A Fidesz vereségének okait feltáró írásom első részében a NER közjogi felépítményét, az irányított felhalmozó kapitalizmus kifulladt modelljét, a szűkülő erőforrásokat és az új osztálykoalíciót, a megalázott közszférát, a „bűnös város” koncepcióját, a konzervatív és a liberális értelmiség között felszakadt érzelmi gátat, illetve az egydimenziósított kormánypárti nyilvánosságot elemeztem. A második rész témája a gazdasági és az uniós kilátásokról való hallgatás, a konjunktúra-érzékelés alakulása, a dramaturgia nélküli ciklus, a félbehagyott konfliktusok, a megkésett és felemás mérséklődés, a pozitív ajánlat nélküliség, Hatvanpuszta, valamint a morális erózió volt. A harmadik, záró részben a gyermekvédelem időzített bombájáról, a drograzzia üzenetéről, a szakértelem, a biztonság és a magánszféra triászáról, az apolitikus százezrekhez való a kizárólagos ellenzéki elérésről, a DK és az MKKP csődjéről, a geopolitikai léptéktévesztésekről és a külföldi beavatkozásról esik szó.
17. A gyermekvédelem időzített bombája
Úgy tűnt, hogy a 2021 tavaszán beterjesztett, a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot minden parlamenti frakció meg fogja szavazni. Ez így is lenne rendjén, hiszen egy egészséges társadalomban a pedofil-ellenes fellépés pártok feletti ügy, amelyet nemzeti konszenzus övez. Csakhogy a választás előtti évben, az ellenzéki előválasztási kampány kellős közepén a Fidesz semmit sem akart kevésbé, mint egy nemzeti konszenzust. Ezért toltak be egy homfób elemekkel tűzdelt, zárószavazás előtti módosító csomagot, amit a Jobbikon kívüli ellenzék nyilvánvalóan nem szavazhatott meg, de legalább Brüsszelben is kiverte a biztosítékot. A homfób módosító kapcsán írt 2021. június 12-i posztomat így zártam: „Egyszerre mossák majd össze a homoszexuálisokat és az ellenzéket is a pedofilokkal. Így működik a Nemzeti Cinizmus Rendszere. Ne tessék csodálkozni, ha kitermeli a maga krumplilóbálós ellenzékét.”
A pedofília bármelyik történelmi korban, bármelyik kultúrában a legbékésebb emberekből is elemi erejű felháborodást vált ki. Éppen ezért könnyű manipulációs fegyverként használni. A Fidesz is ezt próbálta meg 2021 júniusában, de a fegyver végül visszafelé sült el. Ha Gyurcsányék is megszavazhatták volna a 2021. évi LXXIX. törvényt: nincsen kegyelmi botrány, nincsen őrjöngő pedofideszezés, nem ég rá a kormányra a Szőlő utcai intézet ügye. Egyszerűen azért, mert ha akkor a Fidesz túllát a rövid távú politikai haszonszerzésen, ma Magyarországon senkiben sem fogalmazódna meg a gondolata sem annak, hogy ellenfele politikája – legyenek bármilyen kétes figurák a holdudvarában, költsön bármilyen keveset a gyermekvédelemre – a pedofíliát támogatja.
A 2021. évi LXXIX. törvénnyel időzített bomba ugyanis alapidentitásában találta el a magát kereszténydemokratának tartó, „családbarát Magyarországot” hirdető kormányoldalt.
18. A drograzzia üzenete
A kormány hosszú évekig gyakorlatilag tétlenül nézte, hogy falvak, kistelepülések, de lakótelepek és a városi aluljárók életét is megkeserítik a szintetikus drogokon élő zombik. A szintetikus drogok elleni határozott kormányzati fellépés tehát felettébb indokolt volt. Az már aligha, hogy az Orbán-kormány továbbra is primitív módon teljesen összemosta a szintetikus drogokat az orvoslásban is használatos hatóanyagokat tartalmazó lágydrogokkal.
Az viszont egyenesen egy politikai öngyilkossággal ért fel, hogy előbb a 360/2025 (XI. 18.) kormányrendelet, majd a 2025. évi CXXV. törvény a szórakozóhelyek ellen indított hadjáratot: a rendőrség a választási kampányt megelőző hónapokban sorra zárta be fiatalok kedvelt törzshelyeit. A jogszabályok egyáltalán nem tették mérlegre, hogy az adott szórakozóhely személyzete ténylegesen bűnrészes-e a kábítószer-kereskedelemben. A bezárás Damoklész-kardja 2026 elejére ott lebegett a fiatalok által látogatott összes vendéglátó-ipari egység feje felett.
