Hallgasd meg!Újságírónak, publicistának és politikai elemzőnek nem dolga, hogy simogassa a politikusokat. Ha ezt teszi, minimum beárazza a saját szuverenitását, de a komolyan vehetőségét is kockára teszi. És innentől fogva őt már nem újságírónak hívjuk, hanem influenszernek vagy propagandistának. Márpedig aki el szeretné kerülni, hogy ebbe a kategóriába sorolódjon be, az a legjobban teszi, ha nem dicsérget politikusokat. Egyébként is, aki politikusnak áll, az első, amit el kell fogadnia, hogy onnantól támadások, kritikák tárgya lesz. Ilyen a rendszer természete.
Valódi újságíró egyébként persze nem lehet más, mint tárgyilagos és kritikus. Nem arról van szó, hogy nincs helye az elismerésnek, hanem arról, hogy a tárgyilagos-kritikus attitűdöt aláásó „nem most van itt ennek az ideje ennek” típusú hozzáállás biztosan nem célravezető, már középtávon sem.
Magyar Péter politikai szerepvállalásával szuperpozíciót foglalt el az ellenzéken belül. Teljes körű felhatalmazást kér a kormányváltó érzelmű közösségtől, mely valószínűleg nagyjából éppen annyi potenciális szavazót tehet ki, mint ahányan a kormány maradását szeretnék. E pozícióból minden vele szemben megfogalmazott kritikát rogáni propagandának bélyegez, de minimum azt mondja, hogy ezek a megnyilatkozások a Fidesz és Orbán Viktor malmára hajtják a vizet.
A szavazók, a már említett „nem most van itt ennek az ideje” jellegű megjegyzéseikkel pedig azt demonstrálják, hogy a Tiszára leadott voksukkal tulajdonképpen csak egy pillanatnyi döntést hoznak. Nyerni a fog a Tisza, aztán jöhet a nem illiberális demokrácia, az alkotmányozás, a jobb választási törvények, és mehet ki a bulimeghívó a most a partvonalra kerülő kispártoknak is – gondolják ők.
Csakhogy az ellenzéki Tisza esetleges győzelme – ami egyébként az eddig „regnáló” ellenzéki pártok politikai tehetségtelenségét is aláhúzná, bár azt már a jelenlegi belpolitikai leosztás is aláhúzza – fullasztó egypártrendszer helyett fullasztó kétpártrendszert, vagy egy esetleges NER 2.0-át is eredményezhet. És fennáll a veszély, hogy a sorra széteső, nem induló, visszalépő, elbukó ellenzéki pártok hiányában rengeteg szavazó ismét képviselet nélkül marad.
Kiemelt a Tisza pozíciója amiatt is, mert egyértelműen kormányzásra készül, és nem valamiféle demokráciát megelőző alkotmányozásra, nem alkura, de még csak egy új – a Fidesz erős embereivel kötött – elitmegállapodásra sem biztos. A jelenlegi választási törvényt és a feltételeket elfogadva a Tisza tehát a szükségállapoti és a rendszerváltó politikai...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.