Gyerekkorom óta sakkozom. Mindenhová elvittem és mindenhol segített. Egyszerű volt így jó fejeket találni, elmerülni és felejteni. Ha volt valaha teljes egyenlőség és egyenjogúság a világon, akkor az a sakkasztaloknál volt. Szamoskéri nagyapám tanította nekem az első lépéseket. Téli szünidő volt, sütőtök a cserépkályhában, túrós béles és sakktábla az asztalon. Lógott a lábam a nagy székről. Hiába esett a hó, nem tudtam volna nagyobb élményt a világon ezekre az esténkre.
Ez New York-ban is folytatódott. Szerencsés voltam. Az egyetem és később az egyetemi munkahelyem is két percre volt a Washington Square sarkán lefektetett sakktábláktól, télen meg adta magát a sakk-kávézó a Thompson Streeten. Ide lehetett bebújni a hidegben, és hosszú órákig ment a sakk. A tulaj hozott kávét és babkát, a két dolgot, amit a fapados bolt árult. Nagy volt a cigarettafüst akkoriban, ami talán az egyetlen ok lehetett volna hazamenni. Itt verték éjfélig a törzsvendégek a sakkórákat.
Nem volt még internet, YouTube, itt követhettük a sakkvilág eseményeit, a pletykákat, a pontszámokat. Volt egy kis közép-kelet-európai hangulat is. Bejárt ide sok orosz mester, néha nagymesterek is.
Bár Kaszparov uralta a nyolcvanas évek hivatalos híreit, a bunkerbeli sakkélet még mindig a Fischer–Szpasszkij hidegháború körül forgott. Érdekesebb volt Fischerről beszélgetni, és hozzá hasonlítani minden új nagymestert.
És ez így is maradt Polgár Juditig.
Polgár Judit felrobbantotta a hagyományokat, és ő lett, legalábbis nekünk, Bobby Fischer elfogadott trónörököse. Fischer, Morphy és Capablanca óta senki sem játszott ilyen eszméletlenül gyönyörű partikat. A Nigel Short elleni támadó meccs felborított minden normát. Örökösen elemeztük és újrajátszottuk. Polgár Judit volt a Washington Square Park sakkőrültjeinek koronázatlan királynője.
***
Bár követtük a matematikán, a sakk meglepő módon nem foglalt el központi helyet a programozásban. Inkább történelmi alapon figyeltük, Alan Turingtól az IBM-dolgokig. Amikor Deep Blue legyőzte Kaszparovot, összedőlt a világ. Lehet, hogy pár száz év múlva új időszámítást vezetnek be az új generációk, Deep Blue Előtt és Deep Blue Után. Itt egy egészen más világ kezdődött.
***
Ültem egy konferencián Poughkeepsie-ben, az IBM kutatólaboratóriumában. Impozáns üvegablakos épületek, titokzatos suttogás. Itt hallottam először a vagánynak hangzó IBM-mondást az előadótól: Nagyok vagyunk, egyszerre tudunk...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.

Hallgasd meg!