19. A szakértelem, a biztonság és a magánszféra triásza
A posztkommunista korszakban az MSZP három komparatív előnnyel rendelkezett vetélytársaival szemben. A választópolgárok őket látták szakértőknek, akik tudnak kormányozni („Hogy a szakértelem kerüljön kormányra!” – írta ki a plakátokra az utódpárt, és be is húzta az abszolút többséget 1994-ben). Róluk hitték el a választópolgárok, hogy képesek garantálni a biztonságot („Létbiztonság – Jogbiztonság – Közbiztonság” – hirdette a Medgyessy-kampány 2002-ben). S az utódpárt, Horn Gyula pártja megtanulta a kádári leckét: a stabil hatalomgyakorlás feltétele, hogy a hatalom békén hagyja az állampolgár magánszféráját, nem ad világnézeti útmutatásokat és életmód-tanácsokat.
A Fidesz 2006-tól mindhárom területen ledolgozta versenyhátrányát. Nem volt egyszerű, különösen nem a magánszféra tiszteletben tartását illetően: a legenda szerint Orbánt 2002 tavaszán a TF-en még fiatal rajongói is füttyszóval honorálták, amikor arról szónokolt, hogy az ördöggel cimborál, aki kábítószert használ. A NER bejövetelénél Orbán már tartózkodott attól, hogy az első kormányzásához hasonló drograzziákat vezényeljen középiskolákba, békén hagyta az abortusz-szabályozási status quót és a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2009. évi XXIX. törvényt. A NER családpolitikája ugyan kezdettől fogva hátrányosan kezelte az egyszülős családokat, a gyermekteleneket, az azonos nemű párokat, de a mindennapokat illetően Orbán Viktor közel egy évtizeden át nem ragadtatta el magát. A Great Lockdown idején – szigorúan a művelt Nyugat egyes kormányainak vakcinaterrorjához és elnyomó korlátozáspolitikájához képest – meglehetősen liberálisnak bizonyult, olybá tűnt, hogy például a kijárási korlátozásoknál kifejezetten a „kádári kikacsintás” politikáját alkalmazza.
jöttek a homofób hergelések és a homofób, transzfób jogszabálymódosítások, rögtön a negyedik kétharmados győzelem után a szívhangrendelet (a 29/2022. /IX. 12./ BM-rendelet), majd a fantasztikus politikai éleslátással a 2026-os választási kampányra időzített drograzziák a szórakozóhelyeken. A triász másik két elemében is 2022 után kezdett el kicsúszni a talaj a Fidesz alól. A pár hónap alatt látványosan földbe állt repülőrajt, a kormány kilátástalan főváros-politikája nehezen fért össze bármilyen szakértő-imázzsal. A biztonság illúzióján éppenséggel a Fidesz-kampány fókuszába került háborús tematika, valamint az ellehetetlenült európai viszonyrendszer ütött sebeket.
20. Kizárólagos ellenzéki elérés az apolitikus százezrekhez
A Fidesznek nem is volt elérési útvonala az apolitikus tömegekhez. Ezzel szemben a kormányellenes oldalon – és még véletlenül sem a Tisza hivatalos kampányában – megjelentek olyan influenszerek, akiknek népes követői tábora amúgy nem kíváncsi sem a Partizánra, sem a Megafonra. Ellenben keresik és fogyasztják az autós híreket, a táplálkozási tanácsokat, a fitness-edzéseket, a test- és műkörömépítő tanfolyamokat, a tízmásodperces – vicces – TikTok-videókat, járnak nyári fesztiválokra és Azariah-koncertekre: na ezekbe a tartalmakba csomagoltak kormányellenes kiszólásokat, vagy csak egy borús hangulatot, amiről azt ígérték, hogy 2026. április 12-én meg fog változni. A bő félmilliós apolitikus választói réteg nagyobbik része előtt ők a véleményvezérek és nem azok, akik főhivatásszerűen tolják a politikai kontentet. Voltak közöttük most érettségizők, de bőven olyanok is, akik negyvenévesen lettek első választók. A 600 ezres közönség egy kisebb része attól lett apolitikus, mert jó ideje külföldön, Nyugat-Európában él, ott rendezte be az életét. S ott kapja reggel, délben meg este az elborzasztó híreket szülőhazájáról, no meg az elvárást a kinti környezetétől: tegyen valamit, hogy a dolgok megváltozzanak, Magyarország visszatérjen Európába és így tovább. Belőlük lett a huszonötezres növekmény a külképviseleteken, de legtöbbjük még április 11-én kocsiba vágta magát és hazaruccant szavazni.
