Első játékfilmje, a Lefkovicsék gyászolnak nagy sikert aratott, most pedig egy sok tekintetben hasonló hangulatú regénnyel jelentkezett Breier Ádám. Generációk kapcsolatáról, a nők és a férfiak lelkéről, hagyományokról és hitről, magunkban elrendezendő dolgokról, metoo-ról és feminizmusról is beszélgettünk.
Miért ír regényt a filmrendező? Mert kifejezetten ehhez van kedve, vagy mert éppen nem készít filmet? Esetleg ezek keveréke?
Az utóbbi. Egyfelől nem a Universal Pictures által foglalkoztatott, folyamatosan dolgozó filmrendező vagyok, hanem dramaturgkodom, írok, szeretek dolgokat kipróbálni, keresgélni. Mindig is élt bennem az a romantikus kép, hogy milyen lehet regényt írni.
És milyen regényt írni?
Jó egyébként. A forgatókönyvírás sokkal szenvedősebb műfaj, a regényírás pedig sokkal élvezetesebbnek tűnt, nem kell annyi mindenhez alkalmazkodni, de az is szabadságot adott az elkészítésben, hogy nem vagyok regényíró. A forgatókönyv nem kész mű, egy regény pedig igen, megírom, és ott van – míg a forgatókönyv esetében még azon is kell gondolkodni, hogyan lesz belőle film.
Mennyi ideig készült a Hetvenegy farkas című regény?
2018-ban kezdődött, fél év, egy év alatt kihánytam magamból. Aztán volt egy-két év, amíg – barátaim segítségével – szerkesztgettük. Utána leült a munka, majd megint elővettük a szöveget, és ismét nekiálltunk szerkeszteni.
Benne volt a regényírásban, hogy magyar filmrendezőként, hogy is mondjam, nem feltétlenül adottak a folyamatos munka feltételei és lehetőségei?
Benne, de az is, hogy nem vagyok bejáratott reklámfilm-rendező vagy sorozatrendező, szóval vannak emberek, akik többet dolgoznak. Lassú is vagyok, nem szülök meg minden évben egy forgatókönyvet. Ebbe a munkatempóba pedig sok minden belefér, amit akarok, hogy beleférjen.
Azt elképzelhetőnek látod, hogy ebből a regényből film legyen valamikor? Ahogyan olvastam, szinte láttam magam előtt a mozit.
Most, utólag elkezdtem megint gondolkodni rajta. Bár most éppen egy másik forgatókönyvön dolgozunk. Amikor a regényt írtam, azt éreztem, hogy nehezen lehet belőle filmet csinálni, hiszen túl sok minden történik benne, túl sok a belső konfliktus, ám most, ebből a távolságból ránézve akár meg is lehetne ezeket oldani.
Ha már előkerült a film, a Lefkovicsék gyászolnak és a Hetvenegy farkas legnyilvánvalóbb közös pontjai a család és a zsidóság.
Igen, egy időben kezdtem el dolgozni a kettőn, a kiindulópontok hasonlóak...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.