Magyar Péter nagy kockázatot vállal, amikor a saját térfelén, nemzetbiztonsági ügyekben igyekszik bebőrözni Orbán Viktort. Ugyanakkor az ügy a Magyar Péter-jelenségben kifejeződő igazságot, vagy legalábbis annak érzetét is táplálhatja.

Lehet, hogy ezt a radikális, közös minimum megfogalmazására alkalmatlan kettéosztottságot kell megszoknunk, mely most talán minden kortárs, nyugati társadalmat jellemez.

Adódna, hogy azt mondjam, ha valaki magyar és történetesen sem a focit, sem a kortárs irodalmat nem szereti, és nem tud, vagy nem akar önzetlenül örülni akár a magyar válogatott eredményességének, akár egy magyar író irodalmi Nobel-díjának, akkor nem szereti a hazáját. Csakhogy a helyzet ennél szomorúbb.

A közszereplők magánéletében történő vájkálás, úgy tűnik, az utóbbi hetekben jött igazán divatba Magyarországon. A közbeszédre és politikára érzékenyeket rendesen igénybe veszik a 2026-os kampányidőszak kommunikációs manőverei, lejáratásai és botrányai.

A hazai politikai környezetben az EU intézkedései elsősorban a Fidesznek okozhatnak károkat.

Akik a magukat illiberálisnak nevező mozgalmaktól várják, hogy biztosítsa számukra a szólásszabadságot, azok – akárcsak a liberális kurzusban – ismét csak csalódni fognak, és újra a politika cinizmusával találják szembe magukat.

A Fidesz agytrösztjei, valamint a Tisza fémjelezte ellenzék is kiemelt feladatként kezelik a már – vélhetően – meggyőzött hívek aktivizálását.

A mostani helyzet Zelenszkij karrierjét így vagy úgy, de felemészti majd.

Európának harminc éve lett volna felkészülnie egy olyan helyzetre, ami most előállt, mégsem tette. És mi sem bizonyítja jobban az elmúlt évtizedek nyugati-európai vezetőinek kudarcát és felkészületlenségét, mint a hét eleji, washingtoni találkozó.

Egy ilyen szórakoztató, önfeledt röhögésre ingerlő, ráadásul jól elkészített film a facebookozásban és nonstop politizálásban humorérzékét vesztett közönségnek is jót tesz.

Olyan időket élünk, amikor a konfliktus, az expanzió, a másik erejének tesztelése van terítéken – Magyarországon, és a nemzetközi politikában is.

Magyar Péter teljes körű felhatalmazást kér a kormányváltó érzelmű közösségtől. E pozícióból minden vele szemben megfogalmazott kritikát rogáni propagandának bélyegez, de minimum azt mondja, hogy ezek a megnyilatkozások a Fidesz és Orbán Viktor malmára hajtják a vizet.

A Tisza senkivel nem szövetkezik, erős, országos brandet épít, nem mond semmi olyat, ami különösebben zavaró lenne a különböző világnézetű szavazóik számára.

A klímapolitika kapcsán is tájékoztató jellegű, de ésszerű kommunikációra van szükség. Nem elfedve a problémát, de nem is tehetetlen frusztrációba kergetve az embereket.

Antibes városa valójában alkalmatlan a nyaralásra, mert túlzottan is alkalmas rá. Itt minden van, és semmi nincs.

A fővárosi helyzet világosan mutatja, hogy a Tisza és a Fidesz már ráfordult a választási kampányra, és az egyébként nyári uborkaszezonnak nevezhető időszak kezdetén is minden eszközt megragad a másik, illetve a további politikai ellenfelek sarokba szorítására.

A kormányközeli médiatömb túlnöveszti az ügyet azzal, hogy egy világosan nem kormánybarát közszereplő hibájára azonnal lecsapva a liberális közvélemény legtipikusabb fegyverét sütötte el. A liberális közvélemény mindeközben ugyancsak nem érezte szükségét, hogy sietve tiltakozzon az Aranyosi-mondatok miatt.

Napjainkban a politikai spektrum mindkét oldala hiszterizálja a híveit, hazug módon kisajátítja az ellenkultúra forradalmi nyelvét és pozícióját, és eltúlozza a másik hibáit. A progresszió és a nosztalgia, a haladás és hagyomány hívei néznek egymással farkasszemet.

„Az autoritásnak azonban semmi keresnivalója a művészet közelében. És az én állításom erre vonatkozott. Ne mondja meg nekem senki, hogy mi a jó irodalom.” Egyre terebélyesedő irodalomvitánk, sőt, kultúravitánk újabb fordulója.

Az elefántcsonttorony mítosza mára megdőlt. A magasból letekintve nem lehet kapcsolatot létesíteni másokkal. Ahogy a torony lakója sem látszik idelentről. Reakció az Öt Youtube-csatornájának Csemegepult című műsorában elhangzott Kukorelly Endre-gondolatokra.

Koncepciózus, számos aktuális társadalmi problémát feszegető alkotásról van szó, melynek a sikere valószínűleg abban keresendő, hogy az égvilágon mindenkit meg tud szólítani korosztálytól, nemtől, politikai hovatartozástól, szexuális beállítottságtól és vagyontól függetlenül.

A troll virtuális változata az internet legbüdösebb, legnyirkosabb zugaiban létezik, kulturális normákon kívüliként viselkedik, és messziről kerüli az embert. Álneve miatt megfoghatatlan, megidézhetetlen, arcátlan és arctalan.

Egy magyar játékos a világ legerősebbnek tartott, sok-sok pénzzel kitömött bajnokságában stabil kezdőként lett bajnokcsapat tagja – ilyen sikerre talán a Puskás-féle Real Madrid 1965-ös bajnoki címe és 1966-os BEK győzelme óta nem volt példa.