Az önkormányzati választások 2024 nyári kampányidőszakában egyedül Vitézy Dávid hangsúlyozta, hogy a főváros vezetése olyan felelősséggel járó feladat, amely nem válhat az országos politika martalékává. Ezzel akkor arra utalt, hogy a Karácsony Gergely által képviselt ellenzék, illetve a Fidesz is ezzel az attitűddel vetette magát a politikai küzdelembe. Ahogy Karácsony az ellenzék ügyének előmozdításaként fogta fel a feladatot és a pozíciót, a Fidesz is – Szentkirályi Alexandra visszaléptetésével és Vitézy last minute megtámogatásával – politikai huzavonák és tapogatózások eszközeként és terepeként tekintett az önkormányzati választásokra.

Az elmúlt hetek, hónapok fővárosi költségvetési, közösségi finanszírozási és bírósági ügyei, valamint a közgyűlési ülések hangulata finoman szólva is arra utalnak, hogy a szakmai munka helyett a fővárosban adok-kapok zajlik a régi ellenzék és Karácsony Gergely, a Tisza Párt, illetve a Fidesz képviselői között.

A budapesti cirkusz legforróbb ügye, hogy a június 25-re tervezett Fővárosi Közgyűlés határozatképesség hiányában elmaradt, mivel a Tisza Párt és a Fidesz tíz-tíz képviselője egyaránt nem vett részt rajta. A helyzet élesedésének oka azonban minden kétséget kizáróan a főváros által a Büszkeség Meneteként most szombatra megszervezett, újracsomagolt Pride. Reakcióként Karácsony Gergely jövő hétfőre soron kívüli gyűlést hívott össze, melynek apropója, mint ahogy a maié is lett volna, a júliusi költségvetés jóváhagyása.

A Tisza Párt június 26-án reggel Facebook-közleményben indokolta meg, miért maradt távol a közgyűléstől. Mint írják, a Fidesz frakcióvezetője, Szentkirályi Alexandra, valamint a főpolgármester „balhét és színházat csinál” a közgyűlésből, az „minden alkalommal olyan kirakat- és ideológiai előterjesztésekkel, módosító javaslatokkal bénítják meg, amelyeknek semmi köze a budapestiek életéhez”. Itt arra céloznak, hogy míg Szentkirályi szerintük botrányos videók posztolgatásával riogatja a népet, addig Karácsony Gergely, ugyancsak a véleményük szerint, a Pride-nál fontosabb és aktuálisabb városvezetési ügyet el sem tud képzelni, illetve, a Tisza állítása szerint, „háttér-megállapodásokat köt a korrupt kormánnyal és a hozzájuk tartozó oligarchákkal.” Hogy Karácsony Gergely és a főváros vezetése nem keveset foglalkozik az olyan szimbolikus ügyekkel, mint a Pride, lehet érvényes megállapítás, ám amikor a Tisza Párt ezzel érvel a főpolgármesterrel szemben, az világossá teszi, hogy a Tisza is örömmel játszik Gazdálkodj okosan!-t, ahogy ők mondják, a „budapestiek kárára”. Közleményükben felszólították Karácsony Gergelyt, hogy éljen a jogköreiben meghatározott lehetőségekkel és „terjessze be a (...) költségvetés érdemi felülvizsgálatát”, „terjessze a közgyűlés elé a cégvezetők kiválasztását végző Bíráló Bizottság javaslatát”, továbbá kezdeményezze a BKV átvilágítását, valamint oldja meg a város likviditási gondjait.

Mindeközben a fővárosi Fidesz-frakció vezetője a költségvetés meg nem szavazását, és az ennek következményeképp potenciálisan kialakuló finanszírozási gondokat eleve a főpolgármester nyakába varrja – a fővárosi dugókkal egyetemben. Szentkirályi Alexandra annak a költségvetésnek a megszavaztatására szólítja fel a főpolgármestert, melynek akadályozásában ő és képviselőtársai is részt vesznek.

Ők tehát a távolmaradók. A főváros finanszírozása pedig továbbra is csak ideiglenesen, a nyár végéig megoldott. A Fővárosi Törvényszék ugyan elhalasztotta a szolidaritási hozzájárulási adó beszedését, illetve feloldotta a Magyar Államkincstár által kezdeményezett májusi inkasszót, a helyzet rendezésére pusztán őszig nyertek időt a felek. A lehetséges következmények miatt aggódva eközben a budapesti közszolgáltatási sztrájkbizottság is benyújtotta ultimátumát, arra figyelmeztetve, hogy közel huszonhétezer munkavállaló bére forog kockán.

