Klímaválság – a tudatosság jó, a szorongás kevésbé

A szélsőséges időjárási jelenségek – például az átlagon felüli nyári hőhullámok – kapcsán az elmúlt években egyre többször találkozunk a klímaszorongás vagy ökoszorongás kifejezéssel. Könnyű lenne egy kézlegyintéssel elintézni a dolgot, mondván, hogy ez mondvacsinált terminus vagy állapot, de amellett, hogy a klímaszorongást érdemes lehet az általános szorongásos mentális folyamatok közé besorolni, melynek tárgya gyakorlatilag bármi lehet, a klímaszorongás valójában egy egzisztenciális félelem. És bár a klímaváltozás ellen védekezhetünk, a meleg ellen légkondicionálással, a szárazság ellen öntözéssel, a változás következményei nem pusztán földrajziak, hanem – és esetünkben ezen kell, hogy legyen a hangsúly – kulturálisak, civilizációsak.

Renée Lartzmann amerikai szociológus a hidegháború éveinek nukleáris fenyegetettségéhez hasonlítja ezt a mentális állapotot, és egy olyan „érzelmi kontinuumként” definiálja, mely „bizonytalannak, kaotikusnak, látja a világot, és amelyből nincs visszaút.” A bizonytalanságra, illetve, hogy a jelenséget csak mértékkel tekinthetjük kontrollálhatónak, a Golf-áramlat lelassulása vagy potenciális megszűnése körüli vita kézenfekvő példa. Az északi-sarkköri, grönlandi jégtáblák olvadása, illetve az Atlanti-óceán általános melegedése is közrejátszik a Mexikói-öböl felől a norvég tengerekig futó mély áramlatok megváltozásában. A víz sóösszetételének átalakulása és melegedése lassítja az áramlatot, illetve meggátolja, hogy a mélybe bukjon, és ott haladjon tovább. A lassulás már mérhető, tapasztalható, és bizonyos mértékig megjósolható, a leállás bekövetkezte pedig a sarkköri hideg levegő délebbre húzódásával járna Európában. Csakhogy a jelenség nagyon összetett, függ az azt befolyásoló szelektől, melyek pedig a hőmérséklettel, tehát a felmelegedéssel összhangban alakulnak, így a pontos diagnózis és a „mikor” olyannyira kérdéses, hogy egyelőre még alkalmazkodni sem tudnánk hozzá. Magyarországon például inkább a felmelegedés jeleit tapasztalni az enyhe telek és a negyven fok közeli nyári hőhullámok révén, de a Golf-áramlat radikális lassulása, esetleges leállása ezzel ellentétes irányba hathat majd. De ez csak egyetlen példa, és alapvetően középtávú probléma.

A klímaváltozás egyik fő jellemzője, azon túl, hogy a bolygó általános melegedésével kell számolnunk, a szélsőséges időjárási jelenségek megjelenése, mely mindenütt mást jelenthet: pusztító viharokat, aszályokat és árvizeket, hőhullámokat és hidegbetöréseket, súlyos esőzéseket. A fő probléma itt a stabilitás megborulása, és az, hogy az emberi civilizáció ennél fogva nem tudja, pontosan miként is reagáljon. Reagálhat például tömeges migrációval. De miközben az említett a problémák ugyan valósak, a...