A húszperces késést mintha mind Balatonszemesen akarta volna behozni a vonat, végig dübörgött a vízparton, a letarolt kemping mellett, ahol hamarosan újabb luxusszálloda épül.
Eszter háttal az ablaknak nézte, ahogy kisfia szemhéja egyre lejjebb csukódik – tekintetével még révedezve követi az elsuhanó fákat, mint nemrég az apja hatalmas, elsuhanó céges BMW-jét –, és végre elalszik. Alszik! Csoda, gondolta, lesz ideje befejezni az Excel-táblázatot, ami miatt a főnöke egész délelőtt csörgette.
Kicsit még gyönyörködött a kipirult arcú, alvó kisfiúban, aztán elővette a laptopját. A táblázat felénél sem járt, amikor a vonat csikorogva megállt. Félve jobbra sandított, de a gyerek édesdeden aludt tovább.
A szerelvény még húsz perc elteltével is a szántóföld mellett vesztegelt, az utasok egyre hangosabban morgolódtak.
– Jancsi utazna naponta ezzel a tetves vonattal! – szakadt ki egy testes asszonyságból.
– Az? – horkant fel a mögötte ülő férfi. – Vonatot sem látott életiben. De még a komp is derogál neki. A hidat vagy mifenét is azért építteti olyan nagy hévvel oda a két part közé, hogy gyorsabban átmehessen az északi nyaralójából a délibe.
– A Maseratijával – kiabálta hátra valaki a kocsi elejéből.
Eszter egyre idegesebben forgatta a fejét.
– Hogy szakadna le alatta! – mormogta a mellettük ülő pasas, és felszisszentett egy dobozos Kőbányait.
Középkorú, ideges tekintetű nő lökte arrébb az aldis szatyrát, és nehézkesen feltápászkodott. Visszeres lábára simította szoknyáját, szemüvegét ütközésig tolta orrnyergén.
– Ez a híd nemcsak bámulatos mérnöki munka, hanem szimbólum is – szónokolt –, összeköti a magyart a magyarral, az északot déllel, az emlékezést a reménnyel. – Szünetet tartott. – És a kurvát a pénzzel! – ült le elégedetten, a többi utas pedig megkönnyebbülve röhögött fel, hogy nem egy hídpártival utaznak egy vagonban.
– Új felszállók készítsék elő a jegyüket, bérletüket! – harsogta túl az utazóközönséget a kalauz, épp Eszterék mellett megállva.
A gyerek összerezzent, és még ki sem nyitotta a szemét, üvölteni kezdett. A körte formájú jegyellenőr tanácstalanul vakargatta izzadt halántékát, amíg Eszter először a kisfiút próbálta megnyugtatni, aztán telefonján végre bemutatta az országbérletet, amit mindössze 1890 forintért vehetett meg, mióta a munkája mellett újra beiratkozott az egyetemre.
– Rendben, kérnék hozzá egy diákot is.
A gyümölcspürék és pelenkák között a kotorászás eltartott még két percig.
– Tessék – adta oda az...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.
