spotify Hallgasd meg!

Ülök a VD-klinikán. Elkaptam valamit, ami igencsak kellemetlen. New Orleans-i varázs, mondhatni. Csajok és jókedv mindenütt. Százfokos hőség, és nem ihatok meg egy hideg sört. Viszont van penicillinem tíz napra.

Ezért jó az egyetem, a drámakar. Ide küldtek nyári munkára, egy laza B-film forgatására. Jött velem egy kis fekete csaj a fotótagozatról. Állandóan röhög, fülig ér a szája. Jackie a neve. Igazi házi bohóc, és nagyon jól fest a fasza kis Leicával a nyakában, a fehér teniszcipővel meg a feszes trikóval. Együtt dolgozunk. A kontinuitásra vagyunk beosztva. 

Kapunk százharminc dollárt hetente, de nem számít. Van kaja a szetten, és ingyen lakhatunk a Saint Louis Hotelben. Egy szoba, egy ágy. Jól megvagyunk. Ő falfekvő, nekem meg mindegy. 

Érdekes a filmvilág. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok nagy név verődik össze egy ilyen kis filmre. De úgy látszik, mindenkinek jól jön a pénz, és nem lehet mindennap mesterművet csinálni.  

Ott volt például Bob Rafelson. Sokan emlékezhetnek a Magyarországon is bemutatott filmjére, Az Öt könnyű darabra. Kurva jó film. Rafelson hatalmas ember volt, széles váll, nagy kalap és hosszú selyemsál. Bementem egyszer a rendezői irodába valami kérdéssel. Ott diktált. Titkárnő az asztalnál, félmeztelenül, ő is kalapban. Egyszerre néztek fel az írógépből.

Mit akarsz, pöcsfej? Dolgozunk!

Kivágott, mint macskát szarni.

De nem volt mindenki ilyen geci. Ott volt Mary Ann Fisher, a nagy B-filmes király lánya. Produkciót tanult. Mindenben segített. És persze ott voltak a franciák. Ők pénzelték a dolgot, Pierre Cottrell, egy menő párizsi pénzmosó vezérletével. Hozták a színésznőket és a kameracsapatot is. Nekem ez volt az igazi meglepetés. Jacques Renoir és haverjai a híres Jacques Cousteau-expedícióból. Nyilván nekik sem jött rosszul a pénz. 

Nagyszerű volt velük lenni. Sokat tanultam tőlük. Zsozefnek hívtak, és imádták Jackie-t. Ugyanakkor Bob Rafelson utálta őket. Állandóan harcban álltak. Bob elvárta az amerikai műszakot. A napi tizenkét-tizenhat órát. A franciák leszarták. Bedobtak hat és fél órát, aztán mentek kajálni. Végigették fél New Orleans-t. 

Húzódott a forgatás. 

De a legnagyobb dolognak az számított, hogy nem messze tőlünk forgatott Nastassja Kinski. A helyszínfelderítőink gyakran ütköztek velük. Mindenki erről dumált. És ez nagyon provokálta a csajokat a szetten. 

Sokkal jobb mellem van, mint a vézna kis patkánynak, robbantott párizsi főszereplőnk vacsora közben. 

Megállt a Mint Julep a kezekben. A férfiak lehajtották a fejüket. Érezték, mint a Belle Époque végső napjaiban, hogy itt a háború. 

Így kezdődött a háromnapos mellpróba. Mivel a befektető francia volt, kötelezővé tette minden csajnak a produkción. Égalité, égalité, égalité! Nem csak a színészeknek, mindenkinek. Be kellett dobni a melleket. 

Ment a küzdelem. Szavazás szavazás után. Kinek van a legjobb melle. Elemükben voltak a franciák. Átalakítottak egy kamiont, hoztak hangulatlámpákat, zsűriasztalt, colostokot a mesterektől, centit a varrónőktől. Veszekedtek minden bemutató után. Ha egyszer túlóráztak ezen a nyáron, akkor az ezen a versenyen történt. 

