Amerikai Sztahanov | 15. rész: Johnny O., Los Angeles

Amerikában negyvenöt millió német származású ember él, ami magasabb szám, mint az angol eredetűeké, vagy az íreké, akik összesen nagyjából harminc millióan vannak. Ami minket illet, 1,3 millió magyart tart számon a cenzus, és van körülbelül négymillió magyar származású. Természetesen nagy a keveredés, amit azt jelenti, hogy sokan többféle származást is vállalnak, például ott vannak a gyerekeim: félig magyarok, negyedrészben szlovákok, negyedrészben svédek. 

Mi, magyarok itt vagyunk már egy jó ideje. A nagynéném, Lujza néni a húszas években jött el Magyarországról. Mint sok magyar az akkori időkben, egyetlen településen élte le az életét. Az ő esetében ez New Brunswick volt, egy kisváros New Jersey államban. Még most is sok magyart találni itt-ott, de kihalóban a nagy ötvenhatos generáció. 

Lujza néni a Singer gyárban dolgozott évtizedekig, ruhákat varrt. Akármilyen egyszerű is volt ez a munka, tudott belőle venni három házat, és ezek minden szobáját egyetemistáknak adta ki. Jól gazdálkodott a házaival, és jutott neki arra is, hogy rendszeresen küldjön haza csomagokat a családnak, ami nagyon jól jött a háborús években és utána is. Küldött kakaóport, pokrócokat, vásznat, a férfiaknak borotvapengét. Gyermekkoromban mi is kibonthattunk egy-egy ilyen csomagot. Amerikás szaguk volt. 

Egyszer elvitt a brunswicki temetőbe, hogy rendbe tegyük a férje sírját. Berti bácsi volt a mi amerikai nagybátyánk, és már régen meghalt tüdőrákban. Van itt pár magyar sír az ezerhétszázas évekből, bár a többség az ezernyolcszázas évekből való. Volt egy régi magyar film, Amerikai anzix, az jutott eszembe erről. Korai emigránsok, az 1848-as forradalom menekültjei. 

Sokszor mondogatta, mennyire fájt nekik, amikor teherautókon hozták őket a város szélére, az Európából érkező nagycsizmás magyar parasztokat, és ahogy a büszke ír fiúk kövekkel hajigálták őket. Keszkenős kislányok voltunk, húztuk magunkat sokáig. Nagytermetű, hangos emberek voltak. Mindig bántották a gyengébbeket. 

Los Angelesben egy ilyen nagynéni, Bernadette O. házában laktam. Ír volt. Az egyetemen hirdette meg a szobáit. Ahogy a nagynéném New Brunswickban, ő is kiadott minden kis zugot. Négy gyereke volt. Átlagos ír család. A férje elhagyta egy fiatal titkárnőért. Ezután döntött úgy, hogy eljön Los Angelesbe szerencsét próbálni. Hozta a négy gyereket, pontosabban ötöt, mert a legfiatalabb lányának már tizenhat...