Mióta elindult a Tisza Párt jelölt-jelöltállítási folyamata, ellepte az elemző sajtót az „amatőr” vagy politikán kívülről érkező jelöltek iránt érzett jószándékú aggodalom. A probléma viszont az, hogy az értelmezők egy része továbbra is Magyar Péter Partizánnak adott, közel kétéves interjújából, facebookozási technikájából és frizurájának zselétartalmából deriválja az állításait. És ha teszem azt foglalkoztak is a jelöltekkel, azt jó eséllyel ellenszenvükből fakadóan jókora általánosításokkal körítve vagy egyoldalúan tették. Hibáztatni azonban csak részben tudom őket. A Tisza Pártnak ugyanis előbb-utóbb most már muszáj kockáztatnia, és tényleg nyújtania kell valami mást Magyar Péteren kívül. Legalábbis sokkal hangsúlyosabban, mint eddig.
A Tiszával szemben kritikusabb sajtó aggodalmai, akárcsak egyébként a NER-sajtó nagy része is nem feltétlenül tartalmi kritikákat, hanem a párt jövőbeli működésével kapcsolatos intuitív félelmeket fogalmaz meg. Ám míg utóbbiak azzal ijesztgetik a magyarságot, hogy a Tisza Párt adót fog emelni, addig a valódi – értsd: a nem propaganda- és direkt influenszermunkát végző – sajtó jellemzően azt tartja problémásnak, hogy helyben és országosan beágyazott alapszervezetek, valódi problémákkal foglalkozó társadalmi bázis és valamiféle kormányzókészség ígérete nélkül nem tűnik hihetőnek, hogy a Tisza adott esetben hatékonyan el tudná vezetni az országot.
Mindez jogos aggodalom. Ám ezzel több probléma is akad.
Az egyik, hogy az ezirányú félelmük mintha még továbbra is abból, a magyar társadalom nagy része által meghaladhatatlan, sok-sok évtizedes (évszázados?) berögződésből táplálkozik, hogy ezt az országot valamiféle erőskezű vezetőnek kell vezetnie, nem pedig szakembereknek. A másik, hogy olyasmit kérnek számon a Tisza Párton, amit soha egyetlen, korábban még kormányra nem került párton nem lehet számonkérni. Nem beszélve arról, hogy akik azt állítják, hogy a Tiszának nincs háttérszervezete és közösségi beágyazottsága, azok mintha nem lennének hajlandóak tudomásul venni a Tisza Szigetek lokálpatrióta jellegű működését, vagy ha mégis, rögtön az alacsony létszámú párttagsággal kapcsolatos problémákra váltanak. Holott itt sokkal inkább arról van szó – és ez indokolja is részben és jogosan a Tiszának szegezett kritikus megjegyzéseket –, hogy a pártnak viszonylag rövid idő alatt kellett építkeznie a mozgalom bejelentése és a soron következő választások közötti idő rövidsége miatt, és ebből számos hiba és furcsaság következik. Például az idő előtt elindított applikáció, a láthatatlan alapszervezetek, az ismeretlen...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.