21. A DK és az MKKP csődje
A Fidesz kampánystratégiája azzal is kalkulálhatott, hogy a két kisebb ellenzéki párt, a DK és az MKKP elvisz majd úgy 350 ezer szavazatot. Csakhogy a Fidesz tolta össze egyetlen O1g-platformra az ellenzéket nagyjából a 2016-os kvótanépszavazás környékén: ennek a vetése is mostanra érett be. A két kispárt ennek megfelelő, szavazatminimalizáló stratégiát követett. Ráúsztak a Tisza-kampány O1g-s farvizére, és ott próbáltak meg szimpátiapontokat szerezni: a csúfos kudarc garantálható volt. Az MKKP két vezető arca eleve nem vett részt a kampányban, egyéniben pedig a tiszás jelölt támogatására szólították fel híveiket, és meg sem próbáltak kulcskérdésekben, érzületben elkülönbözni a Tiszától. A DK a „Baloldal kell = Klára kell” című kora nyári teasing-kampányt követően érthetetlen okból nem szállt bele az adóvitába, ellenben feltekerte a „zsoltibácsizást”, hogy a hergelés gyümölcseit a Tisza arathassa le. A végelszámolásnál legalább 100 ezer, a múlt év végén még kutyapárti, illetve alsó hangon 130 ezer, eredendően dékás listás szavazat kötött ki a Tiszánál.
22. A geopolitikai léptéktévesztések
Ahogyan megsemmisült 2022. április 3-án a belföldi ellenfél, úgy tűnt el a belpolitikából és evezett nemzetközi vizekre a miniszterelnök.
Önmagában ez a körülmény is oka lehet egy vereségnek, hiszen sem egy amerikai elnök, sem mondjuk egy osztrák kancellár nem engedheti meg magának, hogy nem a választók egzisztenciális problémáit, a gazdasági kilátásokat helyezi középpontba, hanem a nemzetközi sikerekre kér szimpátiapontokat (ráadásul nem minden külpolitikai siker, ami annak látszik).
A magyar miniszterelnök léptéktévesztése két másik vonatkozásban is megnyilvánult. A Trump 2024. novemberi győzelme felett érzett patrióta eufóriában úgy tűnt, hogy 2026 tavaszára a Fidesz kampánygépezete mindent a magyar–amerikai kapcsolatok „új aranykorára” fog felpakolni. Ebből lett egy kissé szürreális washingtoni vizit, rengeteg endorsement az elnöktől és egy alelnöki látogatás Budapesten a kampányfinisben. Amikor Trump 2025 októberében beharangozott egy budapesti békecsúcsot, hirtelen úgy tűnt: megvan a Fidesz pozitív ajánlata, a „nyerő kártya”, ami be is keretezi a 2022 és 2026 közötti ciklust. Orbán Budapestre hozza Trumpot és Putyint, akik megállapodnak az ukrajnai tűzszünetben, a magyar kormányfő tehát puszta kézzel hárítja el a „kedvezőtlen külső körülményeket”, így a ciklus végére programozott élénkülésben a választók az orbáni csodatétel manifesztációját láthatják – valahogy így szólhatott a fideszes kampánygépezet füstbe ment terve. A budapesti békecsúcs nem jött létre, Trump Washingtonban nem állt ki Orbán mellé a sajtótájékoztatóra, aki mindössze két bizonytalan állagú ígérettel – a pénzügyi védőháló és a mentesség az orosz gázra – érkezett haza, s nem adtak át gigantikus amerikai beruházásokat sem. Az elnöki endorsementek mellett legfeljebb kampánytanácsadókat kapott Amerikából a Fidesz, a szuverenitásvédelem nagyobb dicsőségére.
