd meg!