Egy bukás természetrajza | 2. rész

A Fidesz vereségének okait feltáró írásom első részében a NER közjogi felépítményét, az irányított felhalmozó kapitalizmus kifulladt modelljét, a szűkülő erőforrásokat és az új osztálykoalíciót, a megalázott közszférát, a „bűnös város” koncepcióját, a konzervatív és a liberális értelmiség között felszakadt érzelmi gátat, illetve az egydimenziósított kormánypárti nyilvánosságot elemeztem. A második rész témája a gazdasági és az uniós kilátásokról való hallgatás, a konjunktúra-érzékelés alakulása, a dramaturgia nélküli ciklus, a félbehagyott konfliktusok, a megkésett és felemás mérséklődés, a pozitív ajánlat nélküliség, Hatvanpuszta, valamint a morális erózió lesz.

8. Hallgatás a gazdasági kilátásokról

A kormánypropaganda 2022 nyarán legyártotta a magyarázatot a gazdaság megdöccenésére: háborús infláció, szankciós politika, energiakrízis. Ebben a felelősségáthárító narratívában természetesen van igazság, de csak egy vékonyka szelet, azonban a törzsbázis meggyőzésére ez is elegendő volt. S csak a törzsbáziséra: a 2,4 milliós tábornagyság innen is értelmezhető. Miért nálunk volt a térségben a legnagyobb infláció 2023-ban? Miért nincsenek magyar kézen a kiskereskedelmi láncok? Miért nincsenek magyar termékek a polcokon? Miért kellenek vendégmunkások? Miért törvényszerű, hogy még a tőlünk távoli fegyveres konfliktusok is közvetlenül befolyásolják a magyar ipari termelést? Ezeket a kérdéseket a Mi Hazánk tette fel, a szuverenitásvédő Fidesz – válaszok helyett – leginkább hallgatott. Mi lett a repülőrajttal? Mi történt a „100 új gyár”-programmal? Mitől lesz újra gazdasági növekedés, ha elhallgatnak a fegyverek Ukrajnában? A Fidesz ezekről is hallgatott, ahogyan a kifulladt modell újraindításáról is.

9. Hallgatás az uniós kilátásokról

A magyar választók jelentős hányada rendületlenül támogatja hazánk uniós tagságát, és ugyancsak döntő többségük támogatja Orbán Viktor Ukrajna-politikáját a brüsszeli központtal szemben. A két álláspont között jelentékeny az átfedés. Mi következik ebből? Az, hogy a magyar átlagválasztó viszonya az Európai Unióhoz merőben pragmatikus. Szkeptikusan olvassa az euroblablát, a kéksárga-profilképes propagandát, nem akar háborút, nem akarja állni a háborús cechet, osztja Orbán migrációs és Ukrajna-álláspontját. S ugyanez a magyar honpolgár élvezi a schengeni övezet előnyeit, ő maga és/vagy családtagja Nyugaton tanul/dolgozik, a fiatalok Erasmus-programokon vennének részt, a vállalkozók bekapcsolódtak...