Mindezek tükrében világos, hogy ismét csak az országos politikai harcok dőltek rá a fővárosra. Mivel a budapesti közgyűlésbe pártlistákról kerülnek be a képviselők, a vonatkozó választási eredmények természetesen tükrözik az országos pártpreferenciákat és pártpolitikai trendeket. Így alakult ki tavaly az a helyzet, hogy a Tisza és a Fidesz alakíthatta a két legnagyobb frakciót, Karácsony Gergely pedig megtarthatta a főpolgármesteri pozíciót. Ez egyebek mellett azt is bizonyítja, hogy az ellenzéki tábor mindenekelőtt a Fidesz ellen szavaz, akárki is legyen a jelölt akármilyen mezben. A fővárosban is.

Ami egy dolog, csakhogy itt és most az történik a közgyűlésben, hogy a „bárki, csak ne a Fidesz legyen”-hevületet meglovagló Tisza Párt éppen a saját pecsenyéjét kezdi sütögetni, de legalábbis nem az egyszeri fővárosi összellenzéki szavazó vágyálmait teljesíti be. Politikai inaktivitással vádolják a főpolgármestert úgy, hogy közben rájuk is visszahullhat, rájuk éghet a vád, jelesül a város ügyeinek akadályozása – mely vádat egyébként a kormány is igyekszik rásütni Karácsony Gergelyre és csapatára. A VI. kerület polgármestere, Soproni Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy ezzel a Tisza magának és a 2026-os kormányváltás ígéretének is árthat. Az ő megszólalása egyébként önmagában is beszédes, de kapcsolódik az ellenzéki térfelet tizedelő önkéntes lemondási (hő)hullám hangulatához is. És persze arról is szól, hogy mekkora káosz és karnevál uralkodik a fővárosban. Ami pedig nem a semmiből jött, lehetett erre számítani a tavalyi önkormányzati választások után kialakult konstellációt szemlélve.

Az, hogy a Fidesz minden adandó alkalommal összecsomózza Karácsony Gergely cipőfűzőjét, szintén nem újdonság, ahogy az sem, hogy így vagy úgy, de ha nagyon kell, a főpolgármester talál módot alkukötésekre a kormánnyal. A Tisza által is átvett – és most már generált – hisztérikus várospolitizálás pedig arról árulkodik, hogy a párt ezt a felületet is felhasználja arra, hogy demonstrálja, hogy egyszerre áll szemben a Fidesszel és az úgynevezett óellenzékkel.

Az MKKP társelnöke és Hegyvidék polgármestere, Kovács Gergely találóan ragadta meg az ügyet. Mint Facebook-posztjában írja, „a Tisza Párt miatt elmaradt ma a közgyűlés a Fővárosban, mert továbbra sem mernek állást foglalni Pride-ügyben (...). Valaki győzze már meg Magyar Pétert, hogy nyugodtan kiállhatnak a melegek mellett, attól még úgyis megnyerik jövőre a választást.” Hogy ki nyeri meg a választást jövőre, nem tudjuk, azt azonban igen, hogy Magyar Péter és a Tisza semmilyen olyan ügy mellett nem áll ki, melynek következménye szimpátia- vagy arcvesztés lehet. Kérdés persze, hogy eljátszanak-e ezzel a jövő évi választásokig, és amennyiben igen, kifizetődik-e ez a számukra.

A budapesti politika–közgyűlés–Pride-tengelyt szemlélve, mindent összevetve világosan látszik, hogy a Tisza és a Fidesz már ráfordult a választási kampányra (bár, ha úgy vesszük, ez a kampány már el is kezdődött), és az egyébként nyári uborkaszezonnak nevezhető időszak kezdetén is minden eszközt megragad a másik, illetve a további politikai ellenfelek sarokba szorítására. Ahogy a Fidesz mindent a hatalom megtartására tesz fel, úgy a Tisza is mindent alárendel a hatalom megszerzésének. Ez persze legitim a politikában, ám itt és most ezért valódi településpolitikai és szakpolitikai teendőket is beáldoznak, sőt, a főváros működőképességét is. Már csak az a kérdés, burkolt ideológiai állásfoglalás-e az, hogy a Pride (vagy bárhogy is nevezik éppen) előtt három nappal a Tisza Karácsony Gergelyt zsarolja. Még az is lehet. De akkor ismét csak – talán századszor – megkérdezzük: ha a Tisza ugyanazokat a világnézeti elveket tagadja, mint a Fidesz, az nem vezet-e ugyanolyan politizáláshoz. Vagy éppenséggel nem ugyanaz a politizálás-e.