Az égalité mellett sajnos nem volt fair play-díj. Csodák csodájára a két főszereplő jutott a döntőbe. A francia csaj, meg az olasz, aki a gonoszt játszotta. 

És itt lett még érdekesebb a dolog. A francia nő kiakadt. Semleges zsűrit követelt. 

Az ő mellét már minden francia ismeri, érvelt. És Amerikában köztudott, hogy az olasz nőket szeretik. Körülnézett. 

Zsozef! Hol van Zsozef?

A VD-klinikán volt egész nap. Ő még nem szavazott. 

Kitör a röhögés. Mindenki rám néz. 

A franciák tanakodnak. Mindenki tudja, ebből valami nagyon alattomos dolog lesz. 

Zsozef!

Ordítanak és nyerítenek, mint egy szamárcsorda. 

Döntetlenre áll a dolog. Döntő szavazat kell.  

Hátrakötik a kezemet és bekötik a szememet Bob Rafelson sáljával. 

Látsz? 

Nem látok. 

A kamionba vezetnek. Letérdeltetnek. 

Első versenyző!

És az első versenyző előrelép, és betemeti arcomat a két mellével. Vörösödök. Ha eddig nem volt elég lázam, most van. Aztán a második versenyző. 

Jelentem, az első, hideg, mint a hamvas hajnali körte. A másik, mint az olívaolaj. Meleg, anyás.

De nem ítélkezem. Döntetlen marad a meccs. 

Megyünk Jackie-vel a fotós kocsihoz. Látom, nem tudja visszafogni a röhögést.

Bökd már ki, mert megfulladsz.

VD-klinika, mi? Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy játékos vagy. 

És behúz egy nagyot a hasamba. 

***

Este elmegyünk a hírhedt Glass House-ba, egy kis csehóba a New Orleans-i gettóban. Nem viszünk csajokat. Elég volt erre a napra a primadonnákból. 

A később hatalmas Dirty Dozen játszik, három lépésre a táncparkett szélétől. 

A franciák nagyon élnek. Hangosak. Megisznak mindent, ami útjukba esik. Falják a kaját. Mintha övék lenne a világ. 

A fekete csajok átnéznek rajtunk, mintha hullavonat lennénk. A férfiak közel tartják őket. Táncolunk magunkban a parkett közepén. Lassan gyülekeznek a helybeliek is, és rázzák és rázzák, és egyre közelebb jönnek hozzánk. Középre szorítanak. Nem tudunk mozdulni sem. 

A tekintetek hirtelen megváltoznak. A csajok visszahúzódnak. A Dirty Dozen megáll a szám közepén. Megvillan az első kés. Aztán a második és a harmadik. A főkolompos odaáll Pierre Cottrell elé, és a mutatóujjával felnyomja Pierre állát.  

Táncoljatok, mondja.

Int a zenekarnak. 

Lassút!

Mint a lányok. Közelebb! Közelebb! Szorítsd! 

Táncolok Pierre Cottrell-lel. A két keze a nyakam körül. Így a többiek is, Renoir, Stone, Skip. Kibaszott égés. 

Jön a következő szám. Aztán a következő. Mereven néznek ránk. 

Valaki a vállamra teszi a kezét. Nem merek visszanézni. Pierre motyog, merde.

De elhúz egy kéz. Egy fekete csaj. Átkarol, és táncol velem. Aztán jön a többi lány.

Körben a faszok verik a combjukat, és összegörnyedve röhögnek. 

Mint sok minden Amerikában, ez is rendezett dolog volt. Turistaattrakció. 

Hozzák egész este a piát és a jobbnál jobb kajákat. Ott vagyunk reggel négyig, dumálunk kint az utcán. Dobáljuk az üres sörösüvegeket a sarki szemétkosárba. Aztán valaki kerít egy teherautót, és visznek bennünket vissza a hotelbe. 

Jackie felébred, amikor a szobánkba érek.

A te melledre szavaztam, mondom, nem éppen józanul. 

Bevág egy keményet a gyomromba. 

Látom, meggyógyultál, kisfasz.