Botránnyá dagadt az elmúlt hetekben Aranyosi Péternek a Partizán csatornájánál tett látogatása. A humorista azóta már agyonidézett kijelentéseiben azon viccelődött, hogy a 80-as években a miskolci mozi első sorában könnyen tetves lehetett az ember, mert oda csak a „dakoták” – értsd: a cigányok – ültek. A kijelentések bántó jellege mellett tetézte a botrányt, hogy a kérdező, Gulyás Márton szó nélkül hagyta a megjegyzést. Az egyébként valóban tartalmas interjút kifejezetten jó hangulatban zárták, még az esetleges folytatás is szóba jött. A kirekesztő, dehonesztáló, dehumanizáló kijelentésekre érzékeny, mindig éber Gulyás most valamiért szemet hunyt a dolog felett. Ez, úgy gondolom, kulcsfontosságú az ügy tanulságait illetően.
Az interjút követően a roma közösségek jogosan rasszizmust kiáltottak, és több esetben felszólaltak az ügyben, illetve Gulyásék egyik nyilvános beszélgetését is megzavarták. A Roma Sajtóközpont Humor és határ című Facebook-posztjában kiemeli, hogy nem kisiklásról van szó, Aranyosi ugyanis az egykor hasonló tréfákkal élő Fábry Sándor tanítványaként tendenciózusan viccelődik a romákkal sértő módon: „A dakoták kifejezést a hazai szlengben gyakran használják a romákra vonatkozóan – nem véletlenül burkolják eufemizmus mögé a nyílt cigányozást. Aranyosi nemcsak, hogy ezt a sértő, lealacsonyító képet használja, hanem még állítja is: ilyen egyszerű” – írják.
Galamb Alex, a Sütni Jó! Alapítványon keresztül szegénységben élő romáknak is munkát adó borsodi roma pék nyílt levelet írt, melyben Aranyosit és Gulyást is megszólította. „Tudom, hogy ez csak egy poén volt – de attól, hogy valami humorosnak van szánva, még lehet sértő, megalázó és káros” – írta előbbinek. Majd Gulyást rótta meg a hallgatása miatt: „Fáj, hogy nem szóltál semmit, amikor Péter ilyeneket mondott. Talán elfelejtetted, hogy nekünk ez mennyire rosszul esik?” Hogy mégis miért sértő Aranyosi kijelentése, azt a borsodi pék alábbi sorai tisztázzák leginkább: „Igen, voltam tetves. Büdös is voltam. De most azért dolgozom, hogy a gyerekeimnek már ne ilyen sors jusson.” Kétség nem fér hozzá, hogy Aranyosi poénja bántó volt, ám az ügynek ezzel nincs vége.
Aranyosi Péter – bár én személy szerint azt vallom, mindenen érdemes és lehet viccelődni, mert a humor oldja a tárgyában megidézett feszültséget – nem kulturális jellegzetességeiben szólította meg a cigányságot, hanem a szegénységéből űzött tréfát. Ez minimum ízléstelen és bántó volt, de...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.