A magyar – és persze nem csak a magyar – választópolgárt a geopolitikai történések csupán korlátosan érdeklik, de az kétségbevonhatatlan, hogy Orbán a 2020-as évekre imponáló nemzetközi tekintélyre tett szert. Úgy tűnt, hogy a magyar miniszterelnök az egyetlen a világon a kisországok és középhatalmak vezetői közül, aki bármikor felhívhatja Trumpot, Hszit, Putyint és Erdoğant abban a reményben, hogy fogadják is a hívását. Nyolcan éve nem fordult elő olyan, hogy az Egyesült Államok vezetője személyesen vegyen részt egy európai szövetséges választási kampányában: ezt most J. D. Vance – és telefonon bekapcsolva a főnöke – megtette. A Fidesz jelöltállító kongresszusát egyaránt üdvözölte a cseh, az olasz, az izraeli miniszterelnök, a szerb és az argentin elnök. A rendszerváltás óta soha nem volt olyan szoros a kapcsolat a magyar miniszterelnök és pozsonyi, illetve bukaresti kollégái között, mint az elmúlt években. Úgy tűnt, hogy nem Magyarország, hanem a globális mélyállamból irányított Európai Unió szigetelődött el a nagyvilágban. S úgy tűnt, 2025-re Orbán elfelejtette:
A kínaiak jóindulatára pedig aligha számíthat egy olyan ország, amelyik a Kínát stratégiai ellenfélként kijelölő Trumpot választja geopolitikai iránytűnek. S arról akkor most ne is essék szó, hogy állítólag a Belgrád–Budapest vasútvonal körül támadt némi tányércsörömpölés a magyar és a kínai fél között. Maradtak az amerikai jókívánságok és jótanácsok, továbbá a kínos feszengés a caracasi elnökrablás, valamint az iráni bombázás, a Hormuzi-szoros energiaárakat mozdító lezárása kapcsán. Ebben állt Orbán Viktor harmadik léptéktévesztése.
23. A külföldi beavatkozás
Az elmúlt években komoly külföldi beavatkozás történt a magyar belpolitikai folyamatokba. Erről beszélt Pfizer von der Leyen a magyar fejlesztési források blokkolása kapcsán. A Telex egyenesen a kampányban bevetett nyugat-európai titkosszolgálati műveletekről írt a választás után két nappal. „A magyar választás üzenetét egész Európa megérezte, ez az üzenet pedig az volt, hogy nem bölcs dolog Európában egy egységes és cselekvésre képes Európa ellen harcolni. Minden tagállamnak megvannak a maga kihívásai” – kommentálta nagyhatalmakat megszégyenítő cinizmussal a magyar választási végeredményt az április 23-i uniós csúcson Kristen Michal, észt miniszterelnök. A „baráti” Hollandia budapesti nagykövete minden diplomáciai jóízlést felrúgva arról szavalt, hogy választási forradalom volt Magyarországon: „Egy történelmi változás tanúi voltunk, amelynek jelentősége messze túlmutat Magyarország határain”. A nyugati sajtóban megjelent olyan elemzés, hogy Kelet-Közép-Európában a külföldi kormányok olyan kedvencet választanak, amely megfelel a geopolitikai céljaiknak és/vagy a kulturális preferenciáiknak. S akkor még nem beszéltünk a platformszolgáltatók rejtélyesen felcsavaró és letekerő algoritmusairól, a tudatosan nem észlelhető üzenetekből előállított tömegpszichózisról, a nyugati médiáról, amely hovatovább Bokassa császárként ábrázolta Orbán Viktort, a fiatalok kezébe adott „tárgyalási forgatókönyvről”, hogy miként gyakoroljanak érzelmi nyomást felmenőikre, valamint a külföldi finanszírozási csatornákról.
A külföldi beavatkozás elfogadása, eltűrése súlyos morális kérdéseket vet fel a hazaszereteten alapuló lojalitást, illetve a nemzeti önbecsülést illetően. A „guruló dolláros” botrány kipattanásánál így írtam erről: „Egy demokrata él azzal a feltételezéssel, hogy a magyar hon jövőjét illetően több köti össze egy ellentétes pártállású honfitársával, mint egy külföldi eszmetársával. Egy demokrata pontosan tudja, hogy a magyar háztartások és az amerikai energiaóriások, a közös haza és a külföldi agytrösztök érdekei soha nem lesznek azonosak. Egy demokrata elfogadja, hogy bármilyen áthidalhatatlan ellentétek feszítik is a sorsközösséget, a közös haza sorsáról folytatott vitáinkat a közös hazán, a démoszon belül kell elrendeznünk. Egy demokrata ezért nem tévesztheti szem elől, hogy hazája mégoly korrupt, autokratikus, elviselhetetlen kormányzata eltávolítása érdekében egyetlen eszközt soha nem vethet be: a külhatalmi segítséget.”
Mégis, nem véletlenül hagytam az elemzés végére a külhatalmi beavatkozást. Az ugyanis csak ott és annyiban tud hatékonyan érvényesülni, ahol és amennyiben arra a belföldi hatalom politikája teret enged neki.
A szerző ügyvéd, volt országgyűlési képviselő
Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök és J.D. Vance amerikai alelnök a magyar-amerikai barátság napja alkalmából rendezett nagygyűlésen az MTK Sportparkban 2026. április 7-én / fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
Bejelentkezés