A haladó közvélemény ünnepel: tizenhat sanyarú esztendő után végre újra van oktatási, egészségügyi és környezetvédelmi tárca. Még technológiai is van.
Az Orbán-kormányéból kopipésztelt statútumrendelet 150.§-ából azt lehetett kihámozni, hogy a munkaügyért és a foglalkoztatáspolitikáért a szociális és családügyi miniszter lesz a felelős. Csakhogy a május 24-én közzétett 55 fős államtitkári listából négy jut a szociális és családügyi tárcára (benne egy gyermekjogi és gyermekvédelmi, jóllehet gyermekügyi államtitkára az oktatási tárcának is lett), és közöttük egy sincsen, aki a munkaügyre és a foglalkoztatáspolitikára kapott volna megbízatást. Miért fontos ez?
A NER 2010-ben indította el a munkajogi védelem leépítését azzal, hogy visszavett a csoportos létszámleépítés garanciáiból, illetve legalizált bizonyos társadalombiztosítási védelem nélküli foglalkoztatási formákat. Aztán 2010 végén ellehetetlenítették a közüzemi dolgozók sztrájkjogát. Ebbe a munkásellenes offenzívába illeszkedett a rabszolgatörvényként elhíresült túlóratörvény (a 2018. évi CXVI. tv.), a közalkalmazotti státusz aprólékos szétzilálása és a munkaerő-kölcsönzés felpörgetése. Utóbbira az Orbán-kormány nem véletlenül fektetett hangsúlyt: a kölcsönzött munkaerő tudniillik szabadon, érdemi indokolás nélkül kirúgható, így egyszerűen el lehet venni a kedvét a sztrájktól is. A negyedik fideszes kétharmad az első intézkedései között egyszerre liberalizált még egyet a munkaerő-kölcsönzés addig sem túl szigorú szabályain és véglegesítette a pedagógusok sztrájkjogának korlátozását, majd jött a vendégmunkástörvény. A 2023. évi LXX. tv. gyakorlatilag felszámolta a munkavédelmi, illetve a tűzvédelmi oktatást és a közszférában – ott, ahol a rendszerváltás óta a leghatékonyabb volt a munkavállalói érdekérvényesítés – az automatikus szakszervezeti tagdíjátutalást. A 2023. évi CIX. tv. megszüntette a kötelező üzemorvosi vizsgálatot. A két salátatörvény nem pusztán „adminisztratív terhektől” mentesítette a munkáltatókat, de a kárfelelősségüket is mérsékelte munkahelyi balesetek, megbetegedések esetében.
A munkaerőkölcsönzés – és egyáltalán: a kiszolgáltatott foglalkoztatási formák – térhódítása a munkajogi védelmet számolta fel, ezzel összhangban a sztrájkjog és a szakszervezetek meggyengítése a bérharcot törte le, majd a NER alkonyán a tőkések csökkenő extraprofitját a szó szoros értelmében a melósok vérén és verejtékén igyekezett kipótolni a hatalom.
Helyreállítják-e az automatikus szakszervezeti tagdíj-átutalást a közszférában, a közüzemi dolgozók sztrájkjogát, a csoportos létszámleépítés garanciáit? Helyreáll-e a munkáltatók teljes kárfelelőssége a munkahelyi baleseteknél, a foglalkozási megbetegedéseknél? Kapnak-e munkajogi védelmet a kikölcsönzött munkavállalók a mondvacsinált kirúgásokkal szemben? Mi lesz a túlóratörvénnyel? Lesz-e újra közalkalmazotti védelem a teljes közszférában? Lesz-e újra munkavédelmi oktatás, tűzvédelmi oktatás, kötelező foglalkozás-egészségügyi vizsgálat?
A választási kampányban úgy tűnt, mintha tényleg Orbán Viktor volna a Naprendszer középpontja, akit, ha kimozdítanak a helyéről, minden jóra fordul, csak éppen a globális kapitalizmus lényegi problémájáról, a kizsákmányolásról nem esett egy árva szó sem.
Nincs is ebben semmi rendkívüli. Elvégre a NER – a bérharc és a munkajogi védelem egymással párban járó kiiktatásával, az „adminisztratív terhek” csökkentésével, a lefelé tartó adó- és bérversennyel – mégiscsak a globális nagytőke kedvében igyekezett járni, csakhogy az időközben megelégelte a politikai tőkések számára kihasított sápot, és kiáradt a Tisza.
A szerző ügyvéd, volt országgyűlési képviselő
Borítókép: Magyar Péter miniszterelnök napirend előtti felszólalásra válaszol az Országgyűlés plenáris ülésén 2026. június 8-án / fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Bejelentkezés